Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-11-30 / 47. szám
I. évfolyam Budapest, 1921 november 30. 47. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI^ÉS ^KÖZGAZDASÁGI VHETILAP na /l Keresztény Községi Párt hivatalos lapja 4- Meg jelenik minden szerdán 4 Előfizetési ára: Egész évre 260 K 4- Félévre 130 K 4 Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10• 4 Felelős szerkesztő : Or. Doby Undor A főváros pénzügyi helyzete és a budget Iria : JELŰNEK HENRIK a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság ny. elnökigazgatója A főváros jelenlegi pénzügyi helyzete és az ezzel kapcsolatos budget nem tekinthető pusztán gazdasági és pénzügyi kérdésnek; ez elsőrangú politikai ügy. A főváros háztartásának rendes menete, a jövedelmeknek, illetőleg adóknak rendszeres megállapítása, a főváros vagyonkezelése és különösen a fővárosi üzemeknek oly irányú kezelése, hogy azok kettős feladatuknak — jövedelmezőségüknek s a főváros lakói jogos igényeinek megfelelhessenek, messze túlterjednek a lokális jellegen, sőt lényegestül befolyásolják az ország- gazdaság- politikai érdekeit s az ország jelenlegi pénzügyi és valutáris viszonyai közt ezeknek rendbehozatalát is. Csakis ha ezen alapra helyezkedünk, fogjuk megtalálni az eszközöket a különböző kérdések megoldásához s az összhangnak helyreállításához, fővárosi és országos érdek között. Az ország és főváros között fennálló szoros érdekkapcsolatból folyólag természetszerűleg folyik az, hogy a helyzetnek szanálása az állam hozzájárulását is igényli. Nem ajándékról van itt szó. Azt sem lehet állítani, hogy az államnak anyagi hozzájárulása, a keresztény többség érdekében történik, mert kétséget nem szenved ha ma, úgy mint a múltban a liberális irány tartaná kezében a kormányhatalmat, törvényhozás és kormány régen megadták volna hűségesen azokat, az eszközöket, amelyek a pénzügyi szanáláshoz szükségesek. A főváros jelenlegi pénzügyi helyzete és igy a budget is tulajdonképen a régi szabadelvű uralom intézkedésein és berendezkedésein épül fel. Ezeket rögtön meg kell változtatni! A kezelést a hiányból a feleslegbe átvezetni merő lehetetlenség. Első és főfeladatát a jelenleg többségnek és tanácsnak az képezi, hogy a fővárosi adminisztráció nagy szervezetét káros megrázkódtatásoktól.megóvja s a város és polgárság érdekeinek sérelme nélkül a rendes mederbe átvezesse. Hiszen elég lesz jellemzésül utalni a főváros aranyadósságalból keletkezett terhére. 312 millió aranykorona névérték ma milliárdos papirkoronaértékre terjed s kizárja azt, hogy ezen adósságok ügyelembevételével a költség-vetési egyensúlyt elérjük. Ez a súlyos teher 1910 és 1914 között, tehát kizárólag a liberális irány uralma alatt keletkezett. Ezen tartozások kérdését is az állam nemcsak politikai szempontokból, de a béke- szerződésnek határozmányai szerint lesz kénytelen rendezni. A főváros vezetősége ettől eltekintve is nehéz feladat előtt áll. Mert tekin- tettel a súlyos pénzügyi helyzetre, uj intézményeket nem alkothat, a régiek kibővítésénél pedig a rendelkezésre álló szűk eszközökkel kell számolnia. Emellett az a gond is terheli, hogy újabb és újabb jövedelmi forrásokról kell gondoskodnia, hogy a fennálló intézmények egészséges működése biztositassék. így pl. a főváros iskolaügyét most nem ápolhatja és fejlesztheti a kívánt mérvben. He szívósan ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a tanítási és nevelési ügy a kezében maradjon s azt azon a címen, hogy az állam a költségekhez hozzájárul, kézből kiadni nem szabad. A főváros jelenleg súlyt helyez arra, hagy az ifjúság erkölcsi nevelése a jogos kivánalmaknak megfeleljen s azt csakis akkor láthatjuk biztosítva, ha a főváros többségének befolyását nem ruházzuk át az állami liata- hmira. Ha nem is lehet uj iskolákat nyitni, uj épületeket emelni, a jelenlegi keretet fenn kell tartani. Az iskola költségeinek fedezetét, ami a felsőbb ipari intézeteket s a kereskedelmi iskolákat illeti, lehetőleg át kell hárítani azon körökre, akik ezen tanintézetek áldásos eredményeit a maguk javára felhasználhatják. Erre az ut az volna, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamarát kötelezni kellene, hogy jövedelmeiből évenként jó néhány millió koronát tartozik a kereskedelmi és iparoktatás céljaira a fővárosnak beszolgáltatni. A kereskedelmi kamara ma 4%-os adókulccsal dolgozik s igy nehézség nélkül lehet ezt az eszmét megvalósítani, de szükség esetén attól sem kell visszariadni, hogy a kamarai adókulcs (i%-ra felemeltessék. A fővárosi kórházak budgetjét az illetékes bizottság a napokban 284 millió koronában állapította meg. Habár ez egy igen súlyos teher, mégsem helyeselhető az ellenzék azon felfogása, hogy a főváros kórházait a fenntartás ellenében az államnak engedje át. A fővárosi egészségügyi szolgálatot a polgárság jogos érdekeinek megóvásával városi kórházak intézményei nélkül elképzelni nem is lehet. De viszont joggal elvárható a kormánytól, hogy a kórházak berendezéseinek a szovjeturalom alatt lerongyolódott tárgyainak és készleteinek megújítását nagyobb kamatmentes előlegekkel lehetővé teszi. Elvárható, hogy az állam az óriásilag felszaporodott kiadások rendbehozatalát a súlyos helyzetnek tartama idejére magára vállalja. A főváros 1 érültén működő betegpénztárak kötelezendők volnának,. hogy a fővárosi kórházak fenntartásához a tényleges igénybe vétendő dijakon kívül évenként saját bevételeikből ezeknek 20%-ával a fővárosi kórházalaphoz hozzájáruljanak. -Jogos ez a kívánság, mert hiszen a betegpénztárak működésének előfeltételét részben a fővárosi kórházak képezik. Ily utón az államnak közvetlen megterhelése nélkül az érdekeit körök viselnék ezen jogos hozzájárulást. A főváros közlekedési kérdésében az ellenzék bizonyára nem állíthatja azt, hegy a főváros összetett kézzel nézte az események fejlődését. Elhatározta, hogy 1923 január elsején a közúti vasutak üzemeit magához váltja. Azt mondották, hogy a főváros ezen nagy fontosságú elhaHónapok óta minden ellenzéki hang, mely a főváros pénzügyeit illeti kritikával, a költségvetést sürgeti és a főváros vezetőségének biinéül tudja be azt, hogy mindeddig nem került bizottsági és közgyűlési tárgyalás alá a főváros jövő évi költségvetése. Ezekben a támadásokban sokkal több a rosszakarat, mint a főváros iránit érzett jóindulat és a kommunális érdekek helyes felismerése, ám viszont megnyugtató az is, hogy még a legszőrszál- hasogatóbb ellenzéki felszólalások és nyilatkozatok is alig tudnak pénzügyi téren egyebet kárhoztatni, mint a költségvetés hiányát. Ez pedig nem olyan nagy hiba, hogy meg ne lehetne bocsátani. A pénzügyi osztály költség- vetés előkészítő alosztálya, mely Sebő Béla főszámtanácsos szakavatott irányítása mellett állítja össze a jövő évi költségvetést, állandó permanenciában van és lázas munkával igyekszik azon, hogy a. költségvetés mielőbb a pénzügyi bizottság és a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé kerülhessen. Nem a pénzügyi ügyosztályon múlik azonban az, hogy egyes ügyosztályok, igy a XLI-ik és a XlVuk még minden nem juttatták el a költségvetési adatokat a pénzügyi ügyosztályhoz és a VIII-ik és a X-ik ügyosztályok költségvetése sincs még teljesen készen, Ám ennek is megvan a maga egyszerű oka; úgy a világítási, mint a közélelmezési és közegészségügyi ügyosztályok költségvetése a valóságos anyagárakhoz és munkabérekhez kell, hogy igazodjon, hogy a költségvetés mennél közelebb járjon a valósághoz, annak igazolására pedig, hogy az élelmiszerárak és a munkabérek mennyire fluktuálnak és azok emelkedése mennyire előre nem látható, igazán nem szükséges bővebb magyarázat. Azt is tározáshoz jutott anélkül, hogy a szükséges anyagi eszközökről gondoskodott volna. Ez azonban téves. Mert a területhasználati szerződés szerint a főváros nem térit meg tőkét, hanem csakis jövedelmet, mely bizonyos határon túl nem terjedhet. A jövedelmet pedig maga a vasúti, forgalom szolgáltat ja. Van-e kilátás arra, hogy az egyesitett vasutak a szükséges jövedelmet fogják-e nyújtani? Erre csak igen- lőleg lehet felelni. Az egyesitett közúti vasúinknak jövedelmét a jelenlegi korlátolt és hátrányos forgalom mellett is közel egy- mllliárd koronára lehet becsülni. Ez egy-két év múlva a természetes fejlődés és a forgalom sűrítése folytán egy és fél milliárd koronára ernelkedhetik. Ez nemcsak a szükséges megváltási rentét alkalmas szolgáltatni, de alapos kilátást nyújt arra, hogy a főváros ezen üzeme feleslegeket is fog szolgáltatni. Meg kell jegyeznünk még azt, hogy a közúti kérdésnek megoldása a hamburgi minta szerint, hogy t. i. a szükséges tőkének fele idegen kézbe adassák 6%-os osztalék-garancia mellett, oly hátrányos volna a székesfővárosra, hogy erről komolyan tárgyalni nem is érdemes. Ily körülmények között a főváros kölcsön- politikájának utjai is adva vannak. Nem mehet a főváros, amint azt a liberális aera alatt tette, külföldre kölcsönöket felvenni. A főváros ezidőszerint befektetési és időleges függő kölcsönszükséleteit kizárólag a külföldön fedezheti. Itt is kívánatos volna, hogy ha az állam legalább az 1922—23. évi kölcsönszükség- letet vagy közvetlenül nyújtaná a fővárosnak, vagy pedig közbelépne, hogy ez a hitel a főváros részére megfelelő alapon biztosíttatnék. meg kell emliteriünk, hogy a költségvetés késlekedésének másik jelentős oka az albizottság1 tárgyalások hosszadalmassága és elhúzódása, igy például a közegészségügyi ügyosztály költségvetésének kórházi része csak most, miután azt a kórházi bizottság letárgyalta, kerülhetett a pénzügyi ügyosztályhoz, ahova különben csak a legutóbbi napokban érkezett meg a tanügyi ügyosztály költségvetése is. Ily körülmények között vajmi nehéz képet alkotni arról, hogy milyen lesz az uj költség- vetés és főképen, hogy hány százalékos lesz a pótadó kulcsa. A főváros bevételei közül a legnagyobb bizonytalanság a forgalmi adó tételénél mutatkozik,, melyet a folyó esztendő' utolsó négy hónapjára 130 millió koronában kontemplált a pénzügyi ügyosztály. E pillanatban azonban forgalmi adó címén még egyetlen fillérnyi részesedés sein érkezett a főváros pénztárába, és a pénzügyi ügyosztálynak e pillanatban még fogalma sincs arról, hogy forgalmi adó-részesedés címén erre az évre 30 vagy 230 millió koronát fog-e kapni a főváros. A helyzet ugyanis az, hogy a legnagyobb cégek, amelyek forgalmi adó fizetésére vannak kötelezve, negyedévenkint rójják le pénztárkönyveik tanúsága szerint az adót. Már most épen ezek a legnagyobb cégek arra kértek és kaptak engedélyt a pénzügyminisztériumtól, hogy a szeptember havi forgalmat hozzácsaphassák a folyó év utolsó három hónapjának forgalmához, úgy hogy ezek a cégek a törvény végrehajtási utasítása által megszabott időben, január elseje és 15-e között 1921 utolsó négy hónapjának forgalmi adóját fogják az állampénztárba beszolgáltatni. A főváros a pénzügyminisztériummal folytatott tárgyalásai során A forgalmi adótól függ a költségvetés egyensúlya Készül a költségvetés — Ezer tisztviselő jelentkezett a forgalmi adó ellenőrzésére — Mennyi a bevétel a szálloda- és a vigalmi adóból ?
