Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-09-28 / 38. szám
1021 szeptember* 28 UJ BUDAPEST 3 keresztény társadalom előtt régóta ismeretes szimptómái annak a faji uralomnak, amelyik a másik oldalon oly szépen tudja hirdetni az ,,igazi demokrácia“ és a „szociális haladás“ eszméit. bizonyos az, hogy a drágaság elsősorban világ- gazdasági és valutáris okok következménye, de legalább felében spekulativ és mesterséges okok az előidézői. Ezeket az erkölcstelen üzelmeket lehel és kell letörni. A spekulatív és mesterséges okok egyike a .nagybankok mérhetetlen profithajhászata, az államhatalom pedig nem engedheti meg azt, hogy milliók menjenek tönkre azért, mert bankcsoportok és szindikátusok azt igy akarják. A drágaság a legjobb eszköz „a lelkek forradalmasítására“ s ezt jól tudják odaát. S bizony nem a piaci kofák és házaló svábasszonyok egy-két koronás árdrágítása, hanem a bankok szerepe egyik legnagyobb faktor abban, hogy a drágaságnak a természetes okokon kívül mesterséges fokozol is vannak. Október elsejével ttj előfizetést nyitunk az Uj Budapest-re. Az a háromnegyed esztendő, melynek során lapunk a meghatározott időkben hűségesen be-bekopogtatott, hogy informálja az olvasót a városházán történtekről, a küzdelem ideje volt.' Az uj Budapest megvalósítása volt a célja és eszménye az Uj Budapest nek a múltban, ez lesz a célja és eszménye a jövőben is. Noha a nyomdaárak és munkabérek állandó emelkedése, nem beszélve a forgalmi adóról, folyton fokozódó megterheléseket ró reánk: előfizetési dijaink maradnak a régiek. Azt akarjuk, hogy pártunk valamennyi tagja, a város valamennyi tisztviselője a lehető legolcsóbban jusson hozzá az Uj Budapest hez. ' Egyben felszólítjuk Hátralékosainkat az előfizetési dijak sürgős beküldésére. Az Uj Budapest nincs abban a helyzetben, hogy bárkinek is ingyen küldje a lapot. Az Uj Budapest előfizetési árai: Egész évre .............. 260 korona Félé vre .................... 130 „ Neg yedévre .............. 65 „ Az U J BUDAPEST KIADÓHIVATALA. egy dátumra, melyet a gondviselés jövőjében kitűzött. A XIX. század kezdő évei méhükben hordták 48 március idusát, az elmúlt évtized a világháborút. Csak a jelenben nem látok semmi szimptómát, mely biztató lenne a jövőre. Úgy tűnik nekem, mintha csak vánszorognánk, lomhán, eltompult érzékkel, szárnyalás nélkül. Folyó ügyek, házi viszályok rendezése és elrendezése: szóval a mindennapi rántott leves... De hol van Vuillemot ur láthatatlan inspektora, mely pedig mely megvolt Aquileja gólyájában is? Nagy időkben, nagy feladatok előtt nincsenek és nem lehetnek intrikák és kanapé-processzusok. Ma az utóbbiak vannak. Talán nincsenek feladataink? Avagy vannak, csak emberek nincsenek, akik ezeket meglátnák? ügy néz ki e város a jelen pillanatban, hogy az esetben, lia továbbra is igy folynak a dolgok, városi prognostikon dolgában csatlakoznom kell a kassai kalendáriom 100 éves jövendőmondójához, ki szerint: Aki nem lesz betegségben, Az marad jó egészségben ... | Hogy is mondta Bismarck? „Csak az ökör következetes“ ... ne vádolja, tehát senki azokat, akik elítélvén kellő métermázsa szónoklattal a drágaságot, hajlandóknak mutatkoztak a villamost — megdrágítani. Hisz a drágaság ie csak relativ valami, tehát lehetséges, hogy amit Péter drágái, azt Pál már olcsónak tartja. Drága-e a villamos ötért? Avagy olcsó-e háromért? Ki tudna felelni ezekre? Már József császár írásban biztosította a székelyek azon jogát, mely szerint „kinek lova-kocsija nincsen, cj/jcLlog köteles járni“. Miért legyünk mi külömbek a kalapos királynál s miért ne adhassuk mi is törvénybe azoknak, akiket illet, hogy „kinek szovjetbankója nincsen, gyalog tartozik járni!“ Karóstul kilopják a kiültetett facsemetéket A forradalmak óta 20,000 fát vágtak ki a fatolvajok — A főváros két milliót költ évente a sétahelyek őrzésére A forradalom és a diktatúra rablógazdálkodása a főváros parkjait és sétányait som kímélte. Irgalmatlanul pusztították; a nagyobb fák közül is sokat kiirtottak s a bokrokat és gyepet pedig teljesen letarolták, mérhetetlen kárára nemcsak a fővárosnak, hanem a közegészségügynek is. Most van folyamatban a kipusztitott erdők és játékterek rendbehozatala. Kérdést intéztünk a főváros illetékes ügyosztályához, ahol az okozott károkra és a rekonstrukcióra vonatkozólag a következőket mondották: — A háború és diktatúra okozta erkölcsi eldurvulás melleit a múlt években tapasztalt nagyfokú tüzelőanyaghiány okozta azt a nagy pusztítást, melyet a legnagyobb erőfeszítés mellett sem sikerült megakadályozni. Megtörtént, hogy a kommün alatt nyílt piacokon verbuváltak embereket arra, hogy a Városligetet és a Népligetet is megrohanják és letarolják. Szerencsénk, hogy a rendőrség akkor erélyesen közimié pelt. A külső perifériákon lévő kisebb parkokat és fasorokat igy is teljesen kipusztitották. Jelenleg is 113 őr őrzi a parkokat és sétányokat. Ez az őrség évi 2,074.000 K-ha kerül. A normálisabb viszonyok helyreálltával teljes erővel hozáfoglunk a restauráláshoz, de a kültelkeken még mindig olyanok az állapotok, hogy a kiültetett facsemetéket karóstul ellopják. Pedig egy uj csemete 150 K-ha kerül. Különben is, mig megfelelő mennyiségű víz öntözési célyokra rendelkezésünkre nem áll, nayyobbméruü kertészeti munkákat végrehajtani nem lehet, mert megfelelő öntözés nélkül az uj ültetések sikerre nem vezetnek. — 1919 őszétől 1921 tavaszáig a város belterületén 2000 darab facsemetét ültellünk el. Rendbehozluk még a Városliget egy részét s a fasorokban is most ültetünk. A főváros mindent elkövet, hogy az elpusztított parkjait helyreállíthassa, de évtizedek elpusztított eredményét egy-két év alatt pótolni nem tehet. A fasorokban levő fák közül az elmúlt években húszezret kivágtak s elloptak. Terület szempontjából a Népligeté az elsőség. Még a 90-es években létesült 300 kát. holdon. Modern parkozása 1901—1904-ben történt. Az öntözési tilalom következtében azonban a fiatalabb faállomány fejlődésében visszamaradt s pázsitja is kiszáradt. Nagyságra hozzá hasonló a Városliget 240 holdon. Virágdiszitési alkotása a legmodernebb s egyenrangú Európa legdíszesebb parkjaival. Sétányaival tűnik még ki a Városmajor, hová az „Eece homo“ faiskola is tartozik, mely facsemetéket, díszcserjéket, fenyőket és rózsákat szolgáltat. A diktatúra alatt? a IX. és X. kerületben csaknem valamennyi kertrészlet áldozatul esett a pusztulásnak. Erősen megkopasztották még a VII. és V[II. kerület parkjait s tereit is. Ezek közül már 26-ot rendbehoztunk s kilenc most van renoválás alatt. És elfogadtatván e szabály, remélhető, hogy hasonló bölcs intézkedések immár követni fogják egymást. Csupán néhányra kívánnék rámutatni, gyarlóságom szolgáljon mentségül, ha a. lista hiányosnak találtatik. Kinek cipője nincsen, annak kijárni tilos. (Képviselőkre, esetleg városatyákra, tehető kivétel.) Kinek ruhája nincsen, ráncba szedetni nem fog, (Ellenzéki városatyák indítványa az ügyrend pótlása tárgyában.) Kinek szene nincsen, forduljon A Nap-hoz. (Kizárólagos jog destruktív elemeknek.) Kinek kenyere nincsen, azt kővel dobálni tilos. (Különösen üvegházban lakók érdekében kivánato .) De minek folytassam. Minek szomoritsam a vidulni akarókat. Inkább elpletykálok még egy kis históriát. Tegnapelőtt meglátogatott egyik városi tanácsnokunk. Udvariasan beküldte névjegyét, melyen ez állott: X. Y. székesfővárosi anáesnok. Kétségtelen nyomdahiba. Én azonban minden apróságra súlyt helyezvén, kénytelen voltam kutatni a „t“ hiányát. S ekkor rájöttem, hogy egész helyesen van az írva. Annyit jelent, hogy „székes- fővárosi tétlen tanácsnok“. Hogy ki volt, ne legyen rá kiváncsi senki. A legközelebbi közgyűlésen úgyis interpellálni fogok ez ügyben, annál is inkább, mert értesülésem szerint egy hivatalos nyomtatványon meg az állott, hogy: Budapest ékes főváros ... ami félő. hogy megint nyomdahiba, melyre még én sem tudnék megoldást találni. Miért is találós kérdésnek feladom s a helyesen megfejtők között egy skatulya szivart fog’ kisorsol ni Káró. • • • Zeöke Antal nemzetgyűlési képviselő, akit a szombati ülésen személyes szabadságának korlátozása nélkül adott ki a nemzetgyűlés, egyben tagja annak a testületnek is, amelyet Budapest kormányzására küldtek a közgyűlési terembe a választópolgárok. A nemzetgyűlési képviselő ur ritkán járt be a közgyűlésre, s inkább a földmivelésügyi minisztériumba járt ki. Amikor szerény és nagy összeköttetéseit éppen nem mutató alakja, mint a kisgazdapárt egyetlen képviselője, néha meglapult az ellenzéki padok legle- lején, úgy a liberális, mint a demokrata sziveket öröm bevitellé, hogy ime soraikban képviselve van az a párt is, amely az országos politikával giívcr- nemenlálisnak nevezi magát. A nemzetgyűlési képviselő, úgyis mint Óbuda legsötétebb részének atyja, nem túlságosán érces hangját ritkán pötyögtelte a közgyűlések során és ha jól emlékszünk, csupán egyszer szólalt fel, mikor is a kisgazdákat védte azon váddal szemben, hogy ők kiuzsodázzák a városok lakosságál. Valószínű, hogy Zeöke ur a történlek után nem igen fogja szerencséltetni a közgyűlési termet, sem a bejáratot, sem a kijáratot és még bizonyosabb, hogy nemzet algához illően, amint a maliban sem letle, ezután sem fogja a főváros érdekeit képviselni. Holott mint a törvényhatósági bizottság egyetlen kisgazdája, mennyi sokai és szépet szerezhetett volna szeretett fővárosa közönségének, ha nem ki, nem is be, hanem elbírt volna a főváros érdekében a kisgazdaminiszternél és kettős minőségben igyekezett volna közelebb hozni egymáshoz a várost és a falut. Viszont az is igaz, hogy ez az üzlet Jicm tartozott volna a jövedelmezőbbek közé . . . A Montmartre ízlésesnek egyáltalában nem mondható kópiája keletkezik fővárosunkban a hatóságok jóvoltából. Paris kedélyes pincekabaréit akarják utánozni Budapesten élelmes és kevesbbé élelmes vállalkozók: a Tabarinban vánmgadl művésznők keringenek bütykös lábujjukon, az Emke cimii kávéház pincéjében belépődijmentes „művészelőadások“ csalogatják a közönséget, a Grand Café Gresham szili e- rénjében pedig most legújabban készül felütni fejét valamilyen kabarétrupp. Ez valóban nincsen rendjén. Mert ha a hatóság egyfelől a legnagyobb nehézségek árán ad szinháznyitási engedélyt, ször- szálhasogatóan kötve magát, hogy egy színház színpadának es nézőterének legalább 58 vészkijáró ja kell hogy legyen, akkor igazán csodálatos a pincelokálok gombaszerü f elburjánzása, amelyek a tűzbiztonsági és egyéb szabályok teljes felrúgásával hánynak fitty el minden szabályrendeletnek és komoly intézkedésnek. Sürgős rendet kérünk a szuterénkabarék körül, mert azt igazán nem lehel megengednij hogy ami tilos és használhatatlan a föld felett, az mindjárt megengedhető és használható legyen a föld alatt. Különösen akkor, ha a föld felett színházakat sem engedélyeznek, a pincékben pedig zengeréjoknak is túlságosan könnyen adják meg az engedélyt . . . Hat és fél esztendeig pontot lett a Vigadó ügye mellé a városgazdasági bizottság keddi ülése, mikor is felbontották a Vigadó vendéglőjének bérletére beérkezett ajánlatokat. Az első alkalommal tizenkilencen akadtak, akik nagy örömmel és nagy bérösszeggel lettek volna hajlandók a termek és a vendéglő bérletére, most mindössze hárman jelentkeztek olyanok, akiknek a nevét sem érdemes megemlíteni. Igazán mindegy, hogy ki kapja ezek után a kurtakorcsmának is harmadrangú vendéglő bérletét, a régi bérlő-e, vagy az uj pályázók köziil-e valamelyik — sokkal fontosabb ennél a tanulság, hogy hová vezet a bürokratikus bölcseség és a sokat emlegetett „hivatalos ész“. Kultúra, zeneművészet és egyéb hangzatos jelszavak helyeit bájzli-bérlet, ez a Vigadó epilógusa. De még bájzU-bérletet se-m tudnak csinálni: a bevétel 60 százalékát akarták mindenáron, sokat markolva és keveset fogva mindössze 6 százalék maradt a■ kezükben . . , .
