Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-14 / 7. szám

XXXVII. évfolyam. ____Rákosszentmihály, 1937. február 14. vasárnap. 7. szám. RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, kőzigaagatási és közgazdasági hetilap, RákosszeotMrihályaagy'köaeég és soá»os egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelelik inanden vasárnap. Falelés szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN EHötMetóM ár: Egén évre 10 pengő Wl évre ä pe*gő Negyedévre 2 PéO féli. Egyes »ám éra 24 fillér. Po«tatak»ráépéi>ztár esetotwwámla : 617. sz. ha legalább olykor,, néhanapján, beszélnek rólunk. A sok bajunkkal bizony, egy idő óta, magunkra maradiunk. jVLóg csuk Riz- [tató szót sem igen kapunk, pedig talán a j|ej- len idők legszomoruüb elesettje az a ,íkö- zjéposztály, amely erényekkel tündökölt, a- imikor itt, a főváros környékén, fészket ra­kott magának, hogy a szájától megvont ga­rasokból kis családi házat szerezzen, ahol gyermekeit jó levegőn, kertes hajlékban, a nagyváros ezerféle korlátozásától mentesen felnevelhesse- A poloskától, svábbogártól, patkánytól bűzös falak közé szőri tett leve­gőtől, lépcsőjárástól, házmestertől, zajtól, járványos betegségtől menekültünk ide, a szabad pusztára és virágzó helységeket, kul­túrát teremtettünk a Rákos homokján , még pedig mindent a )m|a,gunk erejéből, magunkra hagyatva, segítség nélkül., Templomokat e- meltünk, iskolákat építettünk, fakat, kertel­het ültettünk, egyesületeket alakítottunk, minden hazafias célért lelkesen buzogtunk, jótékonyságot gyakoroltunk, magyar kultú­rát terjesztettünk, Annak idején még meg is • veregették a vállunkat, derék emberek — mondogatták — nem költik el a {garasaikat, takarékosak, jóakarók, szorgalmasak. Senki sem mondta, hogy ne telepedjünk le a ha- tárkövön kívül. Igaz, hogy nem segítettek, de helytálltunk mi magunkért. Még a közle­kedésünk kérdését is magunk oldottuk meg : csináltunk lóvasutat és amikor a fejlődés to­ka megkövetelte, 'odaajándékoztuk, hogy szép és jó villamost kapjunk helyette. ,A főváros sem panaszkodhatott ránk, a kere­seti adónk ott maradt neki ellenszolgáltatás nélküi, a legelők és kukoricások hegyén bsi- nos községeket, villavárosokat építettünk a számára. A Rákos homokja egykor sok (bajt okozott Budapestnek. Erdőöv ültetésével vé­dekezett ellene, de azután félbehagyta az ültetést, mert rájött, hogy az erdőöv a közr biztonságát veszélyezteti., mert kitűnő bú­vóhelye a csavargóknak és betörőknek. íme, ma már a homoksivatag helyén kertek mo­solyognak és a benépesült környéken nincs búvóhelye a gonosz embereknek. Most mégis ellenünk! fordultak. Meg a- karnak ölni a drága közlekedéssel és nincs irgalom a számunkra* pedig a sors amúgy is végigszántott rajtunk. A kis vagyonkánk elértéktelenedett, a háború után a gazda­sági válság, hadikölcsön és egyéb értékpa­pír megfosztott mindenünktől. Jövedelmi forrásaink elapadtak. A menekültek és sze­gények tömege elárasztotta községeinket. A közköltség egyre nagyobb, az adóteher nőt- tön-nő lés mindent a régi ingatlantulajdono­soknak kell megfizetni, azok helyett is, á- kik követelnek, de fizetni nem tudnak és nem is kötelesek., A hivatalnokok nagy 'tö­mege fizetését leszállították és levonásokkal terhelik, a drágaság pedig egyre fokozódik. A kereskedők tönkrementek, az iparosok vergődnek. A gyermekeink: nyakunkra nőt­tek és nem tudjuk őket kenyérhez juttatni. A drága villamos a vérünket szív ja és évek hosszú hiú reménykedése után odajutot­tunk, hogy szemünkre hányják, amiért a határvonalon kívül lakunk és minden jogos A megszokottnál sokkal melegebb ün­neplésben részesült a központi járás uj fő- szolgabirája, Pohl Sándor dr. múlt szomba­ton a Szent Géllé rt szálló márványtermében. A járás községei és tiszttársai rendezték ,az ünnepi ebédet, hogy a járás uj (fejét a fehér- asztalnál is szeretettel köszönthessék. A két­százötven terítékes lakomán1 ott volt vala­mennyi község képviselete, a szolgahiróság tisztikara, a gödöllői járás számos kiválósá­ga, .a vármegyei közélet sok kitünőségje, több országgyűlési képviselő, (a mi kerületünkből Boczonádi Szabó és Fábián Béla dr.), ja gö­döllői premontrei szerzel küldöttsége, pap­ságunk sok kimagasló tagja. Ott volt Szűcs István dr. ny. államtitkár volt képviselőnk is, örvendetesen fiatalos, jó egészségben. — Rákosszentmihályt huszonegytagu küldött­ség képviselte. A minden tekintetben jól (si­került lakoma igen közvetlen hangulatú, csa­ládias ünnepség volt, nem sablonos, kény­szeredett hivatalos udvariasság. Az ünne­pelt kedves és'[ meleg egyéniségéből szerle­tet és őszinte jóakarat sugárzott ki rés va­lósággal egybeforrasztotta a szeretetben és lelkesedésben az egész ünneplő közönséget és a lelki! rokonság elpusztíthatatlan köte­léke fűzött vele össze mindenkit. Ney Géza dr. vármegyei főjegyző mon­dotta az első felköszöntőt a kormányzóra. Pohl drt, Krüger Aladár dr. országgyűlési képviselő ragyogó beszédben ünnepelte. — Nem arany-, nem) vas-közi gaz gatás kell ne­künk, hanem a szív közigazgatása, amely a súlyos időkben minden sebet gyógyít, és minden terhet megkönnyit. Pohl dr. nemes szive, lángoló hazaszeretete, és mély vallá­sossága a biztosítéka, annak, hogy a járás vezetésében a szív fog uralkodni. A beszéd igen nagy és mély hatást keltett. jRaczvinsz- ky Pál dr. főszolgabíró, a járás (tisztikara1 ne­vében köszöntötte az uj vezetőt, akit híven és odaadással fognak követni mindenkor. — Andrássy Mihály gróf a Magyar cserkészszö­vetség üdvözletét tolmácsolta a kitűnő cser­késztestvérnek. Koncz János dr. a jegyző- egyesület nevében tisztelgett magvas és mé­la dr. képviselő, a Hév. tarifadrágaságát hánytorgatta. Nem sok eredménye lesz, de legalább beszélnek róla. Boczonádi Szabó képviselő magánbeszélgetésben mutatta meg, hogy velünk érez és tudja a bajainkat. Minél többen gondolkoznak és beszélnek igy, annál közelebb jutunk a hajnalhoz. Ugyancsak a vármegye kisgyülésénCsik József dr. képviselő a drágaság és a vám­tarifa ellen hadakozott. Linhardt Antal kö­vetelte, hogy a köztisztviselők fizetését e(- meljiék fel árral a színvonalra, amelyen é- vekkel ezelőtt volt, a magántisztviselők fize­tését és a munkások bérét pedig a drágu­lás arányában emeljék. Igazuk van! — A tisztviselőfizetés és a 'mtunkabér az a pénz, amelyik nem ragad meg, hanem körforgás­nak indul és mindenütt hasznot jelent, fia :a mi közönségünk leromlott anyagi helyzetét megjavítják, akkor nem siránkozunk többé, hanem úgy, mint a múltban, segítünk ma­gunkon és akkor azi Isten is megsegít.! leg szavakkal. Stuhlmann Patrik premontrei főigazgató és házfőnök a premontrei rend nevében köszöntötte Pohl dr-t, aki Gödullőn sokáig volt kiváló munkatársuk a nemes .tö­rekvésekben. Végül Hofhannesian Eghia dr. ügyvéd és lapszerkesztő a gödöllői közön­ség és sajtó nevében mondott lelkes üdvöz­lő beszédet, amelyben méltatta az uj főszol­gabíró sajtóbeli működését. Pohl Sándor dr. sziveknek szóló, lélek­be hatoló közvetlenhangul beszédben mon­dott köszönetét azäünneplésért. Elsősorban a gyengélkedése miatt távolmia.r[ad>t Preszly Elemér dr. főispán üdvözletét tolmácsolta és mély hálával emlékezett meg a főispán­ról, kinek közpályája, igazságossága,.vallásos sága és jósága az ő mintaképe. Preszly fő­ispán nevezte ki közigazgatási igyakomok- nak és segítettet atyai támogatással arra á polcra, ahova eljutott. A központi járás va­lóságos kis vármegye, amelynek vezetése súlyos feladat. Isten áldását kéri nehéz |mun kajára, amelyet szorgalommal és mindenek- felett jó szívvel akar elvégezni. Szociális ér­zék', emberszeretet kell ehhez és becsüle­tes, vállvetett munka. Apja akar lenni :a já­rásnak, és igazságossággaJ, szeretettel, mél­tányossággal akarja kezelni a törvény ren­delkezéseit. A hit parancsa és a hazaszere­tet vezeti mindenben és őszinte szeretet irá­nyítja minden cselekedetét. Megértést és szeretetet kér mindenkitől és egyenkint is hálával köszöni ennek megható megnyilvá­nulását. Isten áldását kéri a megjelentekre és az' egész járásra. A közönség percekig zajosan ünnepelte a főszolgabírót, aki minden megjelenttel e- gyenkint is váltott néhány szives szót. A rá- kosszentmihályi csoporttal hosszabb jdeig beszélgetett Boczonádi Szabó Imre ország­gyűlési képviselő is. Sok érdekes közügyünk' került szóba, és örömmel tapasztalhattuk, hogy képviselőnk mennyire tisztában van minden helyi vonatkozású ügyünkkel és tö­rekvésünkkel. A lakoma maradandó emléket hagyott a résztvevők lelkében. és méltányos kívánságunkat mereven elu­tasítják. Azt beszélik, hogy a környék fejlő­dése miatt a budapesti háztulajdonosok sem tudják kiadni a lakásaikat (és jebből a nem tudják kiadni a lakásaikat és ebből a delmek származnak. Az! igazlság pedig az, hogy Budapesten minden modern kény-eleim­mel berendezett lakást ki tudnak adni, csak a régi, kezdetleges lakásokat nem tudják ki­adni, mert ezeken keresztül szántott az* idő, már nem felelnek! 'meg a mai iember igé­nyeinek. A patkány fészek, helyett szíveseb­ben laknak az emberek a kertes villában, erről azonban csakugyan nem mi tehetünk! Reménytelen helyzetünkben már1 örül­ni tudunk annak is, ha valaki jóakarattal emlegeti a bajainkat, sérelmeinkéit. — Pestvármegye keddi kisgyüfésén .Fábián Bé­Már annak: is örülünk. Pohl főszolgabíró ünneplése.

Next

/
Thumbnails
Contents