Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-04-27 / 16. szám
/. évfolyam Budapest, 1921 április 27 16. szám UJ BUDAPEST 7Í Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Bünősehb adó kevés akad az adózás történetében a telekér tékádénál, mely Pikier J. Gyula orvos- doktor, budapesti statisztikai hivatali aligazgató szabadalmazott találmánya. A Demokrácia-páholy, melyben az aligazgató ur mesteri fokot ért el, méltán büszkélkedhetett ezzel az újfajta adónemmel, mely a kereset és a jövedelem helyett újból az ingatlant sújtja, teljesen improduktív módon, mert hiszen a telek- értékadónál az adó független a telke hozadókától, a pikleri finánc-zseni már csak azért adóval sújt, mert telke van valakinek. Az a körülmény, hogy a régi demokrata közgyűlés vita nélkül és egyhangúlag magáévá tette a. telekértékadó tervezetét, egymagában is óvatosságra inti a közgyűlés keresztény többségét. Hiszen a demokrata Budapest adórendszerén veres fonálként húzódik végig a szabad keresetűek lehető mentesítése mindenféle adónem alól: nem kell bántani a kereskedőt, aki százezreket keres a konjunktúrán, nem a tőzsdeügynököt, aki az értékek hullámzásából él, még pedig’ igen jól, hanem minden terhet rá kell rakni az ingatlanra, főképen arra az ingatlanra, amely nem bírja a mefisztói éleselméjűséggel kigondolt adókat. Első pillanatban ári all an valaminek látszik a telekértékadó, a csomagolás, amelyben az adó a főváros elé került, egyenesen Ínycsiklandozó. Hiszen az adó alapjában véve nem nagy, alig fél-százalék, és annak egyéb célja sincsen, minthogy a város fejlődését előmozdítsa, a renyhe telektulajdonosokat építésre serkentse. A mellékmondatok útvesztőiben azután el van rejtve az igazi terv, az igazi cél: a burkolt vagyonadóval, — mert hiszen a telekértékadó alapjában véve nem egyéb, mint a vagyonadónak egyik igen durva esete, —- ki kell huzni a. kistelektulajdonos alól a földet, hogy minden>, telek a spekulációs nagybankok zsebébe vándorolhasson. A keresztény kisember, alapitója és gerince ennek a bűnös városnak, nem tud a telke után adót fizetni, különösen akkor nem, ha a telek után semmi hoza- déka nincsen, ellenben a. bank, amely gsef- telni, esetleg valamikor építeni is akar, ki tudja várni az időt, és az improduktív adó fizetését mint befektetést tekinti. Ebben nyilvánul a telekértékadó minden gonosz célzatossága: a. kisember el fogja adni a földjét, nem képes várni, nem tudja fizetni az adók tömegét, köztük a legkárliozatosabbat, a Pik- ler-féle telekértékadót. Ki veszi meg a telkét'? A tőke, a, bank, amely spekulálni akar, és tud, merk van pénze hozzá. A kommunizmus bukása, után, mikor a keresztény Budapest megalapozódott, komoly hangok emelkedtek a telekértékadó ellen. Hiszen az anyagárak és munkabérek egyre emelkedő tendenciája hosszú időre megakadályozza azt, hogy Budapest telkei beépüljenek, amire Pikier ur állítólag serkenteni akarja adóval a telektulajdonosokat. Csudálatosképen azonban a hangok gyengék és erőtlenek voltak, és a keresztény Budapest keresztény vezetősége még ma sem találta módját és lehetőségét annak, hogy ezt az antikeresztény adót, mely a kisembereket sújtja, megszüntesse. Pikier ur, mint egy uj Kolumbusz, még mindig a telek- értékadóhivatal élén trónol, ahelyett, hogy adójával együtt jól a megérdemelt nyugalomba távozna .. . . Az a 16 millió korona, amelyet a főváros egy évben bevesz a Pikler-féle adóból, távolról sem lehet egyensulyozója annak az óriási kárnak, amelyet a. mérleg másik felében a kisemberek tönkretétele jelent. Annál kevésbbé, mert az uj közgyűlés adópolitikája messze eltávolodott azoktól az egyoldalú megterheléA Margitsziget ügye, melyről már több ízben megemlékezett az Uj Budapest, döntő fordulatot ért. Mint illetékes helyről értesültünk, Schiffer Miksa vállalkozó, a sziget jelenlegi bérlője, a közmunkatanács utján felajánlotta átvételre a fővárosnak a szigeti bérlőtársaság összes részvényeit. A főváros e pillanatban természetszerűleg nem határozhatott még arról, hogy elfogadja-e az ajánlatot, mely egyszeribe megvalósítja mindazokat a terveket, amelyek a főváros közgyűlésén a sziget jövőjére vonatkozólag elhangzottak. Értesülésünk szerint mintegy 20 millió koronái tesz ki az az összeg, amelyet a■ fővárosnak a szigeti bérlőtársaság összes részvényeiért fizetni kellene. Ez az összeg a mai viszonyok között igazán jelentéktelen és tulajdoniképen számításba sem jöhet. A fontos az, hogy ezért a 20 millióért a főváros necsak a bérlet hátra-' lévő idejére, 53 esztendőre kapja meg a szigetet, amely eddig test volt a. testben, exterri- toriális terület a főváros közepén, hanem egyben megszerezze a sziget tulajdonjogát is. Ez pedig csupán a fővárosi pénzalapnak a főváros tulajdonába való jutása utján lehetséges. A főváros részéről tehát, mielőtt Schifferék ajánlatában érdemben foglalkoznak, a legfontosabb teendő a fővárosi pénzalap jövőjének tisztázása. Az államnak úgyis olyan horribilis tartozásai vannak a fővárossal szemben, hogy az a 26 millió korona, amelyet a fővárosi pénzalap képvisel, igazán nem számit. Ha a fő- várejsi pénzalap átengedésére vonatkozólag sikerre vezetnek a megindítandó tárgyalások, akkor örömmel üdvözöljük azt a kezdeményezést, amekfrrf» főváros kezelésében és tulajdonába akarja juttatni Szent Margit királykisasszony szigetét. • A Margitsziget ügyéről Zielinski Szilárd dr. műegyetemi tanár, a közmunkatanács elnöke, a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: Legelőbb is azt a híresztelést akarom a legerélyesebben meg’cáfolni, mintha a Margitszigetre játékbankot tervezne valamely külföldi tőkecsoport és erre vonatkozólag már terveket is nyújtott volna be a közmunkák tanácsához. Ebből a híresztelésből egye len szó sem igaz, sem a közmunkatanács, sem az állam elé tudomásom szerint eddig semilyen margitszigeti játékbank alakítására vonatkozó tervezet nem került. Azt, hogy valaki tervez-e játék- bankot a Margitszigetre, természetszerűleg nem tudhatom, azonban kijelenthetem, hogy amig én e helyen leszek és amig a Margitsziget ügye a közmunkák tanácsa elé tartozik, játékbank a Margitszigeten nem lesz. A népjóléti minisztérium vezetésében beállott változással kapcsolatban egyelőre, ugylátszik, elaludt az a terv, hogy a Margitszigetet a népjóléti minisztérium vegye tulajdonába és- kezelésébe! A főváros részéről megnyilvánult azon óhajt, hogy a Margitsziget a főváros kezelésébe kerüljön, most tárgyalja a közmunkák tanácsa. Ebben az ügyben különben a legutóbbi napokban érdekes fordulat történt. A bérlőtársaság főrészvényes, Schiffer Miksa, a Közmunkák Tanácsa utján felajánlotta a fővárosnak, hogy amennyiben a főváros a részvények vételárát és az ő befektetéseit megtériti, lemond a sziget további bérletéről és azt a fővárosnak engedi át. A szigeti részvényeket Schiff ez év elején 14 millió koronáért vásárolta, mintegy 6 millió koronát feksektől, amelyeket a régi városháza urai az adózó közönség vállaira raktak. Az a mozgalom tehát, mely a telekértékadó megszüntetését célozza, csak sikerrel járhat, minden keresztény érzésű városi politikus igaz örömére. tetett be azóta, tehát körülbelül 20 milliói koronára rúg az az összeg, amelyért a főváros a sziget bérletét megkaphatja. Arról, noha nem vagyok jogász, véleményem szerint jogilag szó sem lehet, hogy akár kisajátítás, akár valamely más erőszakos utón a bérlő részvénytársaság a bérlettől megfosztassák, meri ez tételes* * törvényeinkbe ütköznék. Horváth Károly (IV. kér.) bizottsági tag, aki a közgyűlésen több ízben interjellált a sziget ügyében, a következő nyilatkozatot tette: A Schiffer-féle állítólagos ajánlat, nézetem szerint, csak megerősíti azon követelésem- jogos és helyes voltát, mely szerint a Szent Margitszigetnek fővárosi kezelésbe kell jutnia. A közmunkák tanácsának állásfoglalása pedig e kérdést egyben ki is szélesíti. És pedig azért, mert ha nem találta tik meg a. ; mód arra, hogy a főváros megkérdezése és beleszólása nélkül létrejött jogviszony megszüntetése a. sziget városi kezelésbe játhatásával kapcsolatban ne okozzon anyagi áldozatokat a fővárosnak, illetve. Ím e kérdés csak úgy. lenne. a..főváros érdekeinek megfelelően megoldható, ha ezért a Főváros nehéz milliókat volna köteles vagy kénytelen üzeni: akkor ennek természetszerű folyománya kell, hogy legyen azon vagy követelés, vagy intézkedés, hogy a főváros önhibátlan megterheléséért rekom- penzálta.s-ék a sziget teljes és korlátlan tulajdonjogával is. Ezzel természetszerűleg a fővárosi pénzalap — ezen immár aggkori gyöngeségben szenvedő intézmény — legjelentősebb vagyontéteí© jutna magának a fővárosnak tulajdonába, miből kifolyólag aktuálissá fog’ válni azon kívánság, hogy a fővárosi pénzalap teljes egészében adassák a főváros kizárólagos tulajdonába. E kérdéssel legközelebb teljes részletességgel fogok foglalkozni. Most csak annyit, hogy (újabb adatok hiányában) 1919-ben a fővárosi pénzalap vagyona volt: készpénzben 3% millió, Szent Margitszigetben 20 millió, összesen tehát 26% millió korona. Mi ezen összeg — legkivált a sziget nélkül — mindazon feladatok tőke- szükségletéhez képest, amely feladatok elvégzésére hivatott volna? Semmi! De mi ezen összeg a főváros mai milliárdos költségvetéséhez képest? Pontosan 10 napi fedezet! Hát ezzel akarják Budapestet világvárossá tenni vagy ilyenként fentartani? Amikor tehát én a Szent Margitszigetért harcolok, akkor egyben harcolok azért is, hogy a főváros megszabaduljon mindazon bilincsektől, melyek a múltban talán aranybilincseknek voltak nevezhetők, de amelyek ma c-sak paragrafusbilincseknek mondhatók. És mert erős a meggyőződésem, hogy ezektől előhB-utóbb megszabadulhatunk, semmi szükségét nem látom annak, hogy a főváros — ismételten: akinek e kérdésben soha beavatkozása nem volt — fizesse meg akár a bilincskezelők multbani (mondjuk így) meggondolatlanságát, akár pedig Schiffer ur veszélyeztetett befektetését. Bár az utóbbi lényegtelen összeg lehet csak, mert a sziget leltárhiányát figyelmen kívül hagyni nem lehet, mégis azt- mondom, hogy e kérdésben a főváros politikája csak egyféle lehet: közérdekeken alapuló erő felfelé, bot a többieknek! A városházára hivatalos formában még’ nem érkezett el az ajánlat, és igy azzal az illetékes tényezőknek nem is volt alkalmuk foglalkozni. A főváros vezetősége azonban általában szimpatikusán fogadja a gondolatot és nagyon örvendene a szigeti probléma ilyetén megoldásának, annál is inkább, mert a sziget csak a főváros tulajdonában és kezelésében tölthetné be törvényszerű hivatását, hogy örök időkre nyilvános kert legyen, arról nem is beszélve, bogy a főváros, melynek saját kertészete, ut- javitó telepe stb. van, a mai helyzetnél lényegesen olcsóbban tudná ellátni a sziget fenntartását. Más lapra tartozik az anyagi megegyezés kérdése, —^ de hát a városházán tudnak alkudni. •. A fővárosnak felajánlották a Margitsziget bérletét Schiffer 20 milliót kér a szigeti részvényekért — Terv a fővárosi pénzalap megszüntetésére — Nem lesz játékbank a szigeten, — mondja a közmunkatanács elnöke
