Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-12-24 / 50. szám
2 ZU BUDAPEST tőségéi is magoiiktól elhárítani, azzal az okoskodással, hogy ami int a valután nem tudnunk segíteni., úgy az ettől függő drágaságon sem, — nem szabad és nem lehet. Ez az álláspont csak akikor állhatná meg a helyét, ha koronánk vásárlóképessége és belső értéke ugyanannyi volna, mint amennyit a zürichi jegyzés kifejez. Ez azonban, tudjuk, nem úgy van, mert koronánk vásárlóképessége ennél nagyobb. Viszont az árakat rendesen a zürichi jegyzés értéke szerint állapítják meg, tehát azzal a differenciával magasabban, ami a zürichi érték és a korona tényleges belső vásárló ereje közötti van. Ezzel a különbözettél élünk drágábban. Igaz, hogy ez nem mindig érvényesíthető és nem is mindig érvényesül, éppen mert koronánk belső yásárlólyépessége erősebb a zürichi jegyzés névleges árnivójánál. A drágaság kérdését különben a főváros is a szabadforgalom keretében igyekszik megoldani; természetesen a szabad-forgalom békebeli, teljes szabadsága ma még nem vihető keresztül s ezért senki .sem veheti rossz néven, ha mindjárt az ideális szabadforgalom bizonyos tekintetekben való érintésével is a hatóság ma még biztosítani alkarja azt, hogy egyes fontos cikkek bizonyos arányosA keresztényszociálisták nem pártbontók Szó sincs a Keresztény-Pártból való kiválásról — Haller István a keresztényszociálisták törekvéseiről Egyes bizottsági tagoknak a munkaügyi bizottságban elfoglalt helyeikre történt lemondását a sajtó egy része a Keresztény Községi Párt belső válságául igyekezett feltüntetni. A válsághírek fokozásához hozzájárult az a hír is, hogy a keresztényszociálista bizottsági tagok a keresztényszociálista eszmének az eddiginél történt élesebb kidomboritását és a főváros itteni politikájának a közgyűlésen való állandó támadását határozták el. Már arról is voltak hirek, hogy a keresztényszociálisták a demokratákhoz keresnek közeledést és így magukra hagyják a Keresztény Községi Pártot. Mondanunk dem kell. hogy ezekből a híresztelésekből csupán annyi igaz, hogy a keresztényszociálista bizottsági tagok csakugyan elhatározták a tömörülést, azonban természetesen szigorúan a Keresztény Községi Párt keretén belül. Ilyképen azok a törekvések, melyek nagyon is célzatosan a keresztényszociálisták akciójával kapcsolatosan a. párt szétforgácsolását újságolták, egyáltalában nem bizonyultak valóknak, mert szétforgácsolódásról szól sincsen és a párt egységesebb, mint valaha. Az akcióról különben Haller István v. miniszter, a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: ság'gal kerüljenek a piacra és hogy az áruk tendenciózusain visszatarthatok ne legyenek. Épp úgy nem engedhetjük meg azt, hogy a szabad,forgalom címén ne tudjuk, hogy egyes áruk milyen mennyiségben állanak a fogyasztás rendelkezésére s hogy különféle címek és ürügyek alatt a magas árakat úgyszólván hajszolni lehessem. Az áruk kiviteléhez sem járulhatunk hozzá mindem kritika nélkül, sőt amelyekről tudjuk, hog}' a belső szükségletet nem fedezik, azoknak kivitelét ellenezzük. Ezeket az állásfoglalásokat azonban nem szabad a szabadforgalom ellen irányútoknak tekinteni, különösem nem a mai időben, mikor az élelmezés problémái még úgyszólván krízisben vannak és a közönség -egyik legsulyö'sabb gondját képezik. A termelés, a kereskedelem és a fogyasztás közöli természetnél fogva megvan az összhang, csak nem szabad az! túlzó követelésekkel megzavarni. Kölcsönös belátással kell lenni s akkor mindjárt kevesebb lesz a baj. Máskor sem volt helyes, ele ma külön ősien sem szabad elveken nyargalni; ma úgy kell megélni, ahogy lehet s nem úgy, ahogy elvileg kellene, vagy elvileg jogosult lenne. Az intézkedéseknek is ehhez a gondolathoz kell símülmiok, szóval ezeknél sem az elv, mint inkább a gyakorlati célirányosság legyen a fődolog. A fogyasztó-közönség nehéz megélhetésén leginkább ezen az alapon lehetne segíteni. Igaz az, hogy a fővárosi képviselőtestület azon tagjai között, akik magukat keresztény- szocialistáknak vallják, mozgalom indult meg, amelynek célja, hogy egymás között erősebb kapcsolatot teremtsenek. Hívják ezt frakciónak vagy árnyalatnak, az elnevezés nem lényeges. A cél az, hogy azon kérdésekben, amelyek szociális vonatkozásnak, mód legyen az egyivá- suaknak egymással megbeszéléseket folytatni és közös taktikában megállapodni. Ez abszolút nem veszélyezteti a keresztény többségi párt egységét, mert az ilyen bifurkáció hozzásegíti a pártot, hogy bizonyos kérdéseket mindig azok véleménye alapján intézzen el, akik a kérdéshez a legjobban értenek. Azt hiszem egyébként, hogy ez a bifurkálás nemcsak a Keresztény Községi Pártnál fog megtörténni, hanem más vonatkozásokban is, mert szükség van arra, hogy a, közös alapelvek egységben tartása mellett a speciális érdekek is határozott képviseletet nyerjenek. NEMZETI ROyAL ORFEUM KJSí /„8-kor Szenzációs uj variétémíísor és i/28-kor :: A f ő u r (uj operett) Sarkadi Aladárral. :: FŐVÁROSI ORFEUM .ÄfÄlIS; m~ B SZENZÁCIÓS DECEMBERI MŰSOR -w Kezdete este negyed 8 órakor. 1921 december» 24 Fontos tárgyalások a villamos- vasútiak ügyében Kiküldték az egyezkedésre hivatott albizottságot — Rényi Dezső alpolgármester és Tormay Géza dr. miniszteri tanácsos nyilatkozatai Az Uj Budapest állandóan értesítette olvasóit a villamosvasutak megváltása ügyében folytatott tárgyalások egyes fázisairól. így legutóbb Till Antal tanácsnok nyilatkozata alapjánJ közöltük, hogy az egyezségi tárgyalások előkészítő anyaga elkészült és mi sem áll útjában annak, hogy a részvénytársaságok vezetősége nyilatkozzék: Még a megváltási idő lejárta előtt birtokába óhajtja-e bocsátani a fővárosnak a vasutakat, vagy pedig megvárja 1923 január elsejét, amikor a területhasználati szerződés értelmében amúgy is a főváros birtokába kerül a villamos. A 12-es ad hoc bizottság ebben az ügyben szerda délelőtt ülést tartott. Az ülésről Rényi Dezső alpolgármester a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — Az ülés szigorúan bizalmas jellegű volt és Így annak részleteiről természetszerűleg nem nyilatkoz- hatom. Az ülés egyetlen tárgya különben a megváltás előkészítésére kiküldött albizottság jelentése volt, amelynek során az egyezségi tárgyalások egész komplexuma a bizottság elé került. Mivel az anyag már rendelkezésünkre áll, mi sem áll útjában a megváltást megelőző egyezségi tárgyalások megindításának. Az egyezségi tárgyalások lefolytatására a 12-es ad hoc bizottság külön albizottságot küldött ki, melynek elnöke én vagyok, helyettes elnöke Till tanácsnok, tagjai pedig Szabó Imre dr. tiszti főügyész, -a törvényhatósági bizottság részéről pedig Buday Dezső, Ereky Károly és Platthy György dr. bizottsági tagok. A bizottság már a legközelebbi jövőben megkezdi működését. Az egyezségi tárgyalásokról a kiküldött albizottság egyik tagjának, Ereky Károlynak véleményét lapunk más helyén közöljük. Érdekesnek tartottuk megtudni, hogy az Egyesitett Vasutak vezető ségé milyen álláspontot foglal el az egyezségi tárgyalások ügyében. Erről a kérdésről Tormay Géza dr. miniszteri tanácsos, a vasutak likvidáló bizottságának vezetője, a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak: — A vasutak megváltásának kérdése a székesfőváros mint várományos és a pályatu.ajdonos részvénytársaságok között elintézendő kérdés, amelyre nekem, mint a vasút üzemét ez idő szerint vivő Felszámoló Bizoltság elnökének, befolyéisom természetesen nincsen. Ami azt a kérdést illeti, hogy vájjon a Búr.-vasútnak, valamint a Földalatti vasútnak kiválása — mint amely két vasútra nézve a székesfővárosnak ez idő szerint megváltási joga nincs — káros-e, erre nézve csak annyit jegyezhetek meg, hogy a magam részéről el tudom képzelni azt, hogy ezen vasutak kiválás után is racionálisan vezethetők. Kétségtelen azonban, hogy a székes- főváros forgalmi politikájának és a közönség érdekének inkább megfelel az, ha az összes közúti hálózat egy kéz által vezettetik, mert ez esetben nem szükségesek külön tárgyalások és megegyezések Naplómból — Fejezetek egy pesti polgár életéből Lezajlott a drágasági közgyűlés s tulajdonképpen erről kellene Írnom. De nincs kedvein hozzá. Nem toliam alá való volt az anyag, hétköznapi a tárgy és legsajnosabb: nem történt semmi megemlítésre méltó kedélye.', dolog. Egyáltalában — s ezt szomorúan kell megállapítanom — fogy a kedély! Hogy mi lehet ennek az oka? Nem tudom. Majd kérdezősködni fogok városunk legnagyobb gondolkodójától: dr. Elek Mór szociológus barátomtól, kit van szerencsém személyesen is ismerni. E helyett tehát majd egyéb ,,közérdekű“ tárgyakról fogok megemlékezni s mert három a magyar, legyen ezek száma is három: a telefon, a viz s a villany. A telefon Kevesen tudják, meg kell tehát mondanom, hogy tisztelettel aló! írott m. kir. távbeszél őájlom ás főbérlő vagyok, budapesti és környékbeli viszonylatban. Telefonom (József 74—47) nem régi bérlet: hitelesen igazo t közvetlen jogutódlás utján szereztem — önmagamtol. A boldogult Károlyi-rendszer vette el tőlem, átadva lakásom gazdaságosabb kihasználására berendelt polgártársamnak. S miikor fordult a kocka: t, polgártársam gondosan sikerült visszaadnom valódi foglalkozásának, ■ telefonom pedig önmagámnak, így vagyon ez a türelmes papirra leírva. A gyakorlatban azonban kissé körülményesebb volt. Előszói is bélyeges papiroson kellett igazolnom hogy a lakásomban lévő telefonhoz nem üzérkedés utján kívánok hozzájutni. Nem is kivárnom azt mástól elidegeníteni, hanem mint jogutód önmagámtól önmagámra átíratni. A hivatalos .apparátus kerekei azonban kissé lassan mozogtak: a szobám falán meredeken felcsavaródó zsinór csak nem akart a világgal összekötni. A zsinór sem mozgott, a hivatalos kerék sem. Uram mit tegyek? Végre egy jó (!?) barátom megadta a kellő tanácsot: a hivatalos kerék is kenendő. És mivel, kenendő? A protekció illatos olajcseppjeivel! Tehát tanács már volt. De vájjon hol kaphatók ezen olajcseppek? Végig gondoltam összes ismerőseimet s kutató szemeim két druszámon akadtak meg. Az egyik Károly maga a főtelefönhatalom vezér- igazgatója, a másik Károly a legfőbbtelefonhatalom m inisztériumának ál 1 amtitkáná. írtam, hát nekik: Uram, méltóság’os Uram, itt az idő és alkalom, mutasd meg jóságos barátságod, mert én telefont akarok, világösszeköttetést .akarok, soron kívül, lehetőleg azonnal. Levelem megírása után 48 órával megjelent házamban, sőt több, házam tetején is, két szerelő és három ellenőr. Udvariasak és titokzatosak voltak, mint már ez foglalkozásukból önként következik s 10 perccel később már csengett a csengő. Itt a világ’! Éljen a korrupció, a gyors, a biztos, a hosszukezü! Lemosolyogtam összes vetélypolgár- társaim, hogy ime, legyőztem őket, soron kivül, kényelme1 en, bár igaz, kissé nem egyenes eljárással. De éppen ez az, ami az egészben nekem a legjobban megtetszett. El is határoztam, hogy ezentúl gyakran fogom gyakorolni. De az illemről sem feledkeztem meg. Azonnal megköszönni e ügyeimet .az én kedves és hatalmas Uraimnak. Igen, megköszönni s hozzá a légi Hőbb módon: telefonon. Legelső telefonutam vezessen hozzátok: gonosz dolgokban mégis csak titkos bűntársaim! Elolva'va az e tárgyban kiadott hivatalos utasításokat, ünnepélyesen az immár birtokomba, jutott készülékhez léptem. Nem lévén zivataros idő, előirás szerint a beszélők.agylóhoz közel és azzal szemközt lordulva a hallgatót a mozgó-horogról gondosan fülemhez emeltem s ezen helyzetben vártam a központ jelentkezését. Őszintén megvallva, kissé ideges voltam. Kéjes idegességnek voln.a ez állapotom talán nevezhető. De nehogy ez hangomon is észrevehető legyen, a várakozási időtartam alatt gyakorolni kezdtem a rendes társalgási hangot, mert a hivatalos utasításból tudomást szereztem arról, hogy sem a tulgyenge, sem a tulerős hangot a készülék érthetően közvetíteni nem tudja. A központ valószínűleg értesülve volt ezen előkészületeimről, mert páratlan tapintatosságot bizonyítva, kellő, sőt elegendő időt engedett részemre hanghasználati gyakorlataim alapos és ismételt lefolytatása tekintetében. Ebben a helyzetben nmlott el fiatal s eddig tulki- használtnak nem nnondható életemből kb. 25 perc, mikor váratlanul, mintha tündérkert álmaiból ébrednék, egy némileg éles, sőt mondhatnám éltes női hang zavart meg: a — Központ. Minden előzetes tárgyalás mellőzésével s anélkül, hogy a távbeszélő kezelési szolgálattal szemben önmagámnak bárminő utasítás ellenes észrevételt megengedtem volna, felsőtestemet a nővel szemben kötelező udvariasság szerint könnyedén meghajtva, a már begyakorolt rendes társalgási hang-ón bemondtam az általam meghívni kívánt állomás kapcsolási számát, még pedig tekintettel a számok esetleges könnyen félreérthető voltára, tagolva és ekként: „egyeshetes- négyeshatos“ — és vártam. A hangom okozta zaj elültével köröttem néma csend honolt s én minden hallóidegem központi szolgálatra utasítva, figyelmesen vártam a történen- dőket. És nem kellett sokáig várnom: alig további 20 perc múlva újból megszólalt egy kétségtelenül az előbbinél, kevésbbó éltes, de épp oly éles női hang: .,Milyen számot kért?“ mire röviden vázoltain a tényállást s
