Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-12-22 / 51. szám

XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. december 22. vasárnap. 51. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla; 647. sz. Levél a Jézuskához. Édes, jó kis Jézluskám, — bizonyára emlékszel még, hogy negyvennégy évvel ezielőtt levelet Írtam Hozzád, |a- melyben puskát és kardot kiértem Tőled karácsonyi: a- jándékul. Iskolába még nem jártam, s csak a nyomtatott betűket ismertem, amelyeknek rejtelmeibe édesapám ve­zetett bele, amikor délutánon kint &. Budapesti Hírlapot ol­vasgatta. A nyomtatott betűket próbáltam utánozni gir- be-görbe ügyetlen vonásokkal, de Te, kis Jézusom, el tud­tad olvasni az Írásomat. És most, annyi év után, megint nyomtatott betűs le­velet intézek Hozzád. Megírom Neked, édes Jézusom, hogy én mostanáig is az a csodálkozóy rajongó és bizó gyerek maradtam, aki akkor voltam. Csak a karom, meg a lábam lett rokkant, — egyébként most is könnyek közt szoktam nevetni és a lelkem csordultig van szeretettel ,és gyermeki hittel. Azóta megismerkedtem a szenvedő, ke­resztre feszített Krisztussal is. De ha kérni valóm van : ma is a jászolban fekvő kis Jézuskához fordulok, én sze­gény, öreg gyerek. A kardbt és a puskát megadtad nékem, — talán túl­ságosan is megadtad. A játékszer túlságosan megnőtt a kezemben. Gyilkos fegyvert markolt a kezem, amely az­előtt a hegedű húrját simogatta. S most már se hegedű­vel, se puskával nem játszhatok. A magám Számára már nem is nagyon kérhetek valami csillogó karácsonyi örö­möt. Az időm lassan kint letelőben van, s előbb-'utóbb itt kell hagynom a játszóteret. Magamnak csak azt kérem, hogy akik szeretnek, azok továbbra is szeressenek olyan híven és őszintén, mint ahogy én őket szeretem. De itt körülöttem annyian vannak, akiknek sok, sok kérnivalójuk lenne Tőled... Hadd iirjam meg, kis' Jézu­som, mit kérnek, mit várnak a mai magyar gyerekek. Já­tékpuskát, hintalovat', sőt igazi autót, vagy repülőgépet is hozhatsz a gazdagok gyerekeinek, ha jónak látod'. De a szegény miagyar családokhoz kenyeret, fát, szenet és me­leg ruhát vigyél. A meleg, friss kenyértől, a meleg ruhától, a meleg szobától a szivekben is melegség támad, s minden játékszernél nagyobb öröm a nélkülözéstől való szabadu­lás. Egy sashalmi tanítónő üzeni, hogy az iskolában a gyerekek összeesnek az éhségtől. Ezeknek n® játékszert hozz, édes kis Jézusom! Játékbabát majd csinálnak' ők maguknak rongyból, meg fadarabból. Kenyeret adj nekik annyit, hogy ne csak karácsony estéjén lakjanak jól. , És nézz körül Szentmii'hályan. Mennyi a nélkülöző, nyomorgó család1.! Nemcsak azok, akik rongyokban jár­nak és az utcán kéregéinek. Gondosan megmosdatott; szeretettel megfésült gyermekek szeméből gond tükröző­dik. Igen, a gyermekek szeméből, akiknek még nem is volna szabad tudniok, hogy mj a gond. Az apák és anyák ezjer nehéz gondja az ő lelkűkre is ránehezedik, s mint koraérett kis vértanuk, máris a felnőttek rögös útját jár­ják. Édes, jó Jézusom, segítsd mieg a szülőket, hogy az élet szebb oldalait is megmutathassák az ártatlan gyerme­keknek. Én azt ,is tudom, hogy a szülők,) a felnőttek volta- képen szintén gyermekek, olyan megrokkant, öreg gyer­mekek, mint én vagyok. Tudom, hogy amikor úgy tesz­nek, mintha mulatnának, a mosolyuk mögött sirás rejtő­zik, és áruikor cinikusnak akarnak látszani, olyankor gon­dolatban Hozzád fohászkodnak, segítő Jézusom! Add, hogy ezek a bácsik és nénik, kevesebb fájdalmat rejteges­senek átlátszó álarcuk mögött, legyen őszinte a mosoly és valódi a derű. És végül add, én Jézusom, hogy a mi földi hazánk, amelyet ezer éven át Magyarországnak neveztünk, feltá­madjon a tetszhalálból és megint a régi(, csorbítatlan .Magyarország legyen. Szűz Mária országa a három bérc és négy folyam köpött. Mert addig itt nem lesz boldog karácsony. Ne haragudj, édes kis Jézusom, hogy hue, megint levéllel fordultam Hozzád, mint annak idején, kisfiú ko­romban. Most is ugyanazzal a gyermeki szívvel és hittel cselekedtem mint negyvennégy év előtt, és ugyanazzal a bizó reménységgel járulok szent jászolod elé. ■ Kárpáthy László dr En nil natty. Irta: Fischer Győző.*) Régen volt, most karácsonyra lesz 64 éve, mikor a korrithali fiúnevelő- és tanintézet bentlakója voltam. 13 éves voltam és az első karácsonyt töltöttem idegenben! Már körülbelül 8—10 nappal a szent este előtt, lát­tunk nagy fuvatloskocsikat, fenyőágakkal roskadásig meg­rakva, később jöttek olyan szekerek is, mélyeken csak szép, egyenes sudár fenyőfák voltak. Mind bekerült a tor­naterembe, mely lehetett körülbelül 300 négyzetméter. A tanítás már több nappal karácsony előtt szünetelt, és szép téli napok kedveztek ß fiuknak ródlizásra és korcso­lyázásra, *) E/A a kéziratot halála előtt néhány ihétfceu adta át nekünk írója a karácsonyi szám részére. Ez lett ia szegény Géza bácsi utol­só írása

Next

/
Thumbnails
Contents