Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-12-24 / 50. szám
1921 december 24 UJ BUDAPEST 3 iilihoz, hogy a külön kezeli vasutak a közönség igényeinek megfelelő forgalmi rendbe bekapcsol lássanak,. Az egységes kezelés mellett szól a racionálisabb iizletkezelés is, amely minden esetben hatályosabban érvényesülhet akkor, ha az összes közúti vasutak egységes vezetés alatt állanak. Az Egyesített Vasutak kezelésében van még ezldő szerint a Budapest Szentlőrinci hév. vasul, amely az engedélyidő lejárta után az államra háramlik és melyre megváltási joga az államnak van. biz a vasút a Budapesti Városi Vasút R.-T. szabad vagyonát képezi és amennyiben a főváros ezt a vasutat megszerezni óhajtja, természetesen a megfelelő tárgyalások az állammal is lefolytatandó. A kormány teljesíti a főváros kórházi követeléseit A háborús követelésekből újabb 50 milliót kapott a főváros — Az ápolási dijakra havi előlegeket utal ki a népjóléti miniszter — A kormány 130 koronában állapította meg a betegápolási dijat Édes tanácsnok a kórházak költségvetéséről ,1 kórházi költségvetés közgyűlési tárgyalésa alkalmából az aktiuílis problémákról kérdést intéztünk Édes Endre tanácsnokhoz, a közegészségügyi ügyosztály vezetőjéhez, aki kérdéseinkre a következő érdekes nyilatkozatot tetté: A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán tárgyalta a fővárosi közkórházak 1921/22. évi költségvetését. Ez a költségvetés már ez évben is az állami költségvetési évhez alkalmazkodott vagyis jul. 1-től június végéig terjedő időre szólt. A most tárgyalásra kerülő költségvetés 283,799.600 korona kiadással és ugyanannyi bevétellel készült. Időközben azonban pótlólag az ápoló- és szolgaszemélyzet. tárgyalás alatt levő 20%-os fizetésemelése, valamint egy másik tétel felvétele a jelzett összeget még valamivel emelte. Az előbbi költség- vetés végösszegével szemben a mostani költségvetési előirányzat emelkedést mutat, amely emelkedést az anyagárak óriási emelkedése és a munkabérek emelkedése magyaráz meg. A napi ápolási dij a költségvetés alapján 135 K 50 fillérben állapítandó meg, vagyis a tanács oly javaslatot tett a közgyűlésnek, hogy az ápolási dij nak napi 135 K 50 fillérben való megállapítását kérje a kormánytól. A költségvetésben érdekes kimutatás található a költségvetési tételeknek a különböző kórházak szerinti tagozódásáról és megoszláséiról. E kimutatás alapján megállapíthatjuk, hogy az összes kiadásokból egy ápolási napra a legkevesebb esik a Szt. Rókus-kórházban, ahol 109 korona 53 fillér ez az összeg, viszont a legtöbb a Szent László-(fertőző-) kórházban, ahol ugyanazok a kiadások egy ápolási napra 173 korona 75 fillérrel jelentkeznek. A legolcsóbb kórházunk e kimutatás szerint a Szt. Rókus-kórház, a legdrágább pedig a Szent Léiszló-kórház. Ennek is megvan azonban a magyarázata s a magyarázat nemcsak abban keresendő, mintha az egyik kórházban a gazdálkodás annyival pazarlóbb lenne, hanem abban is, hogy a Szent Rókus blokkrendszerü, mig a Szent Léiszló pavillon- rendszerü s az utóbbiban a személyzet a járványok esetére tartalékul állandóan magasabb létszámban tartandó, mint az a nem fertőző kórházakban szükséges. Azonfelül az egyik kórház a másiknál olcsóbbnak mutatkozik költségvetési szempontból annak folytán is, mert saját bevétele jelentősebb, mint a másiké. Itt különösen a kórházi különszobák ápolási dijaiból eredő bevétel okozza a különbségeket. Az alábbiakban közöljük az egyes kórházak költségvetési adataiból, hogy a kiadásokból az egyes ápolási napokra mily összeg esik, mily összeggel csökkentik ezen összegeket a kórházak bevételei és mennyi marad a kiadásokból kórházankint egy- egy ápolási napra. A kórház megnevezése Mennyi esik a kiadásokból egy ápolási napon Mennyit kell levonni a kórház bevétele czimén Mennyi a bevétel levonása után az egy ápolási napra eső összeg Szt. Rókus és Iíun-u. fiók 112 53 3- — 109-53 Szt. István, Telepy-u. fiók, Rákoskeresztúri üdülő 125'66 1-92 128-74 Szent László 178-3.4 4-59 173"75 Uj Szt. János, Régi szt. János 141-59 7-10 134-49 Zita 145*05 — -30 144-75 Gyöngyösi-úti szülészeti 134-55 6-87 127-68 Bakáis-téri szülészeti és nőgyógyászati 155-77 39-56 116-21 Szent Margit 152-92 3-84 149-08 sőt levertek. Kezeim és ajkaim remegni kezdtek- s míg utóbbi szándékaimmal ellentétes, de gondolataimat hűségesen kifejező szavakat fűzött mondatokká, előbbi a csengő gombjára tévedt, mely engedve az emberi természet erejének, hivó szóval fordult háztartásom vezetésében gondosan közreműködő s jelenleg nálam alkalmazásban lévő polgártársnőmliöz, ki rövidesen megjelenve (lábon gyorsabban jött, mint a telefonos dróton) kettő levelet nyújtott felém: — Elégtelen címzés folytán most hozta vissza a postás, — mondá bár rendes társalgási hangon, de mégis oly hangsúlyozással, melyből bizonyos kárörömmel vegyes részvét volt kiérezhető. A föld, igen az eg-ész magyar és egyéb királyi, császári és köztársasági föld kezdett forogni, sőt őrült táncot járni velem: a kettő levél az én magas pro- tektoraimhoz intézett igen becses soraim voltak, már t. i. a telefon tárgyában. Oda minden büszkeségem, polgártársaim felett érzett győzelmi mámorom, a becsületes, de ostoba véletlen folytán dugába dőlt a protekció: telefonom a rendes utón jutott birtokomba . . . — Csak merje valaki szidni előttem hazánk e legtökéletesebb intézményét! . . . — Akkor kérek egy pohár vizet, mondám némi vágyakozással, mely lelkem és testem indokolt iidité- sére mint akarat tört ki belőlem. A viz nem folyik már egész nap — volt a távbeszélő méretben némileg gyengült bangón megadott válasz. S mielőtt agyidegeim e felelet jelentőségét felfogni és feldolgozni képesek lettek volna A villany is kialudt szobámban s jóleső sötétség borult boldog ünnepeket kívánva kicsiny, de azért megelégedett gazdáju otthonomra . . . Káró. az általam előbb összeköttetést kereső szándékból bemondott 17—4(1 számot, anélkül, hogy hangom eközben akár leszállítottam, vagy felemeltem volna, tagolva megismételtem. Egy-két másodperc telt ezután el, amikor is több, tollal vissza nem adható hang jutott a közvetítő hallgató készülék utján füleimhez. Már-már szerencsétlenségtől tartottam (mintha a kezelő zemélyzet egy néhány kávéscsészéje leesett, sőt összetörött volna — ;a mai drágaság idején!) mikor végre, valószínű'eg a füleimhez vezető zsinór túlsó végén egy férfihang vált hallhatóvá. A hang némileg túllépte az előirt rendes társalgási hangot, amit azonban én észrevételezés tárgyává tenni nem kívántam és türelmesen vártam a meghívott „Halló“ jelentkezését, melynek elhangzása után udvariasan kérdést intéztem a velem szemközt beszélő kapcsolási száma tekintetében. — Itt 88—52 és ott? — Itt tévedés, —■ mondám kissé tulerős hangon s ezzel a hallgatót helyére helyeztem főként azért, hogy ezalatt időm legyen a hivatalos utasításban megnézni, hogy ily esetben mi is a szabályszerűi teendő. Önöknek iáén tisztelt olvasóim talán felesleges megmondanom, hogy kutatásaim eredménytelenül végződtek. De talán nem lesz felesleges azt megmondanom, bármily gyakorlott telefonhasználók és igénybevevők legyenek is önök. hogy én azért feltaláltam magamat: az összeköttetés,keresés, illetve a kívánt szám meghívása iránti eljárást részemről többször tettem folyamatba, azaz megismételtem és pedig a következő, engem nem teljesen kielégítő eredménnyel: kétszer jelentkezett, illetve ezirányu kívánságom kifejezése nélkül, sőt ellenére hozzám kapcsoltatott a 23—19, egyszer-egyszer a 32-45, 76—18, 14—76, 17—76, sőt egyszer majdnem az igazi: 18—47. A sikertelen kísérletek természetesen lehangoltak, Átlagban az összes kiadások a fővárosi kórházakban egy ápolási napra 138 K 03 fillért, az alap saját bevételei 3 K 93 fillért s a bevételek levonása után a napi kiadások a kimutatás szerint 134 K 10 fillért tesznek ki. A kiadásoknak egy ápolási napra eső összegében a legnagyobb két tétel az élelmezés és a tiizelöszükséglet. Az előbbi 62 K 06 fillérrel, az utóbbi 27 K 79 fillérrel szerepel. Ebből a szeptemberi árak szerint a betegek élelmezésére napi 47 korona esik. A 62 K 06 fillérben már benne van az orvosi, ápolói stb. személyzetnek a szabályok értelmében díjmentes élelmezése is. Érdekes összehasonlítás tehető a fővárosi közkórházaknak és a budapesti egyetemi klinikáknak 1921/22. évi költségvetései között. A klinikákon, amelyek pedig hasonló körülmények között vannak, mint a fővárosi közkórházak, egy beteg napi ápolási költsége, a Nékém Lajos dr. által közrebocsátott „Orvoskari Gazdasági Almanach“-ban közzétett költségvetés adatai szerint: 252 K 18 fillért tesz ki a fővárosi közkórházak 1921/22. évi költségvetése alapján kiszámított 135 korona 50 fillér napi ápolási költséggel szemben. Megjegyzendő, hogy amíg a főváros közkórházainak költségvetésében a rendes kiadások között föl van véve az ágy- és ruhanemüek pótlására szükséges kiadás is (18,304.125 K), addig a klinikák költségvetésében az ágy- és ruhanemüek pótlására szükséges 10,000.000 K és a butorkiegészitésrc szükséges 1,000.000 K stb. rendkívüli kiadásként szerepel és ezek a kiadások nincsenek benne a fenti napi 252 K 18 fillér ápolási költségben. Ha az említett rendkívüli kiadások 15,772.500 K összegét is számításba vesszük, akkor a klinikák napi ápolási költsége mintegy 281 korona. Egyes fontosabb kiadási tételek is mind nagyobbak a klinikáknál, mint a főváros közkórházainak költségvetésében. A klinikáknál a napi ápolási költségből: élelmezésre 117 K (a fővárosi közkórházakban 62 K), gyógyszer-, műszer-, kötszer- stb.-re 46 K 20 fill, (a fővárosi közkórházakban 13 K 71 fül.) fűtésre 37 K 83 fill, (a fővárosi közkórházakban 27 K 79 fillér). Ezek a különbségek a fővárosi közkórházak szükségleteit ellátó üzemek (élelmiszer-, műszer-, gyógyszerüzem stb.) működésének hasznos voltát, valamint a közkórházak gazdálkodásában állandóan szigorúan szem előtt tartott takarékosságot bizonyítják. A fővárosi közkórházak felszereléseinek kiegészítése a háborús évek alatt természetesen nem történi s nem is történhetett olyan mértékben, mint az békében történt és ennek következménye az lett, hogy e felszerelések a békebeli állapothoz képest sok tekintetben nagyobb hiányokat mutatnak, A főváros tanácsa a hiányok pótlására a pénzügyi lehetőséghez képest eddig is megtelt minden intézkedést s ezután is fokozatosan haladva, törekszik arra, hogy a felszerelések tekintetében a kívánt színvonalat elérje. De a felszerelések sem maradtak mindenben vissza. Egyik kiváló speciálista sebész-főorvos csak a közel múltban Írásban nyilatkozott oly értelemben, hogy magánbetegeit operáció céljából még a méregdrága szanatóriumokból is szivesen viszi át a közkórházba, mert orvosi műszerekben sehol a fővárosban olyan tökéletes felszerelés nincs, mint ott. A pénzügyi lehetőséget a felszerelések pótlására nagyban nyújtaná az, ha a kormány a kórházi tul- kiadások fejőben kért összegeket a fővárosnak mielőbb folyósítaná. E tekintetben a népjóléti miniszter ur jóindulatának látható jelét adta azzal, hogy a követelések tárgyalásának kezdetén, Fáy Aladár dr. államtitkár előterjesztésére, a pénzügyminisztérium hozzájárulásával, a követelések terhére újabb 50 millió koronát engedélyezett előlegképpen. A népjóléti minisztériumban kilátásba helyeztek azt is, hogy a kórházi ápolási dijakból az Orsz. Betegápolási Alapot és az államkincstárt előreláthatóan terhelő 65 százalék erejéig a jövő évben állandó többmilliós havi előleget fognak engedélyezni. Remény van tehát arra, hogy a követelések is nemsokára teljes kielégítést fognalz nyerni. A népjóléti miniszter ur a legutóbb érkezett leirataiban teljesítette a fővárosnak azt a kérését, hogy a napi ápolási dijakat 1921 január 1-től junius végéig 108 koronában állapítsa meg s egyben 1921 julius 1-től 1922 junius végéig terjedő időre ezt az ápolási dijat 130 koronában, megállapította. A főváros kéréséhez képest megengedte a miniszter, hogy a háborús évek alatt keletkezett ápolási díjtartozásokra a vonatkozó törvényes ren delet szerint fennálló 3 évi elévülési idő felfüggesztessék, illetve az 1922. évi junius végéig kiterjesztessék, — továbbá, hogy a főváros az ápolási dijak után a fizetési meghagyás kézbesítését követő 15 nap elteltével 5 százalékos késedelmi kamatot szedhessen. Mindezek az intézkedések arra engednek következtetni hogy a népjóléti minisztérium teljes mértékben átérzi és méltéinyolja a fővárosi közkórházak nehéz helyzetét és segítő készségében bízván bízhatunk.