Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-08 / 32. szám
XXXVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1937. augusztus 8. vasárnap. 32. szám. RÁKOS VIDIKi — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona • utca 103. Telefon: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2‘50 P Egyes szám ára 24 fillér Postatakarékpénztár csekksz. sz: 761, Nem olyan fekete az . Minap meglátogatott egy régi ismerősöm, akit már vagy húsz éve nem láttam. Emlékeink felújítása után körülvezettem őt Szentmihály és Sashalom utcáin. Mint valami idegenvezető, igyekeztem neki minden szépséget és érdekességet megmutatni. A barátomnak szeme-szája elállt az ámulattól, és kőrútunk végeztével ezeket mondotta: Pesten születtem és ötven év óta Pesten lakom. De arról mind e mai napig fogalmam sem volt, hogy itt, a főváros határában ilyen szép, nagy és rendezett községeket találok. Én azt hittem, hogy Szentmihály valami Isten háta megetti, kietlen fészek. Sashalom pedig ijesztően elvadult nyomortelep. És ezt nemcsak én hittem igy, hanem ez a legtöbb pesti ember megrögzött véleménye. Szégyenlem, hogy én is látatlanban bedőltem ennek a felületes és könnyelmű ítéletnek. Iiyenek vagyunk mi, pestiek... Ezeken a szavakon érdemes elgondolkozni. Eszembe jutott, hogy nemrégiben Hegedűs Lóránt, akinek komolyságához és jóhiszeműségéhez egyébként szó sem férhet, egyik cikkében úgy állította be a mi községeinket, mint amelyek veszedelmeket rejtenek magukban Nagy Budapest egészséges kialakulása tekintetében s amelyeket mielőbb polgárosítani s veszélyteleniteni kell. És eszembe tutott, hogy pár héttel ezelőtt két lelkiismeretlen ujságiró az egyik napilapban „színes riportot“ közölt Szentmihály- ról, amely Mucsát megszégyenítő zagyva- ságokat röpített világgá olyan lekicsinylő, fölényes hangon, hogy az ember keze ökölbe szorult. Pesti látogatómnak megmagyaráztam, hogy ezeknek a nagy és szép községeknek kultúrájuk is van és hogy a jövő Nagy-Budapest lelki alkata alighanem a mi kulturális értékeinken fog felépülni. Nagyobb hitelesség kedvéért kezébe adtam a Rákos Vidéke egyik számát. Tartalmas cikkek, színi kritika, helyi vanatkozásu fontos hírek sokasága, templom-bővítés, egyesületi mozgalmak, zeneiskolai kiállítás, satöbbi, satöbbi, — s mindezekből igazi egészséges magyar szellem, hazafias és vallásos érzés, emelkedett szociális felfogás és érett közéleti mentalitás tükröződik. És Budapest mindezt még nem fedezte fel, hanem rövidlátó „lichthóf“ — szemléletével valami sötét gyarmatot lát bennünk. Szégyenkező barátom azzal a szent fogadalommal távozott, hogy a jövőben, — amennyiben rajta múlik, — igyekezni fog a téves véleményt eloszlatni. Éz azonban nem elég. Valljuk be, hogy a rólunk köztudatban élő rossz híreknek magunk is o- kai vagyunk. Számtalanszor tapasztaltam, hogy a szentmihályi, vagy sashalmi lakos, ha pesti vendége van, legfeljebb a saját kertjét, vagy házát mutogatja szeretettel, egyébként pedig ő maga panaszkodik, hogy itt nincs egyéb, mint por és sár, és szinte mentege- tődzik, hogy ő „kénytelen itt lakni.“ Ez talán olyan Freud—féle „minderwertigkeits- komplexum". Ahelyett, hogy azt mondaná: boldog vagyok, hogy itt lakhatom, ezen a gyönyörű, egészséges helyen, ilyen kellemes társaságban. Színház. Csütörtök: Zsúfolt ház: pikáns darab. Sztrájktól a, gólya. Igazán nem fehér, idle tagadhatatlanul mulatságos. Folytonos ka cagiás. Gsianády 11a jutalom játéka. ,A közönség zajosan tüntetett jogos kedvel tje mellett. Virágözön, ajándékok tömege. Ötöm! az ilyen este. A színészek olyan jókedvvel játszottak, hogy gyakran maguk is nevettek egymás mókáin. Zách János, a komoly, szorgalmas szinész pompás kémikus figurával lepte meg a közönséget, sőt a társait is. Lédeczy rendezése ötletes, alakítása, mint mindig, kitűnő.,' Olyan mimikát csináltak, hogy a benfentesek is harsogó kacagással kísérték. Mindenki' .a helyén vau, Prömier volt ; az összjáték ezentúl pontosabb lesz. Közhangulat: nagy kár, hogy már végién járunk az évadnak. Eltarthatna augusztus végéig. Szalay igazgató mind kedvesebben konferál. Hogy szeretik, hogy tapsolj áll! Jaj, de már fájdalmas búcsúzó hangokat kever a mondókájába. Hát mégis!! Wem, ezt nem hallgatjuk szívesen. Nemi jó lesz meglátják, mindenki megbánja! Építeni nehéz, rombolni könnyű. Szalay Károly országos hirü kertszinbázat (épített Rákos- sztentmihályon. Megszoktuk, megszerettük, nem .egykönnyen mondunk le róla. — Pénteken igen nagy közönség szórakozott a Nincs szebb, mint a szerelem előadásán. Szombaton délután a tavaszi mámort nézie sok -gyerek és felnőtt, -este pedig a. Polgári dalkör javára a szép zenéj ü MOarica grófnő került színre. Igen kedves volt a, betét-gyermekkar, Szalay igazgató gyengéd, szeretettel teljes vezérletével. Az első felvonás után a Polgári Dalkör Novak karmester szakavatott és gondos vezetése alatt néhány szép énekszámmal aratott megérdemelt tapsokht. — Az ügyes fütty- strófát meg is kellett ismételni. Vasárnap délután látogatott ház volt a Nászéjszaka előadásán, bár a Nászéjszakánál hagyomja- nyos eső állandóan fenyegetett és az jég többször el is pity eredeti Este lehettek volna többen is. a színházban, ahol az Egy vidám éjszakát láttuk a szokottnál lazább lés ikevésbbó gördülékeny előadásban. A vaskos helyzetek sok nevetést fakasztottak. — Hétfőn szinültig megtelt a színház, Zách’ Jáaz sem ártana, ha Ptslre mentünkben min- d:g a zsebünkben volna a Rákos Vidéke egy-egy példánya, amelynek bármely számából könnyű szerrel beigazolhatjuk, hogy milyen kulturális élet folyik nálunk. Nem „idegenforgalmi propagandáról", vagy valami tolakodó erőszakról van itt szó, hanem lépésről-lépésre, kitartó akarattal kell munkálnunk, mint ahogy a viz a követ mossa. Mert az mégsem . lehet, hogy magunkon hagyjuk száradni mindazt a sok értelmetlen és igazságtalan mesét, amit rólunk terjesztenek. Magunk közt szólván : tudjuk jól. hogy itt is vannak bajok és nálunk sem fenékig tejfel az élet. (Hol van ez ma másképen ?) De legalább ne a szeplőinket mutogassuk és hangsúlyozzuk, hanem igyekezzünk mindenkit meggyőzni arról, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Karpáthy László dr. nos jutalomjátékáia. A közönség zajos tapssal, virággal; ajándékokkal fejezte ki elismerését az igazán értékes fiatal művész iránt. Zilahy tavalyról ismert UHiány című érdekes vigjátéka került színre. Zách egyik legszebb alakítását mutatta be. A tavaly is melegen méltányolt előadás változatlanul jó volt. Kedden szintén igen népes volt a nézőtér. A Sok hűhó Emmáért ci'mü zenés vígjátékot játszották. A darab cinre ötletes és van benne bárom kitűnő mondás. Szűcs László balul végződött Kamaraszínház vállalkozásának komor végzetét egyébként világossá tette előttünk. A szereplők jók voltak, de az összjáték lanyhább a szokottnál és a fegyelem lazább. Ne a színpadon nevessenek, hanem a nézőtéren. Szerdán kedves, szép esténk volt minden tekintetben. Csaknem zsúfolt liáz, kellemes darab: A kék postakocsi lelkes előadása. — Szűcs Vilma jutalomjátéka. Rengeteg taps, sok ajándék. Az ünnepelt elemében volt. A bonviván szerepet Levfczky nndor, a szentmihályiak régi kedvejtje jáisuotta, szépen, ügyesen. Igen melegen fogadták. Műsor : Péntek: (augusztus 6.) Földessy Lili. jutalomjátéka: Lámpaláz. Ivetten egy jegygyei. Szombat d. u. 10, 20;, 30 és 40' filléres helyárakkal: Mézeskalács. Este : Hamvai Lüszi vendégfelléptével: Érettségi, j— Vasárnap: d. u. ketten egy jeggyel: 3—1 a szerelem javára, este; Sárgapitykés közlegény. Operett újdonság. Hétfőn: bucsuelő- adás: A mosoly országa. Bakos Ferenc, j.i m. kir. operaházi tagja vendógfelléptével, a Rákosszentmihályi egyetemi .és főiskolai hallgatók egyesülete javára. Színházi hírek. Hétfőn búcsúzik Rákosszentmihály tói a Szalay Károly színtársulata és kedden már Rákospalotán kezdi meg előadásait. A rákosszentmihályi Kertszinház, mindnyájunk örömére, fenmarad. Szalay Károly igazgató a szinikerület elcserélése következtében ugyan sajnálatosan elkerül tőlünk, de megállapodás jött létre, mely a kértszinház fenmaradását biztosítja. Uj igazgatónk, Deák Lőrinc lett, kedves, régi barátunk, a legkiválóbb vidéki színigazgatók egyike, aki Rákosszentmihályon annakidején az igazi szinpártolást megteremtette. Sok lakostársunk naponta bejár a fővárosba és ott zajosan helyesel azoknak, akik kicsinylőleg beszélnek a mi községeinkről. Segit rossz hirünket költeni, ahelyett, hogy megcáfolná a rólunk elterjedt zagy- vaságokat. (Tisztelet a kivételeknek.) Van egy könnyen keresztülvihető indítványom. Csak egy kis jóakarat kell hozzá. Minden lakostársunk határozza eí, hogy valahányszor Pestre megy, legalább két- három embert fel fog világosítani és meg fog győzni arról, hogy Szentmihály és Sashalom nem Mucsa, hanem méltó kiegészi- tője Budapestnek. És egyáltalában, ha a legkisebb alkalom nyihk reá, akar itthon, akár Pesten : fel kell használni az alkalmat és helyre kell igazítani a tévedéseket. Talán
