Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-03 / 9. szám

XXXV. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1935. március 3. vasárnap,

9 szám.

RÁKOS VIDÉKE

¥AÍSSiAH*ALMS, WdStS«SAZaATÄSfi BSifriKGAÄH&ASÄ«»* HETILAP. SSAkOSISBENTIWHIALY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁRfíSÖS EGYESÜLET HIVATALOS» LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona- utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 847. sz

R iavifarevixió.

Izgatottan kapkodták a múlt héten a napilapokat a fővároskörnyékiek. Végre konkrét hirek jelentek meg az olyan régen várt tarifarevizióról. A közieméin ek nálunk is nagy érdeklődésre találtak, mi pedig nagy elégtétellel állapítottuk meg, hogy a jelentések tartalma megerősíti a Rákos Vidéke évekkel, — hónapokkal ezelőtt közölt és feltétlenül megbízhatóknak jelzett híradásait. Minden úgy van, a hogy jelentettük. Megállapították, hogy a Hév. tarifáját le kell szállítani, megállapították, hogy ez legalább óoo.ooo pengő bevétel ^csökkenést jelent, (már tudniillik egyelőre!) s ezt csak úgy pótolhatják, hogy a Beszkárt átszállójegyek árát felemelik 26 fillérre, de érvényüket kiterjesztik a Hév. vonatokra is, a főváros határáig. A viteldij leszállításunk lényegest ugyan, de még mindig nem kielégítő. A terv szerint a Zöldikéig, Budapesten is érvényes átszálló jeggyel 26 fillérért, Rákosszentmi- hályra 60 fillérért utazhatunk. Csak a Baross-térig Rá- kosszentmihályról 54 fillér, Rákosszentmihályról a Zöldikéig pedig 34 fillér lesz a javaslat szerint a viteldij. Tehát olcsóbb, mint eddig, de nem olyan olcsó, amilyennek lenni kellene.

Most már elnémulhatnak az örök kétkedők, akik mindennap más hiresztelésnek ültek fel és akik minden pletykát és találgatást készpénznek fogadtak el. Az a Tésze közönségünknek, mely izgatottan lobogtatja a Budapest valamelyik pincéjében készült Krajcáros Igazság cimü bulvár-lapot, ha abban valami badarság jelenik meg, soronkint fizetve —• a mi tájékunkra vonatkozóan, de hónapok óta állandóan kételkedve kérdezi tőlünk, hogy mi lesz, mikor jön ki a Beszkárt, mert ők ezt akarják, és a mosónéjük komája az egyik Beszkárt lakatossal kártyázott és az azt mondta, hogy a Beszkárt ki fog járni a Nagyitcéig! Hányszor megirtuk, hogy más az áramfeszültség, más a pálya, más a kocsiszerkezet és a helyiérdekű jellegnek is fontosabb jelentősége van a háramlás, engedély idő stb. szempontjából. Meg is bolondulnánk, ha a Nagvitcénél kellene felvenni a közúti villamos kocsiknak a Héven bezuditott utastábort! Ellenben a Rákos Vidékében javasolta két-három éve egyik szakmunkatársunk, hogy a Hévet kell bevinni a Baross-térre, hogy a mi 75. 76-os csökevény közúti villamosunk feleslegessé váljék és közönségünk közvetlenül oszolhasson szét, mindjárt leszállás után, az útirányának megfelelő közúti villamosokra. íme, a terv a mostani javaslatban már szerepel. A Reszkárt közlekedését ugyanis újjá szervezik, a hosszú vonalakat megszüntetik, a Baross-tér minden irányban végállomás lesz és a mi Hév. végállomásunkat behelyezik a Baross szobor mellé!

Mindez örvendetes hir. Azzal sem kell sokat törődni, hogy a budapesti sajtó tojástáncot jár a nép- szerüség és az igazság parancsa között. Cikkeznek az

átszállójegy 2 filléres drágítása ellen, de hát minden csuda három napig tart. A drágítás, viteldij emelés utálatos gondolat, de amikor több évtizedes igazságtalanságot tesznek jóvá vele, nem olyan borzasztó, mint a rikító ecsetelés mutatja.

Csak az illetékes hatóságok meg ne tántorodjanak, mert ha a 26 filléres átszállójegyet el nem fogadják, — akkor kútba esik az egész Hév tarifaleszállitás és kezdődhetik a dolog megint élőiről. A 26 fillér különben sem érinti a fővárosi közönség legnagyobb részét. Aki 5 kilométernél nagyobb távolságra utazik, ezentúl megteheti az utat négy kisszakasszai — 24 fillérért. A 26 filléres jegyet csak a kültelki és határmenti közönség fogja használni, tehát ugyanazok fizetik meg a drágítást, akiknek érdekében a viteldij leszállítás történik. Akinek szeme előtt az igazság lebeg, az 2 filléres különbséget nem használja fel kortesjelszó gyanánt.

Mi igy sem ülünk örömünnepet, és ennek igen fontos okai vannak. Legelébb is az, hogy minden vitel- dijcsökkentés, amely a mi helyzetünket enyhíti, csak toldozás-foldozás. Az igazság az, hogy mi még mindig mostohagyermekek maradunk Pestszentlőrinc, Pest- szenterzsébet, Kispest, Újpest mellett és soha sem fogunk abba belenyugodni, hogy a mi harmadrésznyi utazásunk egyetlen menetben 34 fillérrel drágább legyen, mint azoké. Azok a községek évtizedek óta kivételes elbánásban részesülnek, hozzánk mérten hallatlan előnyt élveznek és mi most azon örvendezzünk, hogy, valami engedményt kaptunk? Egyenlő elbánást kérünk 1 Ez az egyetlen kielégítő megoldás.

Mekkora utat tesznek meg a 24 vagy 26 filléres átszálló jeggyel a szentlőrinciek, kispestiek, újpestiek és mekkora ehhez képest a mi utunk Rákosszentmihályról. Hiszen, ha a távolság lenne az irányadó, — a mi a vasútnál csak természetes, — akkor nékünk lenne jogunk a 26 filléres jegyhez és nekik kellene legalább még egyszer annyit fizetniök!

Ha tehát nem lehet a határon kívül egységesen 26 fillérért szállítani az utasokat, úgy legyen az ilyen jegy 30 vagy 32 fillér, de minden fővároskörnyéki és határos községbe egyenlően ennyi legyen a viteldij. Nem örvendünk a más kárán, nem is akarjuk, hogy felebarátunkat veszteség érje, de ha évtizedekig mi áldoztunk mások helyett, akkor viseljenek el most ők is annyi terhet, amennyi az egységes és egyenlő árleszállitást lehetővé teszi.

A másik kívánságunk pedig az, hogy addig is, amig ezt el nem érjük, a Beszkárt átszálló ne a Zöldikéig, hanem a Nagyitcéig legyen érvényes, mjertTéz'a^' főváros határa, ez az igazságos és ez a ^éMiVyösJ; megoldás. /v'’

.«Ezt különben Bódy László tanácsnok is/ igazságom, kívánságnak ismerte el. Személyesen győződött, meg arról, hogy a határkő a Nagyitce állomás mcgctt. van, tehát itt van a fővárosi terület határállomásh.