Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-09-28 / 38. szám
UJ BUDAPEST 1921 szeptember* 28 kereskedelemiigyi miniszter által hőn óhajtott tarifaemeléssel kapcsolatban, mint. szerény ibolya, a Közúti is felütötte szimpatikusnak épen nem mondható fejét és sietett hasonló nagy tarifaemelést az érdekkörébe tartózó Helyiérdekünél keresztülvinni. 4m ezt a tarifaemelést csudálatos csend követte és a rendkívüli közgyűlés szónokai, midőn a tarifaemelés ellen dörögtek, elfelejtettek megemlékezni erről a szerény ibolyáról. Pedig a Helyiérdekű tarifaemelése kínos szenzációt kell, hogy keltsen a városházán csakúgy, mint a közgyűlési teremben. A Helyiérdekű fő- pátrónusa ugyanis Bódy Tivadar dr. volt polgármester, aki a polgármesteri székben tanúsított szociális érzékét egyáltalában nem vitte magával uj pozíciójába. Azt hisszük, hogy ennek főoka az, hogy az expolgármester mai fizetése jóval felülhaladja azt a jelentéktelen ösz- szeget, amelyet a főváros első polgára számara. nyújtani képes. Az ügyvezető-igazgató urnák ugyanis évi háromszázezer korona fizetése van, tízesztendős szerződéssel és szabad autó- használattal, ami értékben kifejezve szintén jelent legalább évente kétszázezer koronát. Nem akarjuk azt mondani, hogy Bódy fizetése a Helyiérdekű jövedelmeinek igen jelentékeny részét teszi ki, de azt egészen bátran ide merjük jegyezni, hogy ha ez a fizetés nem terhelné a Közúti büdzséjét, akkor valamivel olcsóbb lehetne a tarifa. Viszont az is igaz, hogy ebben az esetben talán nem is mert volna újabb tarifaemelésre gondolni a Közúti... Egy bizonyos: A főváros villamos vasúti politikája a legközelebbi jövőben a Közúti ellen való harcot kell, hegy jelentse. Harcolni kell a Közúti ellen, mint a közúti vasutak és mint a Helyiérdekű gazdája ellen. Ez a küzdelem fogja helyes irányba terelni a főváros vasutpolitikáját, mely a Közúti önzésével szemben a főváros hasonlóan rideg önzését fogja szembeállítani. ÓVÁROSI CIRKUSZ Városliget (Állatkert). Telefon : 55—55. Naponta este 7 órakor csütörtök, szombat, vasár- és ünnepnap d. u. 4 órakor gCT" A NAGY SZEPTEMBERI MŰSOR Előadás után villamos közlekedés a város minden irároába A bankok és a drágaság Irta; LIPTAY LAJOS dr. székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag. A fővárosi törvényhatóság rendkívüli közgyűlése foglalkozott a drágaság kérdésével és 12 pontba foglalta össze azokat a követeléseket, amelyek erélyes és gyors megvalósításuk esetén a drágaság enyhülését eredményezhetik. Egyik jelentős pontja az elfogadott határozati javaslatnak és a Keresztény Községi Párt követeléseinek az, amelyik a bankok áruüzleteinek meg- rendszabályozását sürgeti. Még a háború előtti liberális korszak alatt kezdődött el az az egészségtelen állapot, hogy a bankok egymásután különféle " áruüzleteket kezdtek folytatni. Egészségtelennek mondom ezt azért, mert helytelennek kell tartanunk minden olyan tünetet, amely az ország közgazdasági éleiében akként jelentkezik, hogy az egyik közgazdasági tényező a másik működési köre elé akar vágni; de egészségtelen a bankok áruüzlete azért is, mert valósággal monopolisztikus helyzetet teremt. A pénzintézetek, amelyeknek célja elsősorban a gazdasági életben jelentkező hitelszükséglet kielégítése kell hogy legyen, a rendes bankszerü üzletágak mellett olyan működési kört kezdtek az áruüzletekkel, ami tisztára kereskedői tevékenység. Világos, hogy a bankok ilyetén üzleti tevékenysége elsősorban a legális kereskedelem érdekeit séi'ti, mert hiszen az a kereskedő, aki hitelét a banktól kapta, most egyszerre veszedelmes kon- kurrenst talál maga mellett, olyan konkurrenst, aki a rendes kereskedői versenyen kívül azzal a hatalmas erővel is ellene fordulhatott, amely erőt a hitel megvonása vagy ennek egészen más alapokon való engedélyezése jelent. Ha ezenfelül számba vesszük még azt is, bogy a bankok a maguk hatalmas tőkéikkel különben is természetszerűleg szinte diktátori hatalmat reprezentálnak a pénzpiacon, akkor nyilvánvalóan az, hogy a trösztöknél is veszedelmesebb monopolisztikus hatalommal diktálhatnak, mint kereskedők, az árupiacon is. Ennek szomorú következményei különösen a háború első éveiben kezdtek mutatkozni és elvisel- betlen súllyal nehezedtek a fogyasztók millióira. Elég, ha itt a Hitelbank annyiszor emlegetett zsir- üzleleire emlékeztetek. A háború első éveiben ennek az elsőrendű közszükségleti cikknek az árát korlátlan hatalommal diktálta a Hitelbank s hogy ez az árszabályozás milyen mértékben növelte a bank jövedelmét, titkos és nem titkos tartalékjait, azt a fogyasztóközönség saját magán keservesen tapasztalta volt. Az áruüzlet igen jó üzletnek bizonyult s a bankok sorra fel is vették működési körükbe vagy közvetlenül, vagy közvetve, akként, hogy árukereskedelmi részvénytársaságokat alapítottak. Mind több és több fogyasztási és közszükségleti cikket monopolizáltak a bankok, ma már jóformán nines is olyan árucikk, mely ,ne a bankérdekeltségek kezén keresztül kerülne a piacra. A serlés és zsir a Hitelbank és Kereskeelmi Bank tétényi telepén, a cukor a Hitelbank cukorosztályán, a gyapjú ugyancsak a két bankon keresztül jut a vásárra, de ezeken kivid számos más árucikk is hasonló utakon fut át. Az árszabályozás nem alakulhat tehát a kereslet és kínálat természetes gazdasági törvényei szerint, mert hiszen végső fokon, mint egyedüli nagykereskedők: a bankok szabták meg az árakat, llogy azután ez az árszabás elsősorban a bankvezérek hatalmas milliós fizetéseit és tantiémjeit, másodsorban a tartalékalapok megduzzasztását s esetleg még a részvényesek osztalékemelését biztosítja, az egészen bizonyos és nyilvánvaló. Hiába van itt az egyes cikkekben a keresletnél nagyobb kínálat, gyakorlatban ennek az ármérséklő hatása sohasem érvényesülhet, mert az egyeduralmat a bankok feltétlen biztonsággal 1 ártják s a szükség esetén, ha az árucikkek visszatartásával is, de minden bizonnyal érvényesíteni tudják a maguk részére a magas árakat. Jogos, igazságos és feltétlen végrehajtandó tehát a Keresztény Községi Pártnak és az egész keresztény magyar közvéleménynek az a követelése, hogy a bankok áruüzleteit a kormány sürgős revízió alá vegye s azokat a lehetőség szerint (azért csak ebben a formában, nehogy egy erőszakos beavatkozás és a követelés azonnali teljes végrehajtása a gazdasági életben s a piacokon rázkódtatást idézzen elő) fokozatosan korlátozza. Ilogy ez mennyire szükséges, azt csak még inkább megerősíti az a tény, hogy a bankok az áruüzleteken kívül, magával az egész hitelpolitikával is tűrhetetlen nagy befolyást gyakorolnak a kereskedelem és piac fölött. A szerencsétlenül és nagyrészt szintéü a bankok túlságos hatalma folytán felidézett pénzszűke a kartellszerüen szervezkedett nagybankok számára lehetővé teszi azt, hogy ma a kereskedő vagy az ipari vállalat 25—30%-on alul hitelt kapni nem tud s az ismét egészen világos és természetes, hogy' a bankok ily módon is a fogyasztók s itt is elsősorban a városi lakosság terhére jutnak horribilis haszonhoz. A kereskedő, az iparos olcsóbb hitelt nem tud kapni — ezt biztosítja a bankok kartellje — nem is ő hibás tehát akkor, mikor a méregdrága hitel terheit a fogyasztókra áthárítva, tovább drágít mindent. Ennek az áthárításnak a hasznát 90%-ban ugyanazok a bankok élvezik, amelyek egyizben már akkor drágították az árucikket, amikor azt áruüzleteik utján mint fő nagykereskedők önkényes ármegszabással a piacra dobták. Hogy a 30%-os hitelüzletet adott esetben „haszonrészesedés“ vagy vagy más szelidebb címeken kötik meg és könyvelik el, az legfeljebb arra jó, hogy az uzsoratörvény paragrafusai között köny- nyehben lehessen azt a bizonyos táncot ellejteru. amihez mindig jól értett az a faj, amelyik a nagybankok vezető pozícióit is betölti. Arról azután, hogy a faji tőke a bankokban is mennyire „szociális“ érzésű, amikor legújabban is a tisztviselők munkaidejét, a javadalmazás fentar- tásával vagy éppen csökkentésével felemeli napi két órával, hogy ugyanaz a „szociális érzék“ mily nemes és erkölcsös alapokon nyilvánul meg a bankvezérek sokmilliós évi javadalmazása és a tisztviselők ezreinek nyomorúságos fizetése mellett; — mindezekről e helyütt most nem beszélek. Ezek csak természetes, a világosan látó és Ítélő Rendkiv. ültek a Városatyák Figyel a Folkus — Hol a Vízfej? — A megrepedt findzsa — Munkácsy Szegeden — Vuillemot theoriája Bismarck és a Közúti — Nyomdahibák — Isten hozott Bátyám! .., Szervusz öcsém! . .. .Jó napot adjon Isten!... s közbevegyül néhány Van szerencsém... így üdvözlik egymást a gyülekező városatyák. Sokan újból bemutatkoznak egymásnak... hisz olyan régen volt, talán igaz sem voll, bogy e falak között -találkozának. '.IIol voltál a nyáron... Te ugyan jól lesültél (vagy leégtél1?) .. . Nagyon kellemes volt. . . Kár, hogy már vége van. Azután, mintha sohasem lett volna nyár, beültek a padok közé g kezdődött a rendes élet. .. Megint kirendeltek jegyzőkönyv-hitelesitőnek, (hallatlan protekció! .. . súgja mögöttem valaki) s utána a szokásos elnöki jelentések. Körültekintek ezalatt ,,széles e hazában“, fejeken legeltetem a szemeim. Fent a pódiumon Buzáth öt- lile először szemembe. Lehajtott fejjel ül. (Talán mo ( is dolgozik?) Mellette a. Folkus... gyanúsan pislogva evikkere alól. Egy ember, aki mindig néz ... csak néz ... Szemem ugrik egyet: Rényi következik, a „Nagy UrT Illetlenül lesülve, kékes-fekete fejtetővel... latszik, hogy Balaton napja ragyogott reája. S eszembe jut, hogy néhány nappal előbb mily ijedten tekintett körül ott messze-messze, a földvári strandon, mikor mögéje kerülve elkiáltottam, hogy ..Éljen az elnök!“ — Idegen volt a hang neki. Persze tőlem: ilyesmi,,., ritkán hallható... Szegény Szaszovszky alig látszik. Törvénykönyveink takarják s ő szerényen bújik mögéjük. Mintha előre félne az elkövetkezendő indítványok és interpellációk reá váró felolvasási kötelezettségétől. Szeretném megnyugtatni, szeretném odakiáltani ne félj!... mind az ötvénet (!) nagyon olvashatóan fogom leírni, ha majd eljön az ideje ... Azután a teremben nézek körül. .. A karzaton csupa szegény, sovány ember. Állítólag parancs ment az illetékeseknek, hogy ma csak Savanyú Vendel alter egok engedhetők a belépésre... Nem is volt a karzaton csakis városi t'sztviselő. És egy darab — állítólagos kisgazda. Utóbbi valószínűleg azért, hogy annál kirívóbb legyen az ellentét . . . Most már a padokra került a sor. Itt természetesen inkább frizurák, mint fejek láthatók. Magas fekete, oldalt szőke, középütt választott barna: hajak tekintetében van változatosság. De a fejek! Azok az h fen adta és polgármester kritizálta fejek! És igazán nem tudom, kire is gondolt jó Atyánk mikor egyik múltkori cikkében, elmélkedve a fölött a bizonyos „Nagy Budapest“ fölött, „vízfejű“ Budapestnek mondta, helyesebben irta, már mint Budapestet. Vájjon .kire? De hagyjuk e kényes kérdést, mert még félreérter nek. Esetleg az irányban, hogy bántani akarok. Pedig mi sem áll távolabb tőlem. Sőt ellenkezőleg. Olyan vagyok én e tekintetben, mint a. nagyon jó háziasszony. Aki tudniillik a megrepedt findzsákra vigyáz tőle telhetőleg, sőt a legjobban . .. Hisz oly’ könnyű valakit meg nem érteni, vagy legkivált félreérteni. Ahogy mondani szokás: „mint Munkácsyt Szögedébe“. Ahol t. i. úgy történt ez e~et (most megint itt a lehetőség, hogy Vasek atyánk félreértsen), hogy akkortájt a legnagyobb magyar piktor „Honfoglalás“ cimü képén dolgozott, melyet ő nemcsak jó képnek akart, de melyen magyaroknak akarta a szereplőket is megfesteni. Tisza Lajos elvitte hát magával (ugyan hova?) természetesen Szegedre. Munkácsy boldog volt, hogy oly jó magyar arcokat láthatott s készült is egyik vázlat a másik után. Különösen és természetesen „Árpád“- modellek érdekelték... De annál inkább nehezteltek az érdekelt szegediek. Míg végre egyikük kifejezést is adott megbotránkozásának, mikor „Árpád-modell“- nek felkérték, mondván: — Nagy delionestáeió az akkori szögedi menyecskékre, meg Árpádra is, hogy a mi népünkben kötési Árpád apánk arcvonásait az ur! No mert lőhet, hogy itt járt, de akahnasint hozzáillőén tisztösségö- sen yiselködött.. . Elmondtam pedig ezt azért, hogy mindenki gondoson alkalomadtán a félremagyarázás összes lehetőségeire. * Azután Csilléry dörgött Nyugatmagyarország érdekében. Szépen szólt, szépen védte az eszmét, any- nyira: szépen, hogy szinte bántó volt utána Móri Elek igen tisztelt kiil- és bélpolitikusunk jelentkezése. Szerencsére elmúlt ez is s a drágaság kérdése, mely utána következett, megint eszembe juttatott valamit: a Vuillemot listáját az idő előtt elhaló gyermekekről. Amiens-hen egy óvoda tulajdonosa, bizonyos Vuillemot ur listát készített a hosszú- és rövid- életüeknek Ítélt kisdedekről. A jóslat teljesedni kezdett, a szülőket pánik fogta el s végre is bíróság elé került az ügy. Vuillemot ur itt a következő- képen védekezett: — Megfigyeltem a gyermekeknél, hogy vannak közöttük olyanok, akik értelmi perifériájuk fejlődés« közben olyan dolgok iránt mutattak ösztönszerü érdeklődést, amelyekre csak a messze jövőben les* szükségük. Viszont voltak, akiknél nem találtam ilyen érdeklődést. Előbbieket hosszuéletüeknek tartom, utóbbiakról nem hiszem, hogy magas kort megérnének. Sok és nagy igazság van e szavukban, e theoriá- ban, melyet ón átviszek városokra, nemzedékekre, nemzetekre. Hisz minden nép öntudatlanul dolgozik
