Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-06-23 / 25. szám
JCXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. junius 23 vasárnap, 25 szám. RÁKOS VIDÉKE TaRSAUALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona- utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz A huszonouives ipartestoiet. A rákosszentmihályi általános ipartestület vasárnap ünnepelte fennállásának huszonöt éves jubileumát. Negyedszázados múltat hagyott maga után ipartestületünk. Önmagában véve is szép idő, hát még ha figyelembe vesszük, hogy az egész ipartestületi intézmény csak ötven esztendős, az 1884-ik évi ipartörvény alkotása, s maga Rákosszentmihály községe sincs még harmincöt esztendős. A községgé alakulás előtti esztendőkben is érezték már a helybeli iparosok annak szükségességét, hogy érdekeiket egyesült erővel védelmezzék és előmozdítsák. Olyan kevesen voltak, hogy ipartestületté alakulásról egyelőre szó sem lehetett, ezért tehát ipartársulatot alakítottak, mely nem hivatalos jellegű, szabad egyesülés. Néhány éven át ez a szervezet becsülettel végezte munkáját, amely főként abból állott, hogy iparospolgárainkat összetartsa, bennünk a testületi szellemet felébressze, kisebb-nagyobb érdekeiket támogassa és legelsősorban az ipartestület megalakítását előkészítse. Önkormányzati jelleg és átruházott hatósági hatáskör hiányában ennél többet elérni nem igen lehetett, annál kevésbbé, mert az összetartás — sajnos, akkor sem volt túlságosan nagy erénye iparos- társadalmunknak, amelyben mindenkor akad egy csapat igen értékes, lelkes, önfeláldozó és rátermett vezető, de maga a tömeg, a legjobb esetben legalább is közömbös a maga dolgai és a közös munka iránt. Ilyenformán volt az ipartársulat idején is, amikor nyolc-tiz kiváló iparospolgárunk őszinte lelkesedéssel karolta fel az ügyet, de a katonaság el-el maradozott a vezetők mellől. Igen érdekes és feljegyzésre méltó, hogy iparostestvéreink vezetői már akkor felismerték, hogy az iparosságnak, mint a község lakossága 98 százalékát alkotó középosztályu polgárság részének, együtt kell haladni és szoros kapcsolatot kell teremteni a polgárság többi részével, hivatalnok, kereskedő és magánalkalmazott tömegével. Ez az elgondolás és ez a cél idézte elő, hogy az ipartársulat elnökét nem az iparosság köréből választották meg. Az első elnök Dalnoki (Nagy) János volt, majd Szandovics Jakab, utána pedig Balázsovich Zoltán következett, aki hivatalosan is a budapesti ipartestületek ügyeivel foglalkozott, s igy mindjen áron meg akarta az ipartestületet teremteni. Sashalom még nem létezett, tehát Cinkota és főkép az anyaközség, Csömör iparosságával együtt lehetett volna csak a kérdést megoldani. Hauser Gyula, a községi biró és kéményseprő mester rendelkezett Csömörön és Cinkotán megfelelő kapcsolatokkal, s volt a kivitel fő mozgatója, a szépen indult vállalkozás azonban az érdekelt iparosság zömének közömbössége miatt egyelőre meghiúsult. Az ipartársulat utolsó elnöke Vas Gyula mátyásföldi építész volt, az Ígéret földére ő sem jutott be. A kérdést az idő és Rónay Tivadar adóügyi jegyző makacs energiája, valamint Szabó József építőmester fáradhatatlan, nemes törekvése és odaadó buzgalma érlelte meg. Huszonöt évvel ezelőtt megalakult az ipartestület, mely magába zárta Sashalom iparosságát is. Azóta Sashalom is kifejlődött és önálló ipartestületet alakított. Harmincöt évvel ezelőtt a rákosszentmihályi ipartársulatnak 16—18 tagja volt, ma az önálló rákosszentmihályi ipartestület nem kevesebb, mint négyszáz taggal dicsekedhetik. Az elmúlt huszonöt év alatt ipartestületünk sokat alkotott, sok derék munkát végzett, jó szolgálatot tett tagjainak, sok jó szolgálatot a közösségnek. Látható eredménye munkásságának, méltó büszkesége, a pompás zászló, az önálló ipartestületi otthon, amelyet a legnagyobb küzdelemmel, a legnehezebb körülmények között tudtak megszerezni és hovatovább minden tehertételétől megszabadítani. Látható jele volt ezeken kívül az ipartestület szép sikerekkel ékeskedő dalkara, zenekara, nagyértékü építőipari és egyéb tanfolyama, szakosztályainak értékes működése és általában egész színvonalának fokozatos és következetes emelkedése. Az ipartestület társadalmi és művelődési tevékenysége egész sereg értékes műkedvelő előadás, estély, mulatság és ünnepély rendezésében domborodott ki. Az ipar testület természetesen minden hazafias, vallásos, közcélú és emberbaráti mozgalomban derekasan kivette méltó részét és ma, büszkén és megelégedéssel mondhatjuk el azt is, hogy tagjai társadalmunk értékes és érdemes tagjai sorában foglalnak helyet és ott baráti, szeretettel teljes és megbecsülő fogadtatásra, találnak mindenkor. Mindezt az eredményt pedig akkor méltányolhatjuk kellőképen, ha meggondoljuk, hogy a huszonöt;- esztendőből több, mint huszonegy év a véres és még ma is folyó vértelen háború megbénító idejére esik. Milyen fejlődésről lehetne beszámolni, ha ez a negyedszázad Nagymagyarország boldog béke ideje lett volna! Maga az csoda, hogy ilyen körülmények között fenn is tud állani azoknak az önkormányzati szerve, Sakik a szomorú időnek a lövészárkokon belüli rokkant- jai. A háborúnak ugyanis nem csak frontharcos rokkantai maradtak, hanem rokkantja az egész magyar középosztály, a polgárság, a maga megnyomorított iparosainak, kereskedőinek, hivatalnokainak, hadiköl- csönjegyzőinek szánalmas és szomorú tömegével. Ipartestületünk életerejét, elszánt munkabírását, törhetetlen akarását jellemzi, hogy igy tudta megérni ezt a szép jubileumot, amely ünnepe volt az egész községnek, sőt ünnepe az egész magyar iparosságnak .. Hálátlanság lenne, ha ki nem emelnénk érdemét azoknak a derék és igazán buzgó vezetőknek, akiket mindig szerencsés kézzel tudott ipartestületünk kiválasztani, hogy a maga kormányzását rájuk bízza. Elsősorban az ő érdemük az ipartestület szép fejlődése és mindaz a sok eredmény, amellyel ma büszkélkedhetik.