Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-04 / 5. szám
5. szám kXXlV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. február 4. vasárnap, RÁKOS VIDÉKÉ Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz A református testverek nagy napja. — Fögondnokot, vagyonkezelő gondnokot és presbitereket választottak. — Vasárnap — a 'zordon, ködös idő dacára — nagy napjok, fényes napjok volt a Rá kösszentrni 1 iály-Sasha 1 oin- Mátyásföld-Cinkotai református testvéreinknek. A lemondások folytán csonka egyházközségi kormányzó testületet, a presbitériumot egészítették ki, tették teljessé az Urnák is tetsző egyhangúi választással. A főgondnoki, vagyonkezelő gondnoki és több presbiteri tisztséget töltötték be a templomhoz illő komolysággal és a választott érdemes vezető férfiak iránti higgadt tiszteletadással, el- ösmeréssel. A múltban hányódott sorsú és még sok szívós küzdésre váró gyülekezetnek szebb, nyugodtabb napokra derengő életében a nagyértékü, kiváló lelkésznek, Hörömpő Dezsőnek, egyházmegyei tanácsbiró és főszámvevőnek korább történt megválasztatása után az egyházközség sorsára, nyugodt, bölcs kormányozhalására a legmesszeibb- ható és jelentőségű nagy kérdés volt a lelkész világi elnöktársának, az egyházközség főgondnokának helyes ki- és megválasztása. Ez a választás — dicséretére a inint- denütt inkább rontó, mint építő vicinális kicsinyességeken felülemelkedett testvéri összefogásnak és megfontoltságnak — ezúttal egy országos nevű, értékű, súlyú, de közöttünk lakos protestáns főemberre, a tudásban, tehetségben, akaraterőben és egyháza iránti önzetlen ragaszkodásban oly’ kiváló dr. Réthey Ferenc ny. főispán', egyetemi magántanár, a magyar re formát osságnak az összes egyházkerületek védnökségével fenntartott egyetlen jogakadémiája, a kecskeméti jogakadómjának országos nevű professzorára esett. Egyhangú ajánlással és közfelkiáltással történt doktor Réthey megválasztatása, s mivel a magyar református közéletnek ez a kiválósága a reá váró feladatok és nagy munka nehézségeivel is teljesen tiszr- tában van, minden, az egyházát önzetlenül szerető egyház^ tag hálával fogadhatja', hogy Öméltósága tetlrekészen, nyugaknámak feláldozása árán vállalta ezt a mindenképen áldozatos vezetői tisztséget. Igaz, hogy a családi hagyományok, a 'tradíciók is kötelezik a nemes embert, már pedig Réthey Ferenc főgondnok unik ősei között úttörő lelkészek, sőt gályarab-predikátor ős önfeláldozó emléke is ragyog követendő példaképül. Magán az egyházközségi választó közgyűlésen Hörömpő Dezső lelkész és Szabó Ferenc gondnok elnököllek. Hörömpő lelkész-elnök szivreható, lelkes, meleg, a szeretetek megértésit hirdető megnyitó beszéde után megalakították a választóbizottságot, amelynek tagjai Veres Ferenc (mérnök), Gyibák Endre (tanár), Éoosor József, Horváth Gyula, Tar István presbiterek voltak. Különösebb dolguk egyáltalán nem akadt; hiszen az egyhangú ajánlások alapján egyhangúlag folytak le a választások is. Főgondnok dr. Réthey Ferenc ny. főispán, kecskeméti református jogakadémiai professzor lett. Vagyonkezelő gondnoknak is minden tekintetből érdemes, hozzáértő férfiút választottak a puritán Adamfk Sándor személyében. Azelőtt, hiszen a munkás bár egyébként méltó a maga bérére, fizetéses volt ez a felelősségteljes tisztség, a derék Adamik-bátyánk azonban fizetés nélkül vállalta a gondnok-pénztárosi tisztséget, amennyiben ügy az átmeneti idő alatt esedékessé vált, mint a jövőben a tisztséggel egybekapcsolt fizetését, hogy a szegény egyházon ezáltal is segítsen, — »Isten dicsőségére« — egyházának adta, illetőleg ajánlotta fel... Ezek azok az úgynevezett: — beszélő cselekedetek! Továbbá Rákosszentmihályról és Mátyásföldről nyolc rendes, Rákosszentmihály, Sashalom és Mátyásföldről kilenc pót-presbitert is megválasztottak, névszerint a következőket: Rákosszentmihályról, rendes presbiterek: Papp Béla (ny. állampénztári igazgató), Harsády József, Kiss Dániel, dr. Pálfi László (orvos), Pálfi Zsigmond (ny. postafelügyelő), Csongor Dániel (igazgató-tanitó), Pel- bárt József, pótrpresbiterek: Baksa Kálmán (községi tisztviselő), Fábián Ferenc József, Mészáros Tibor (gyógyszerész), Murgulz Mihály; Sashalomról, pótpresbiterek: Kovács Á. János, Kallós Péter (ny. állampénztári igazgató), Szőke Domokos; Mátyásföldről: Földes Géza (iró, székesfővárosi ny. igazgató-tanár), pót-presbiterek: Tóth József, Hegedűs Dezső. A választó közgyűlés szeretettel koszoruzta az áldozatkész Bognár János rákosszentmihályi polgártársunk érdemességét is, amidőn szintén egyhangúlag tiszteletbeli gondnokká választották. Hörömpő Dezső lelkész-elnök berekesztő beszéde, imája után dr. Réthey Ferenc főgondnok és dr. Pálfi László jpresbiter beszéllek még, s ezzel a legszebb rendben befejeződött az egyházközség életére oly nagyjelentőségű választó gyűlés. Áldás és békesség koronázza az egybesereglett hivek egyhangú választását.! Móricz Pál. Felvegyék, ne vegyék? Az egyik fővárosi napilap a főváros közoktatásügyi bizottságának határozatával foglalkozik, mely szerint a bizottság a jövőben a pestkörnyéki tanulókat nem óhajtja felvenni a fővárosi középiskolákba. A lap úgy tünteti fel a határozatot, mint a pestkörnyéki baloldali áramlatok egyik kivívott eredményét és hozzáfűzi, hogy a környéknek épen nem lesz előnyére ez az intézkedés. A valóságban azonban másképen áll a dolog. Egyáltalán nem »baloldali« akcióról van szó és Pestkörnyéke nem bánhatja meg, ha a középiskolás növendékeket nem venné fel a főváros az iskoláiba. Sőt ellenkezőleg, a fővároskömyóki iskolák, a szülők ési a községek nyernének igen sokat ezzel a rendelkezéssel. Mert mi a helyzet most? A környékbeli középiskolák egy része egyáltalán nem tud boldogulni, sőt nem egyet be is kellett zárni a tanulóhiány miatt. A többi része is csak a legnagyobb nehézséggel tudja fen- tarlani magát, mert a növendékek igen nagy részét a fővárosi iskolák szívják fel,
