Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-31 / 5. szám

XXXVII. évfolyam Rákosszentmihály, 1937. jan*iát* 31. vasárnap. 5. szám. RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentaaihalynagykö/ség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁ K O SSZ EiNT.Yl LHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár: Égése évre 10 pengő Hél évre 5 pengő Negyedévpe 2 P#0 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla ; 6 t7. sz. A kitüntetett tanítónők ünneplése. Lélekemelő, szivet repestető ünnepet ült Rákosszentmihály mait vasárnap. A helybeli tanítótestület díszközgyűlést ren­dezett a községháza termében, hogy papp Vilma és rídd Gaszlóné, a két nyugalomba vonult kivaló tanítónőnknek a knltuszuninfszh tér elismerő oklevelét átadják é;S ezt az, al­kalmat felhasználtak arra, hogy iskola ügyi főhatóságunk egész testületét meghivják községünkbe. A szép és bensőséges ünnep igy külön is fontos jelentőséget nyert és községünk és iskoláink szempontjából is marauandó hatásúvá lett. A nagyarányú ünnepség sikeres rende­zésében nagy érdemeket szerzett és puéltó elismerést vívott ki tanító testületünk, első­sorban pedig Töröcsik Gyufa igazgató, aki, lázas odaadással, fáradhatatlanul irányítot­ta eredményes tévékénykedését. Az ünne­peltek érdemes működését nemrég hosz:- szabb cikkben méltattuk és igy most csak az ünnepély lefolyásáról számolunk be. A meghívott kiválóságok csaknem teljés szám­ban megjelentek. Itt volt Kemenes illés dr., tankerületi főigazgató, Szabó Béla dr., tan­ügyi főtanácsos, vitéz Barnabás István dr. tanügyi tanácsos, Pestvármegye vezető kir. tanfelügyelője, a foigazgatosag teljes tiszti­kara, Galla Endre, az Orsz. tamtoegyesule(t elnöke, Berkényi Károly a tanítóegyesüle­tek szövetségének lehiöke, Bódy Ottó köz,- ponti főtelugyeiő, továbbá a sashalmi és környékbeli iskolák tantestületeinek képvi­selete és még sokan mások. A vendégeket a kaszinó^ termében fogadtak. A község ne­vében Dibusz Sándor főjegyző, a gondnok­ság nevében pedig Nagy Géza ,esperes plé­bános üdvözölte okét meleg szavakkal, ;— majd pedig a magyarruhas lánykák csapa­ta élén Balogh Vilma IV., elemi .osztályos tanuló leányka mondott üdvözlő beszédet, a szó szoros értemében döbbenetes hatás­sal. Olyan színesen, tukdeKs bangáuly ozás­sal adta elő a betanult nehézl sző veget,hogy kevés gyakorlott szónok tudta volna utá­nozni. kemenes dr-t is megkapta ez a meg­lepő jelenség és szemmel láthatóan megin­dultál! mondott köszönetét. Utah legutóbbi Krédó beszédére, bizonyságául, hogy min­denkor igazán szívesen jön községünkbe, ahol megértésre, fogékony telkekre talál. Az egész közönség .felvonult ezután a községháza termébe, ahol a diszgyuiést Nagy Géza esperesplébanos nyitotta meg, punt mindig, megindító, szívből jövő, me­leg és emelkedett szellemű beszéddel. 1— Kettős ünnepet ülünk, az [érdemes tanítónő­iket ünnepeljük és községünkben üdvözöl­hetjük tanügyi igazgatóságunk kiválóságait. A róm. kath egyház és a gondnokság üd­vözletét tolmácsolta. Kemenes Illés dr. mon­dott ezután a szó teljes érteimében szen­zációs beszédet, melynek azi volt a szenzá­ciója, hogy forró, magyar szivből és, hivő lélekből fakadt és a melegségével, a közvet­lenségével tette csodálatos hatását. Lágy moll-akkordot ütött meg és ezzel megterem­tette az egész ünnepély páratlanul megka­pó hangulatát. Nem hangzott el egyetlen harsogó frázis, egyetlen szokványos köz­hely sem, a szivek nyíltak meg [és az: eg ász ünnepély alatt könny ragyogott a szemek­ben. Kemenes dr. szavai teremtették meg ezt a hangmatot, amelynek nyoma megma­rad minden résztvevő lelkében. A vahás- és közoktatásügyi miniszter elismerő okleve­lét adta át az ünnepeiteknek, de, a szép ki­tüntetésnél is értékesebb jutalmat adott a- zokkai a szavakkal, amelyekkel a nevezetes aktust kísérte. Még alig szabadult a beszéd lenyűgöző hatása alól a közönség, máris megismétlődött a fogadás alkalmával ta­pasztalt jelenség; most meg Pornóy Gyön­gyike üdvözölte az ünnepeiteket csodála­tos szépen, színesen és közvetlenül előadott beszéddel, majd pedig egy feltűnően csinos és ízléses magyar ruhába öltözött kisfiú, dapsi Halta Gyula mondott ügyes, talpra­esett, szabatosan tagolt üdvözlést. Ez a bárom gyermek egymagában elég arra, hogy hinni lehessen a magyar jövendőben I Igen nagy hatást tett vitéz Barnabás dr. kir. tanfelügyelő beszéde is, mely abból indult ki, hogy amilyen a pap, olyan a közt- ség és a pap az, iclső tanító. Egész, sereg üdvözlés következett még. A két elnök: Gal­la és Berkényi, a tanítóegyesületek test­véri köszöntését tolmácsolta,. Dibusz Sán­dor főjegyző a község, Kádár hitoktató a reif. Ez a várkisasszony tavaly még valóban csak árva kis e gy f el vonás os volt, —; majd formás háromfelvonásossá serdült, s most, hogy harmadszor találkozunk vele, lebilin­cselő. pompás, tökéletes kis műremekké csi­szolódott. Ez a megállapítás nem túlzás, még ha a tulszerény szerzők netalán '[til­takoznának is ellene. Tanú reá az a megle­hetősen nagyigényü közönség, amely a rá­kossz,entmühályi kaszinó színháztermét megtöltötte és nem győzött eléggé kifejezést adni elragadtatott tetszésének. Kár, hogy az előadást nem nézte végig valami nagy pesti színházi korifeus, mert ennek a darabnak nem szabad elkallódnia a kisebb-nagyobb »helyi sikerek« lomtárában. Tavaly első, egyfelvonásos alakjában, a vásári kikiáltó szellemes prológusával, a da­rab inkább művészi bábjátékra emlékezte­tett. A XVIII. századbeli marionett-színhá­zak stilizált, kifinornitott felújításaként ha­tott, eleven bábokkal és irodalmi értékű ver­ses szöveggel. Vitrinbe kívánkozó, bájos kis nipp-tárgy volt az, egész, oly,an kis szín­padi csecsebecse, amely éppen fiLgránsá- gánál fogva csak nagyon intim keretben ér­vényesülhetett kellőképpen. Később elma­radt a prológus, de három felvonássá bő­vült a cselekmény. Majd még jobban bővült, színesedett, ötvöződött a finom kis ékszer, s bsodálal,ősképen a hozzá-epités, a vonalak kiszélesítése csöppet sem ártott a mü( ere­deti finomságának és szépségének. Sőt el­lenkezőleg. Az alakok most már nem mario­nett figurák. A mesejáték bábjai valóban megelevenednek, húsból és vérből való ala­kokká válnak, s csupán airövid lelőr és utó- játék figyelmeztet arra, hogy most voitaké­Tóth Szollós Mihály az ev. egyház, özv. dr. Nagy Sauuorne a íviansz nevouen üdvözölte az ünnepei termi. Szem nem maradi szára­zon a iiszayne ivó Kény Margit beszedői a- latt. A polgári leányiskola igazgatója rnegri- kaita az ünnep el leket is és feltárván szivet, maga HOZ -csatolta minden hallgatóját. Bo­gus Jozsel igazgató a polgárt fiúiskola; üd­vözletei hozta el, végűi peuig hosszabb, koitui szárnyalusu beszednen Töröcsik uyu- la igazgató a kar társak ne vénen köszöntöt­te a kei ünnepeltet, akik megindultam mon­dó iiak köszönetét. Lapp Vilma töon tanul­ságos és peldaado élményéi is elmonduita, amelyekkel azt bizonyítóira, hogy a tanító In válást toh ne és einiez nemes aki kö teles- segtuuás, hanem lelki eró is kell. Az ünnepély a himnusszal ért véget, majd pedig száz terí tékes lakomáin vonali a társaság a kaszinó dísztermébe. Itt nild László igazgató lelkes szavakkal köszöntöt­te fel Kemenes illés dr-t, Kemenes dr. pe­dig szellemes és mint mindig1, igen meleg hangú beszédben Nagy Géza esperest mél­tatta nagy szeretettel és édesanyjára, özv. dr. Nagy S,almoméra, a Mansz fáradhatat­lan elnökére ürítette poharát. A lakoma so­rán'a Krédó énekkar Pornóy Janos vezény­lete alatt legszebb számait énekelte és a közönség igen jó hangulatban a késői éjje­li órákig szórakozott. pen mesét hallgatunk, amelyet kis fiának fmond el az anya. Kontos ezi azért, nehogy valaki nagyképűen olyasmit keieosen a darabban, ami egy hamvasai! naiv mesé­ben nem lehet benne. Mert igenis: naiv me­séről van szó. Ami azonban nem annyit je­lent, mintha a pompásán gördülő, csengő­bongó verssorok közül nem lebe nie mé­lyebb értelmet, jelképes célzásokat, szuu- tilis finomságokat kiérezni, hiszen ,epen ez a magasat)bi end ü művészet: az egyszerű­ség, gyermekniesés naiv sag, igénytelen me­zében komoly értéket nyújtani. S aki a fel­szín alatt a melyebb tartalmat nem értené meg, annak számara is megmarad a fordu­latos, bájos, csillogó nmekben Lonzódó me­se. Akár gyermekszemmei, akár üdülést ke­resve, akár irodalmi szemüveggel nézzük az Árva várkisasszonyt, mindedképpen csak örömet, élvezetet és kielégülést találunk benne. Ez az a darab, amely, mindenkinek kedves, mert mindenki megleli benne azt, járni neki szól. Éh eiz ai darab az, amelyért mindnyájan hálásak vagyunk a meleg,- és adakozó szivü Batázsovich Zoltánnak. Eny- nyit ,a szövegről. A darab zenéje a kifogyhatatlan in vén­ei óju Csattogányi István remekbe készült munkája. Azaz dehogy is »munkája.« ! Nincs ,ennek a zenének semmi műhely-szaga. jOlyan, mintha magától született volna, a mese hangmatábói, a mesebeli várat körül­lengő mesebeli szehő fuvallatából. Úgy é- rezzük, mintha más zenéje nem is, lehetne ennek a mesejátéknak, annyira hozzátaito- zik és annyira egy vele- Ha az ember arról értesült volna, hogy a szöveget és; a zenét egyazon szerző irta: ez szinte könnyebben Az árva várkisasszony

Next

/
Thumbnails
Contents