Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-08-08 / 32. szám

XXXVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1937. augusztus 8. vasárnap. 32. szám. RÁKOS VIDIKi — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona • utca 103. Telefon: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2‘50 P Egyes szám ára 24 fillér Postatakarékpénztár csekksz. sz: 761, Nem olyan fekete az . Minap meglátogatott egy régi ismerő­söm, akit már vagy húsz éve nem láttam. Emlékeink felújítása után körülvezettem őt Szentmihály és Sashalom utcáin. Mint va­lami idegenvezető, igyekeztem neki minden szépséget és érdekességet megmutatni. A barátomnak szeme-szája elállt az ámulattól, és kőrútunk végeztével ezeket mondotta: Pesten születtem és ötven év óta Pes­ten lakom. De arról mind e mai napig fo­galmam sem volt, hogy itt, a főváros hatá­rában ilyen szép, nagy és rendezett közsé­geket találok. Én azt hittem, hogy Szentmi­hály valami Isten háta megetti, kietlen fé­szek. Sashalom pedig ijesztően elvadult nyomortelep. És ezt nemcsak én hittem igy, hanem ez a legtöbb pesti ember megrög­zött véleménye. Szégyenlem, hogy én is lá­tatlanban bedőltem ennek a felületes és könnyelmű ítéletnek. Iiyenek vagyunk mi, pestiek... Ezeken a szavakon érdemes elgondol­kozni. Eszembe jutott, hogy nemrégiben He­gedűs Lóránt, akinek komolyságához és jó­hiszeműségéhez egyébként szó sem férhet, egyik cikkében úgy állította be a mi köz­ségeinket, mint amelyek veszedelmeket rej­tenek magukban Nagy Budapest egészséges kialakulása tekintetében s amelyeket mie­lőbb polgárosítani s veszélyteleniteni kell. És eszembe tutott, hogy pár héttel ezelőtt két lelkiismeretlen ujságiró az egyik napi­lapban „színes riportot“ közölt Szentmihály- ról, amely Mucsát megszégyenítő zagyva- ságokat röpített világgá olyan lekicsinylő, fölényes hangon, hogy az ember keze ököl­be szorult. Pesti látogatómnak megmagyaráztam, hogy ezeknek a nagy és szép községeknek kultúrájuk is van és hogy a jövő Nagy-Bu­dapest lelki alkata alighanem a mi kulturá­lis értékeinken fog felépülni. Nagyobb hi­telesség kedvéért kezébe adtam a Rákos Vidéke egyik számát. Tartalmas cikkek, színi kritika, helyi vanatkozásu fontos hí­rek sokasága, templom-bővítés, egyesületi mozgalmak, zeneiskolai kiállítás, satöbbi, satöbbi, — s mindezekből igazi egészséges magyar szellem, hazafias és vallásos érzés, emelkedett szociális felfogás és érett köz­életi mentalitás tükröződik. És Budapest mindezt még nem fedezte fel, hanem rö­vidlátó „lichthóf“ — szemléletével valami sötét gyarmatot lát bennünk. Szégyenkező barátom azzal a szent fogadalommal távozott, hogy a jövőben, — amennyiben rajta múlik, — igyekezni fog a téves véleményt eloszlatni. Éz azonban nem elég. Valljuk be, hogy a rólunk köz­tudatban élő rossz híreknek magunk is o- kai vagyunk. Számtalanszor tapasztaltam, hogy a szentmihályi, vagy sashalmi lakos, ha pes­ti vendége van, legfeljebb a saját kertjét, vagy házát mutogatja szeretettel, egyébként pedig ő maga panaszkodik, hogy itt nincs egyéb, mint por és sár, és szinte mentege- tődzik, hogy ő „kénytelen itt lakni.“ Ez ta­lán olyan Freud—féle „minderwertigkeits- komplexum". Ahelyett, hogy azt mondaná: boldog vagyok, hogy itt lakhatom, ezen a gyönyörű, egészséges helyen, ilyen kellemes társaságban. Színház. Csütörtök: Zsúfolt ház: pikáns darab. Sztrájktól a, gólya. Igazán nem fehér, idle tagadhatatlanul mulatságos. Folytonos ka cagiás. Gsianády 11a jutalom játéka. ,A kö­zönség zajosan tüntetett jogos kedvel tje mellett. Virágözön, ajándékok tömege. Ötöm! az ilyen este. A színészek olyan jókedvvel játszottak, hogy gyakran maguk is nevet­tek egymás mókáin. Zách János, a komoly, szorgalmas szinész pompás kémikus fi­gurával lepte meg a közönséget, sőt a tár­sait is. Lédeczy rendezése ötletes, alakítá­sa, mint mindig, kitűnő.,' Olyan mimikát csináltak, hogy a benfentesek is harsogó ka­cagással kísérték. Mindenki' .a helyén vau, Prömier volt ; az összjáték ezentúl pon­tosabb lesz. Közhangulat: nagy kár, hogy már végién járunk az évadnak. Eltarthat­na augusztus végéig. Szalay igazgató mind kedvesebben konferál. Hogy szeretik, hogy tapsolj áll! Jaj, de már fájdalmas búcsúzó hangokat kever a mondókájába. Hát mégis!! Wem, ezt nem hallgatjuk szívesen. Nemi jó lesz meglátják, mindenki megbánja! Építe­ni nehéz, rombolni könnyű. Szalay Károly országos hirü kertszinbázat (épített Rákos- sztentmihályon. Megszoktuk, megszerettük, nem .egykönnyen mondunk le róla. — Pén­teken igen nagy közönség szórakozott a Nincs szebb, mint a szerelem előadásán. Szombaton délután a tavaszi mámort nézie sok -gyerek és felnőtt, -este pedig a. Polgári dalkör javára a szép zenéj ü MOarica grófnő került színre. Igen kedves volt a, betét-gyer­mekkar, Szalay igazgató gyengéd, szere­tettel teljes vezérletével. Az első felvo­nás után a Polgári Dalkör Novak karmes­ter szakavatott és gondos vezetése alatt néhány szép énekszámmal aratott megér­demelt tapsokht. — Az ügyes fütty- strófát meg is kellett ismételni. Vasárnap délután látogatott ház volt a Nászéjszaka előadásán, bár a Nászéjszakánál hagyomja- nyos eső állandóan fenyegetett és az jég többször el is pity eredeti Este lehettek volna többen is. a színházban, ahol az Egy vidám éjszakát láttuk a szokottnál lazább lés ikevésbbó gördülékeny előadásban. A vas­kos helyzetek sok nevetést fakasztottak. — Hétfőn szinültig megtelt a színház, Zách’ Já­az sem ártana, ha Ptslre mentünkben min- d:g a zsebünkben volna a Rákos Vidéke egy-egy példánya, amelynek bármely szá­mából könnyű szerrel beigazolhatjuk, hogy milyen kulturális élet folyik nálunk. Nem „idegenforgalmi propagandáról", vagy vala­mi tolakodó erőszakról van itt szó, hanem lépésről-lépésre, kitartó akarattal kell mun­kálnunk, mint ahogy a viz a követ mossa. Mert az mégsem . lehet, hogy magunkon hagyjuk száradni mindazt a sok értelmetlen és igazságtalan mesét, amit rólunk terjesz­tenek. Magunk közt szólván : tudjuk jól. hogy itt is vannak bajok és nálunk sem fenékig tejfel az élet. (Hol van ez ma másképen ?) De legalább ne a szeplőinket mutogassuk és hangsúlyozzuk, hanem igyekezzünk min­denkit meggyőzni arról, hogy nem olyan fe­kete az ördög, mint amilyennek festik. Karpáthy László dr. nos jutalomjátékáia. A közönség zajos taps­sal, virággal; ajándékokkal fejezte ki elis­merését az igazán értékes fiatal művész iránt. Zilahy tavalyról ismert UHiány cí­mű érdekes vigjátéka került színre. Zách egyik legszebb alakítását mutatta be. A ta­valy is melegen méltányolt előadás válto­zatlanul jó volt. Kedden szintén igen népes volt a nézőtér. A Sok hűhó Emmáért ci'mü zenés vígjátékot játszották. A darab cinre ötletes és van benne bárom kitűnő mon­dás. Szűcs László balul végződött Kama­raszínház vállalkozásának komor végzetét egyébként világossá tette előttünk. A sze­replők jók voltak, de az összjáték lanyhább a szokottnál és a fegyelem lazább. Ne a színpadon nevessenek, hanem a nézőtéren. Szerdán kedves, szép esténk volt minden tekintetben. Csaknem zsúfolt liáz, kellemes darab: A kék postakocsi lelkes előadása. — Szűcs Vilma jutalomjátéka. Rengeteg taps, sok ajándék. Az ünnepelt elemében volt. A bonviván szerepet Levfczky nndor, a szentmihályiak régi kedvejtje jáisuotta, szé­pen, ügyesen. Igen melegen fogadták. Műsor : Péntek: (augusztus 6.) Földessy Lili. jutalomjátéka: Lámpaláz. Ivetten egy jegy­gyei. Szombat d. u. 10, 20;, 30 és 40' fillé­res helyárakkal: Mézeskalács. Este : Ham­vai Lüszi vendégfelléptével: Érettségi, j— Vasárnap: d. u. ketten egy jeggyel: 3—1 a szerelem javára, este; Sárgapitykés köz­legény. Operett újdonság. Hétfőn: bucsuelő- adás: A mosoly országa. Bakos Ferenc, j.i m. kir. operaházi tagja vendógfelléptével, a Rákosszentmihályi egyetemi .és főiskolai hallgatók egyesülete javára. Színházi hírek. Hétfőn búcsúzik Rákosszentmihály tói a Szalay Károly színtársulata és kedden már Rákospalotán kezdi meg előadásait. A rákosszentmihályi Kertszinház, mind­nyájunk örömére, fenmarad. Szalay Ká­roly igazgató a szinikerület elcserélése kö­vetkeztében ugyan sajnálatosan elkerül tő­lünk, de megállapodás jött létre, mely a kértszinház fenmaradását biztosítja. Uj igazgatónk, Deák Lőrinc lett, kedves, régi barátunk, a legkiválóbb vidéki színigazga­tók egyike, aki Rákosszentmihályon annak­idején az igazi szinpártolást megteremtette. Sok lakostársunk naponta bejár a fő­városba és ott zajosan helyesel azoknak, akik kicsinylőleg beszélnek a mi községe­inkről. Segit rossz hirünket költeni, ahelyett, hogy megcáfolná a rólunk elterjedt zagy- vaságokat. (Tisztelet a kivételeknek.) Van egy könnyen keresztülvihető in­dítványom. Csak egy kis jóakarat kell hoz­zá. Minden lakostársunk határozza eí, hogy valahányszor Pestre megy, legalább két- három embert fel fog világosítani és meg fog győzni arról, hogy Szentmihály és Sas­halom nem Mucsa, hanem méltó kiegészi- tője Budapestnek. És egyáltalában, ha a leg­kisebb alkalom nyihk reá, akar itthon, akár Pesten : fel kell használni az alkalmat és helyre kell igazítani a tévedéseket. Talán

Next

/
Thumbnails
Contents