Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-03-03 / 9. szám
2 okJal &4ÍCOS VIDÉKÉ 9 szám. Az uj tarifához egyébként akkor szólunk még hozzá, amikor majd a végleges kialakulást meglátjuk, mert amiről mest szó folyik, olyan javaslat. amelyet régen-régen ismerünk és réges-régen ismer a Rákos Vidéke komoly olvasótábora. Az utburholú Járulék Ugye. A következő levelet kaptuk: Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Nagy érdeklődéssel olvastam a »Rákos Vidéke« legutóbbi számának »Jogállam, vagy nem jogállam?« cimü vezércikkét. Engedd meg, hogy mint erősen »érdekelt« fél én is hozzászólhassak az »utügy bonyadal- mai«-hoz. Megismétlem a rövid tényállást: A község 1.928-ban megépítette a Csömöri (most Károly király)- utat, mert »a sárba rekedt temetések miatt egymást követték a kinos botrányok«. A költségek 2/3 részét évtizedes gyakorlat szerint az ut mentén levő ingatlantulajdonosokra hárították, mint »érdekelt felek«-re. Hát kérem tisztelettel, szerintem itt történt az első hiba. Még 1924. évben, tehát az utépités megkezdése előtt 4 évvel megjelent a 177.200/1924. B. M. számú belügyminiszteri körrendelet, melynek 24. §-a értelmében az utburkoló költségek általában a község háztartását terhelik, s azok az érdekelt ingatlantulajdonosokra nem háríthatok át. A fent idézett belügyminiszteri körrendelet értelmében az ellenkező jogszabályok e rendelet életbeléptével hatályukat vesztik, tehát a községi szabályrendelet alapján hozott határozatok semmisnek tekintendők. Ha tehát az ut építésekor a költségek 2/3 részét mégis az utmenti ingatlantulajdonosokra hárították, úgy ezt minden jogalap nélkül tették. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a községnek ezt a jogalapot nélkülöző határozatát úgy a vármegye, mint a belügyminiszter jóváhagyta. Jogszabályellenesen egyik fórumnak sem szabad intézkedni. Hogy nem a fennálló jogszabályok szerint történt a kivetés, azt bizonyítja a miniszteri jóváhagyás ama része, mely szerint csak »kivételesen« engedte meg a községi szabályrendelet alkalmazását. Ha tehát valaki is jogorvoslásért a közigazgatási bírósághoz fordulhat, úgy ez a »valaki« csakis az érdekelt ingatlantulajdonosok csoportja lehet, mely csoport méltán tiltakozhatik, az utépités idejében fennállott jogszabályok mellőzése ellen. Most pedig azt kérdem, kinek az érdeke volt a Csömöri-ut »kiépítése«. Én, mint Csömöri-uti lakos nem kívántam, hogy a temetési menetek a házam előtt vonuljanak el. Nem tartozott vágyaim közé, hogy a György-telep, Almássy- telep, Anna-telep, Csömör és Cinkota minden teherkocsija házam előtt vonuljon el; hogy a Máv. állomásról a külső területekre minden szállítás itt bonyolódjék le, hogy a vágóhidra szánt állatok hajnali szállításukkor házam előtt hallassák bucsusóhajaikat stb. Tény az, hogy az ut megépítése óta reggeltől estig nyelhetem a port. A kertem növényzetét porréteg lepi el. Hogyan egyeztethető össze az igazsággal, hogy én fizessek azért, hogy a temetkező vállalat kocsijai köny- nyebben kijuthassanak a temetőbe, vagy hogy a szilas- patakmenti zöldségtermelő kocsija föl ne forduljon a hepe-hupás utón, mielőtt a piacra ér a »nem Csömöri- uti« lakosoknak szánt zöldséggel. Micsoda igazság az, hogy a Csömöri-uttól 19 méterre lakó Lajos-utcai tőszomszédom, — ki elől elfogom a Csömöri-ut minden porát és zaját — egy fillért sem fizet a Csömöri-ut élvezetéért, én pedig fizetek évenkint 112 pengőt. Ném hiszem, hogy lelkiismeretiurdalás nélkül bárki is igazságnak merné ezt nevezni. Vagy mit szóljon az a szerencsétlen Csömöri-uti telektulajdonos, kinek a telekösszértéke 600—800 P, és ugyanennyi utburkoló járulékot tábláztak a telkére. Tehát ha el akarná adnia telkét, úgy még fizetnie kellene a költségeket, hogy ingyen átvegye valaki. Természetesen nagyon nehéz helyzetben van most a község vezetősége, mert hirtele- iiében körülbelül 203.000 pengős teher sza/kadt a nyakába, melyre egyelőre semmiféle fedezete nincsen. A községi háztartás teljes felborulását idézheti elő, ha ezt az öszeget a belügyminiszter legutóbbi kívánsága szerint 3 év alatt kellene a költségvetésbe állítania. Értesülésem szerint a minisztériumban legutóbb úgy döntöttek, hogy a visszafizetés terminusát 10 évre hosz- szabbitották meg. Ez már enyhítene a község fájdalmán, de nem gyógyítaná meg azt végkép. Mert ha a község a hiányzó összegeket pótadókban veti ki, úgy hosszú ideig nem lesz módjában a községnek újabb beruházásokat eszközölni, amikre csak a pótadókból jutna fedezete. Viszont a pótadóknak mostani bejelentett 300/0-al (?) való emelése újra az adózó polgároknak csak egyik csoportját sújtaná igazságtalanul, a másikkal szeri ben. Ugyanis a pótadót tudvalevőleg csak az adóköteles régi házak adója után vetik ki. Tehát az uj adómentes házak tulajdonosai, — kik különben sem fizetnek házadót — mentesülnek ez újabb teherviselés, alól. Akiket pedig különben is elég nagy házadó terhel, kell, hogy viseljék ezt az újabb nagy terhet, nem beszélve arról, hogy a régi házak tulajdonosait nagyobb karbantartó költség is sújtja. Meggyanusitások elkerülése végett kijelentem, hogy az egyik házam ;.dó- köteles, másik adómentes, tehát egyik csoporthoz sem tartozom iooo/0-ra. Csak az igazság érzetem csalta ki belőlem fenti megállapításokat. Ne essünk tehát abba a hibába, hogy egyik csoport válláról levesszük a terhet és egy másik csoport nyakába sózzuk. Tehát mit tegyünk? Erre a választ már meg is adta a község főjegyzője, — ki ebben az ügyben a legkínosabb helyzetben van — a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésen, ahol azt javasolta, hogy a belügyminiszter legutóbbi intézkedését vegyük tudomásul és a vármegyétől kérjük a segítséget. Sajnálattal olvasom, hogy főjegyzőnek ezt a minden polgártársa iránt érzett szere- tetére valló javaslatát nem támogatták kellőképen. Pedig ez az egyetlen helyes és igazságos elintézésmód. A vármegyétől mi nem is kérünk egyebet mint, hogy két tétel alatt (közmunkaváltság és kövezetvám) tölünk nem is kért csak az egyszerűen elvitt Összegnek legalább a 40—50 0/0-át hagyja nálunk. Erre erkölcsileg annál is inkább kötelezett a vármegye a belügyminisztériummal együtt, miért a községníek ebbe a fonák helyzetébe juttatásában ők leginkább a ludasak. Most pedig arra kérem mélyen tisztelt polgártársaimat, értsük meg egymást, ne egymás fején kalapáljunk, hanem fogjunk össze — minden társadalmi és közéleti tényező együttesen nagy segítségére lehet a község vezetőségének — és akadályozzuk meg azt, hogy községen kívüli erők bennünket megfojtsanak. Fenti soraim szives közlését kérve vagyok, tisztelő hived Lantos András. Egész terjedelmében közöltük ezt a levelet, Írója Lantos András kedves barátunk, kiváló megbecsülése jeléül, de egyúttal megállapítjuk, hogy az fő lényegében teljesen egyezik a mi álláspontunkkal, melyet cikkünkben kifeitettünk és szerkesztőnk a képviselőtestületben is elfoglalt. Ez a lényeg pedig az, hogy a kérdést közmegnyugvásra és méltányosan csak úgy lehet megoldani, ha a vármegye a tőlünk elvont közmunkaváltsá- got és kövezetvámot átengedi a községnek. A főjegyző is ilyen értelemben tett indítványt, amelyet a képviselő- testület egyhangúan el is fogadott. A kérdés másik,
