Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-10-19 / 41. szám
TU BUDAPEST 1921 október* 19 2 magánvagyonát képező egyél) vállalatikat (köpsigyai slb.), azután az Alster-tavi gözhajózasl. a kikötő területén való helyihajózást (mint nálunk a propellert), végül a Hamburg—állónál közúti vasutat egyetlen egy vállalatban egyesíteni. Ezt az eszmét a következőkép alapított részvénytársaság utján oldották megA részvénytársaság A- és B. jelű, egymástól megkülönböztetett részvényeket bocsátott ki. Az állam a tulajdonát képező gyorsvasadat és közúti vasutakat a részvénytársaságnak átengedte és ezek valóságos éltekének. 56,130.000 márkának megfelelő névértékű B. részvényt kapott a részvénytársaságtól. Az egyéb költségek fedezésére, azaz a gyorsvasat üzemi berendezéseinek megváltására, valamint a lent felsorolt többi vállalat vonalainak és közlekedési eszközeinek megszerzésére 47.400.000 márka névértékű A. jelű részvény bocsáttatott ki, mely nyilvános aláírás utján a közönség körében nyert elhelyezést. Látható ebből, hogy 56; 130.000 márka névértékű B. részvénnyel 4 7.400.000 névértékű A. részvény áll szemben és az alapszabályok kimondjak, hogy az esetleg szükségessé váló újabb tőkeemelés ugv hajtandó végre, hogy a B. részvények az A. részvényekkel szemben mindig többségben legyenek. Ezzel szemben azonban az alapszabályok szerint az .4. részvényeimindaddig 1%-kal nagyobb osztalékban részesülnek, mig csak az A. részvények osztaléka a 6%-ot el nem éri és ezt az osztalékot a névérték 5%-ával Hamburg állam az A. jelű részvények tulajdonosainak biztosítja. Tehát a B. részvények tulajdonosa, az állam mindig nagyobb ingerenciát gyakorolhat a vállalat vezetésére, mint az A. részvényesek, ezért azonban az A. részvényesek nagyobb osztalékkal és minimális osztalék biztosítása utján kárpótoltainak. A részvénytársaság esetleges feloszlása esetén a vagyon a részvények számarányának megfelelően minden megkülönböztetés nélkül osztatik fel az A. és B. részvényesek között. A részvénytársaság bizonytalan időre alakit tátik. Háramlóisi joga az államnak nincs, de jogában áll az államnak 1943 január 1-től kezdődőleg 2 évi felmondás előrebocsátása mellett a vasutat bármely naptári év január l én beváltani. A beváltási ár a következő: Az 5 utolsó évből kiválasztott 3 legjobb év tiszta jövedelmének a 22J/>-szerese, de legalább az összes részvények névértéke, megjegyezvén, hogy a részvénytársaság által esetleg szerzendő magánvagyon beváltás tárgyát nem képezi. A részvénytársaság élén a következőképen szervezett igazgatóság, illetőleg a német elnevezés szerint Aufsichtsrat áll. A tagok száma az elnökön kívül mindig páros számú, de legalább is 12, kiknek felét az állam hozza javaslatba, az elnököt pedig az állam nevezi ki. Az igazgatóság minden ülésén részt vesz Hamburg állam képviselője, mint a közérdek védelmezője, kinek ..zavazati joga nincs, de bármily határozat ellen óvást emelhet, mikoris a határozat végrehajtása felfüggcszlét'ik és .íz. ügy elöntés vé-. gell a kormány elé terjesztetik. Ez a hamburgi részvénytársaság’ szervezete. Ha ezt kissé megfigyeljük, azt látjuk, hogy az ilyen szervezet alkalmas a tiszta házi kezelés és a tiszta részvénytársasági kezelés hátrányait kiküszöbölni és a nehézségeket, áthidalni. Az ilyen szervezet mellett a részvénytársaságnak úgyszólván teljes autonómiát lehet adni, mert hiszen a fontosabb ügyeknek az intézése amúgy is kormányhatósági jóváhagyást igényel és az állam képviselőjének megvan a vétó-joga. Az ilyen autonómia mellett biztosítva van az,hogy a részvénytársaság az ily vállalat vezetésénél okvetlenül szükséges kereskedelmi szellemet megfelelően és minden halogatás nélkül érvényre tudja juttatni és nincsen az a veszedelem, hogy a lépten-nyomon felmerülő fontos kérdések elintézése körül a hatóságok adminisztrációs nehézségei mellett késedelmek álljanak be. Feltűnő azonban az is, hogy pl. területhasználati dijakról Hamburgban szó sincs és ott az állam valóban csakis a közönség érdekeit tartja szem előtt, midőn megelégszik azzal, hogy a vállalatba, bár nem közvetlenül befektetett tőkéi után osztalékot kapjon, esetleg még egy percenttel kevesebbet, mint a többi részvényes, sőt a többi részvényesnek még garantál is osztalékot, miáltal lehetővé vált az, hogy a szükséges nagyobb tőkék a közönség köréből megszerezhetők voltak és nem kellett például valamely idegen részvénytársaságnak a közlekedési kérdés megoldása vagy irányítása tekintetében közérdekből meg nem engedhető nagy befolyást biztosítani. Az elmondottak mindenesetre nagyon meg- fontolándók, mert a hamburgihoz hasonló megoldás alkalmas volna Budayesten is a kérdés helyes megoldására, de természetesen csakis akkor, ha a székesfőváros vezetősége végre rászánná magát arra, hogy a közlekedési kérdések elbírálásánál üe szorosan véve és pillanatnyilag a központi pénztár érdekeit, hanem elsősorban az utazóközönség érdekeit tartaná szem előtt. Nagymező-utca 17 szám. WKrewn Igazgatók: Keleti és Ribner este a szenzációs sktiberl mSsor fél 8 órakor Létrejött a megegyezés a piarista-épület ügyében Két évre a népjóléti minisztérium kapta — Csak a Faelosztó lesz a piarista épületben — Fájda- lomdij: ötvenmillió korona . . . Az Uj Budapest néhány héttel ezelőtt külön cikkben számolt be a piarista-épület történetéről, kezdve attól az időtől, mikor a derék rend gimnázium céljaira telket kért és kapott Pest város érdemes tanácsától és végezve ott, hogy az uj piarista gimnázium is felépült és telkének ingyen való átengedéséért a régi piarista épület a" főváros tulajdonába került. Olvasóinkat tájékoztattuk arról a vetélkedésről is, amely a régi piarista épület felett kezdődött el a népjóléti minisztérium és a városgazdasági ügyosztály között ez év júniusában, amikor a közélelmezési minisztérium, mely esztendőkig tartotta megszállva az épületet, tudvalevőleg megszűnt. Mikor a háború elején a főváros a közélelmezési minisztérium számára engedte át a régi piarista épületet, fentartotla magának a jogot, bogy az épületet, amint az a közélelmezési minisztérium megszűnésé folytán felszabadult, jogos tulajdonába visszavegye. Ilyképen joggal remélte a főváros, hogy a közélelmezési minisztérium megszűnésével üresen maradó épületet visszakapja és a főváros már ez év tavaszán megtette az intézkedéseket, hogy az épület felszabadulásával mely hivatalait helyezi el a hatalmas épületben. Azonban ez az első offenziva a fővárosra nézve balul ütőit ki. A birtokbavétel nem sikerült, egyedüli eredmény a Központi Tejhivatal néhány napos hajléktalansága lett. Mindegy. A főváros nem adta fel a reményt s hitte, amint hogy joggal is hihette, hogy tulajdonát visszakapja. Már a köz- élelmezési minisztérium számottevő osztályai teljesen likvidáltak, a még továbbra is szükséges és íen- iarlotl ügyosztályok a földmivelési minisztérium keretén belül nyertek elhelyezést s a főváros — reményében ismét csalódott. A piarista épület üres helyiségeibe betelepítette a kormány a kisebbségek minisztériumát. A főváros folyton készült a beköltözködésre. de megelőzte őt mindig a. kormány, mely legutóbb a neves épületet a népjóléti cs munkaügyi minisztérium részére szemelte ki. Számtalanszor felvetődött a megegyezés kérdése a hosszú harc alatt, de a tárgyalások eredményre nem vezettek, Már-már úgy látszott, hogy ismét fellángol a küzdelem, midőn az egyezkedő tárgyalások e hó 14-én — Bernolák Nándor népjóléti miniszter s Bérezel .Jenő tanácsnok között — konkrét eredményre vezetlek. E megegyezés értelmében a fővárostól az állam bérbe veszi a piarista épületet — 22 szoba kivételével — november 1-től kezdve két évre évi 200.000 korona bérösszegért. Ugyancsak az államot terhelik az épülettel járó összes állami és községi adók, mindennemű közterhek, valamint az épület jókarbantartása, gondozása is. Mint értesülünk, a főváros megkapja a minisztériumban levő levő barakképületek tuljdonjogát is s a részére kiköpi régi Pest A Károly-kaszárnya Korcs architektúra ez a kaszárnya, III. Károly hagyatéka, ahol most városi dolgaikat intéznek. Közel jár ahhoz, hogy elérje kétszázadik évét. A legöregebb Pesten, ami sértetlenül, ép tagokkal ngyanng'y all, ahogy elkészült a Habsburgoktól vezetett nagy törökverés után. A stilus, ami az egészet összefogja, puritán s mégis nobilis. A homlokzatáról például egy Schwartner nevű tudós, ma már senkitől sem olvasott könyvében Statistik des Königreichs Ungarn 1807 — azt jegyzi meg: ,,Dieses weiland ungrische Hotel Royal des Invalides, schöner, als die kaiserliche Burg in Wien ist“. * \ annak persze, akik e homlokzatot is lerombolnák, pedig előtte és mögötte sok jót tanulhatnak. Az anyag nem előkelő, inkább szegény, mint gáláns és pazar. Viszont annál megbízhatóbb. Tégla és malter. De tégla és malter mennyire mást jelent itt, mint az építészet kontárainak kezén. A bizonyos pesti háziúr, aki a kültelken vesz hullott téglát s ebből krétai kövek szépségeit akarja kipréselni, a gnädiger Herr von Protz, aki a bérház vagy családi ház tetejére pizai ferde tornyot, homlokára meztelenül didergő görög aktokat, kapuja fölé versaillesi figurákat rendel s az építő, aki egy ekvilibrista trükkjeivel, szemrebbenés nélkül mutatja, hogy lám- liun ezt is tudja ő, mindebből semmi sincs a Károly- kaszárnya ódon í'acade-ján. Ellenben van: tiszta, okosan számított vonalak, széles, nyugodt földietek. Minden csak odáig, oly szereppel, oly kiemelkedéssel, aminőt a;', anyag, a tégla és malter enged s meghív. A finomkodó és féktelen, alkotó és forradalmár, nagy és zseniális XVIII. században, a heves barokkképzelet és „forgószél-stilus“ idején, amely csavart csinált oszlopokból és erkélyekből, — ez az architek- tura egy katonás mérséklet. Még a szobrok is rajta a fejükkel félrebiccennek oldalt, a lábukat kis szögben emelik. Szelídek, kecsesek, kivéve az atlétát, aki a főbejáró fölött. Atlasz-minőségben földgömböt tart a hátán. Koruk titkos es hatalmas politikusai, a jezsuiták építkeztek úgy, iaz olasz barokk szigorúbb, a rene-' szánszhoz még közel álló szellemében. A história tudvalévőén őket tartja é stilus, a barokk kezdőinek, amiből később a francia Lajosok szellemes építészeti erotikuma nőtt. Ennek egy Pest mellé szállt, persze már a távolság* miatt is elhalkult sóhaja a gödöllői kastély a királyi parkban. A kastély Gödöllőn, ahol Grassalkovich herceg- —- ez az inkább Parisba való dandy — egyszer valamikor hatvanezer lámpában égetett viaszkot. sóval födte be az utat, amikor vágtatva jött hozzá heroldok, fehér lovak kíséretében és ifjú fürtökkel Mária Terézia. Hatvanezer égő viaszk. Só az utón. Bor a szökő- kutakban. Arannyal kivert falak és fogatok. Magyar testőrökkel flörtölő bécsi comtesse-ok. Selyem, rizspor, muzsika és szerelem s odébb egy város, ahol az adót nem tudják beszedni, kis házak állanak, amelyeknek soraiban, mint egy kopár síkra tévedt fenyő, mereven és gőggel háromemeletes kaszárnya áll,. —■ mi ez, ha nem a. XVIII. század? # Igaz, eredetileg a Károly-kaszárnya nem egészen az, ami később. Afféle intézmény, mint ma az a hely, ahol negyvennyolcas golyóktól szaggatott öreg urak laknak, pihennek és harmonikáznak. A császár — a gótai almanachban, osztrák címen VI. Károly — puha vánkossal, pipadohánnyal, kincstári ebéddel tartogatta itt hü magyarjait, akik bátran, makkegészségesen mentek érte a tűzbe, ahol a dicsőséget osztogatták, s mire kijöttek a tüzből, a dicsőség mellett, sajnos, féllábukat cipelték maguk után, vagy árva szemüket keresték. Rokkantak lettek szegények. Invalidusok, akiknek most már nem volt bátra egyebük, mint zajtalan, tengődő, államilag ellátott, bár talán kényelmes életük. Csakugyan: a szobrokkal díszített homlokzat, a széles folyosók, a magas bolthajtásos szobák nem egy komor, vasraverő, regulás és dobpergető kaszárnyára vallanak. Ehhez az architektúra meglehetősen bőkezű, palotaszeréi. Nem is kaszárnyának készült ez tehát, hanem néhány ezer megcsonkult magyar csöndes szállójának. Röviden ispotály volt, amit egyébként a homlokzat is elmond, szép kerek betűkkel s azon a nyelven, amelyet egykor — Grünwald Béla könyve tanú rá — magyar ezredesek is jobban beszéltek és értettek, mint saját anyjuk, nevelő dajkájuk szavát. Az irás a homlokzaton: Imp. Carolus VI. S. A. P. P. Hanc. Molem. Condidii. Ad. Venan- dos. M Hites. Senio. Morbis. Vulneribus. Confectos. A S. MDCCXXVII. * A mai Belváros vasoszlopokra épült karcsú áruházai közt, a haj disz és parfüm-boltok negyedében, az ódon kaszárnya, úgy bat, mint egy gránátos- induló. Az építője? Olasz volt, s Bécsben működött a Habsburgok alatt. A Habsburgoknak mindig voltak. jószemü olaszaik és franciáik, akiket dúsan fizettek, tanultak tőlük, s aminek eredményé, hogy Páris után mintha Bécsben vájna legmélyebbre a középeurópai kultúra. Valamintbogy — legalább egyelőre — Becs múltja szebb, mint a jelene. Az építő egyébként, mellén ordót s k. k. Ilofarclii- tekt címet viselt. Ez azonban nem ártott neki. A viszony ugyanis udvari művészet és jó művészet közt akkor inkább egyenes volt, mint fordított. Az építő: Martinéin Kon rád Albert. (Dömötör.)
