Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-09-14 / 35-36. szám
/. évfolyam Budapest, 1921 szeptember 14. 35—36. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Jl Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor A drágaság ellen kezdett fővárosi akció sikerében vajmi keveset bizunk. Nem azért, mintha a főváros jószándé- kát és igyekezetét vonnék kétségbe, hanem azért, mert azokon a helyeken, ahol a főváros lakosságának mindennapi kenyere felett döntenek, vajmi kevéssé esik latba a főváros elhatározása. Valljuk meg őszintén, a fővárosnak kevés a súlya, és azokban a kérdésekben, amelyek legközelebbről érintik a főváros lakosságát, a kormány a főváros megkérdezése nélkül, vagy annak éppen kívánsága és akarata nélkül dönt. A főváros semmibevevését tapasztaltuk a kiviteli engedélyek ügyénél, az ellátatlanok kategóriáinak megállapitásánál és a forgalmi adónál. A termelő természetszerű árdrágitási törekvését ez a három körülmény mozdítja elő, mind a három ellen több ízben is eredménytelenül tiltakozott a főváros. A liszt, a zsir, a zöld- ségnemü, a burgonya, a gyümölcs külföldre törekszik, a kormány készségesen nyújt kezet, hogy lehetőleg mennél kevesebb illetékkel meg- terhelten, a legrövidebb utón ki is kerülhessen. A termelők minden élelmiszerre a szabadforgalmat követelik, a kormány készségesen kaput nyit a szabadforgalmi törekvéseknek, megállapítván az ellátatlanoknak a fukarságig szűkre szabott kategóriáit, adván nekik annyi lisztet és semmi egyebet, ami a puszta élet fentartá- sára is alig elegendő. Végül a forgalmi adónak az élelmiszerekre való kiterjesztése ellen, csakúgy, mint az állatforgalmi adó és az őrlési jutalék ellen többizben és eredménytelenül tiltakozott a főváros, itt a rideg pénzügyi szempontok állják útját a főváros kívánságai teljesítésének és előidézik a mai rettenetes drágaságot, melyért egyedül és kizárólag a kormányt kénytelen felelőssé tenni Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága. Távol áll tőlünk, hogy a keresztény renaissance kormánya és fővárosa között az ellentétek gyorsan felburjánzó magvait igyekezzünk elhinteni. De sina ira et studio kénytelen vagyunk megállapítani azt, hogy amig a főváros komolyan és becsületesen fogta fel azokat az irányadó momentumokat, amelyek a városházának és a városi közigazgatásnak uj szellemét biztosították, és mindenkor készségesen állt rendelkezésre, hogy az uj irány a kommunális élet minden ágában megvalósítható legyen, a kormány még ma is, csakúgy, mint a régi liberális korszakban, nemhogy nem barátjának és testvérének, hanem ellenségének nézi a saját fővárosát, amelynek terhére akar más kategóriáknak sok esetben jogtalan és a mi bőrünkre menő előnyöket biztosítani. Ennek a tételnek bebizonyítását, és semmi egyebet, kaptuk a drágaság kérdésében, mert hiszen a kormánynak módjában lett volna megelőzni és elhárítani azokat a momentumokat, amelyek a mai abnormális árakat előidézték és ezzel majdnem felé- nyi színvonalára süllyesztették le a főváros egész lakosságának életstandardját. Pedig még azt sem mondhatja a kormány, hogy a főváros idejében nem figyelmeztette volna a bekövetkező veszedelmekre. Emlitsük-e a feliratok egész lavináját, amellyel a főváros valósággal elárasztotta az illetékes minisztériumokat az ellátatlanokra, vagy a forgalmi adóra vonatkozó súlyos észrevételeivel1? A főváros teljesen kimerítette azt a problematikus tatása olyan cselekedet volna, amelynek beláthatatlan szemben a kormányhoz, illetőleg a nemzetgyűléshez való feliratokra ad engedelniet, — egyebet nem tehet. Ezennel felszólítjuk Budapest huszonkét választókerületének nemzetgyűlési képviselőit, hogy a legsürgősebben üljenek össze és permanens bizottsággá tömörülve tegyék meg a kormánynál azokat a lépéseket, amelyek az utolsó órában figyelmeztetik a kormányt fővárosellenes politikájának szomorú következményeire. Budapest nemzetgyűlési képviselőinek a köteAz uj lakásrendelet tervezete, melyet Berno- lák Nándor népjóléti miniszter hozzászólás céljából leküldött a főváros közönségének, távolról sem felel meg azoknak a kívánságoknak, amelyek a különböző lakásrendeletekkel agyonzaklatott főváros szeme előtt természetszerűleg fölmerültek. Nagyon helyes és a közhangulatnak megfelelő volt a lakásügyi bizottság állás- foglalása, mely méltó kritikával illette azt a torzszülöttet, melyet a kormány mint uj lakásrendeletet akar a főváros nyakába ültetni. Ennek a közhangulatnak talán még a lakásügyi bizottság javaslatánál is pregnánsabban felel meg az a rendkívül éleshangu fölterjesztés, amelyet a bizottság határozatából kifolyólag juttatott el Sipőez Jenő dr. polgármester a népjóléti minisztériumnak. A főváros közönyössége és a háborús kényszer folytán a kormány kezében központosuló minden hatalom volt az oka eddig annak, hogy a lakásrendeleteknél, sem azok kibocsájtásánál, sem végrehajtásánál nem érvényesült a főváros álláspontja. A kormány ugyan, tessék-lássék mindig megkérdezte a fővárost, hogy mi a véleménye a folyton változó lakásrendeletekről, amelyek azonban életbeléptek anélkül, hogy a főváros sok tekintetben súlyos észrevételei a rendelet szellemén éreztethették volna hatásukat. Az az egyöntetű felzúdulás, amely a lakásügyi bizottság ülésén az uj tervezetet fogadta, nem maradhat hatás nélkül, és a kormánynak be kell látnia, hogy változó resszortminiszterek helyett a saját bajait legjobban érző főváros kell, hogy döntő faktor legyen a lakásrendeletek kibocsájtásánál és általában a lakásügyek intézésében. A főváros felirata, mely hétfőn délelőtt került át a városházáról a népjóléti minisztériumba, megállapítja, hogy a lakásrendelet egyes rendelkezéseinek tervbe vett szigorítása a székesfőváros lakosságának legszélesebb rétegében a legnagyobb nyugtalanságot váltotta ki. A tervezett módosítások ugyanis a közfelfogás szerint nemcsak azokat érintik, akik a normális igényeket messze meghaladó kényelemben élnek és hirtelen meggazdagodásuknak előnyeit mások rovására érvényesítik, hanem „állandó aggodalomban tartják a székesfőváros lakosságának azt a részét, amely a háború minden nyomorúságával és a forradalmak minden izgalmával szemben tanúsított páratlan fegyelmezettségének és hűségének elismeréséül a legmesszebbmenő védelmet érdemli minden oly kísérlettel szemben, mely családi tűzhelyének nyugalmát és megmaradt csekély vagyonának biztonságát veszélyezteti. A társadalom e rétegének a szükségen felül való zaklatása olyan cselekedet volna, amelynek beláthatatlan lessége, hogy, ha eddig nem tették, azoknak a néprétegeknek a segítségére siessenek, amelyek őket képviselőknek kiküldötték. A nemzetgyűlési képviselőség nemcsak disz, hanem kötelesség is, sajnos, hogy a mi képviselőink csak a diszt és nem egyben a kötelességet is keresik. Talán akkor ráeszmél a kormány, hogy az a budapesti kétszázezer éléskamra, mely üresen várja a gyors léptekkel közeledő telet, ma a legfontosabb probléma, melynek megoldása komoly veszély nélkül tovább nem halasztható. j)OÍHiked és szociális gazdasági hatásai nemzeti létünk legépebb pilléreit gyengítenék. Megállapítja a főváros, hogy a vagonlakók ügye teljes joggal számíthat minden hatóságilag legteljesebb támogatására, óvakodni kell azonban minden olyan intézkedéstől, amely a legideálisabb szociális szándék mellett is olyan eszközöket alkalmaz, amelyek egyfelől problematikus értékű megnyugvást keltenek, de másfelől a legnagyobb fokú izgalmat váltják ki. Ilyen izgalomra okot adó része az uj tervezetnek az, amely szinte diktálod hatáskörrel ruházza fel a lakáshivatal vezetőjét- A legideálisabb kvalitású biró sem lehet ugyanis garancia arra, hogy a rosszhiszemű vagy hiányos adatok alapján rendelkezésére álló nyolc nap alatt olyan feltétlenül helyes intézedést tegyen, amely ellen csupán önmagához intézendő felülvizsgálati kérelemnek lehet helye. Hogy ez az agg Malom mennyire jogosult, azt a jelenlegi állapot is igazolja, amidőn a törvényszék a lakáshivatal hosszadalmas eljárása után meghozott határozatainak is több, mint hetven százalékát megváltoztatja. A nyereségvágyból elkövetett deliktum és a katonai kötelezettség csalárd kijátszása semmiféle védelmet nem érdemel. Nehezen illeszthető azonban jogrendszerünkbe egy olyan természetű pótbüntetés, amely egy régen expiált kisebb bűntettért ártatlan családtagokat lakásuk elvételével sújt. A teivezet azon rendelkezését, amely szerint az, akinek szükségletén felüli nagyobb lakása van, kötelezhető legyen, hogy lakását egy kisebb lakásra cserélje át, szintén erősen hibáztatja a főváros felirata, és azt kérdi, hogy mi történik akkor, ha valaki a Belvárosban lakik évtizedek óta, ahova foglalkozása is köti, és egy kőbányai igénylő lép fel lakáscsere-követeléssel? Feltűnően éles része a főváros feliratának az, mely a lakásrészek rekvirálá.-.a ellen emel szót. Megállapítja a felirat, hogy a rendelet ezen része „legújabb korunk legszomorubb négy hónapjára“ emlékeztet és kihatásaiban káros és veszedelmes. Hibáztatja a felirat a tervezet hatodik paragrafusát is, mely „fontos közérdek“ alapján felhatalmazza a lakásügyi hatóságot arra, hogy kivételes esetben bármely lakást vagy egyéb helyiséget igénybe vegyen. Megállapítja a főváros felirata, hogy a lakásínségen csak építkezéssel lehet segíteni, minden egyéb rendelkezés csak'jogfosztás, mely a konszolidációra való törekvéssel nehezen egyeztethető össze. A főváros nem késik a konkrét javaslatok megtételével sem, hangoztatván, hogy az építkezések megindítására a legszükségesebbnek tartja a lakáskérdésnek törvényhozás utján való rendezését, főképen a lakáskérdésnek azon részére vonatkozólag, amely az uj építkezéseket van hivatva elősegíteni. Az építkezés megindítása a magántőke feladata, a magántőke azonban teljesen el van kedvetlenedve, mert a „Az uj lakásrendelet a kommunizmusra emlékeztet“ A főváros éleshangu felirata a népjóléti miniszterhez — Nem kell lakásdiktátor! A lakásínségen csak építkezéssel lehet segíteni A főváros a vagonlakók megrostálását követeli
