Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1933-03-19 / 12. szám

12. szám RÁKOS VIDÉKE 3. oldal Képviselőtestületi közgyűlés. Kecskeméthy Vince bitó elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tar­tott Rákosszentmihály képviselőtestülete. Dibusz Sándor főjegyző terjesztette elő az ösztövér napi­rendet, Molnár Gyula és Sikos Sándor volt a jegy- zőkönjyvhitelesitő. Csupa apróbb, magánérdekü ké­relem volt a tanácskozás tárgya, köztük csak három közügy, mely érdeklődésre tarthat számot. így az 1931. évi zárószámadás kormányhatósági jóváha­gyása, melyet megnyugvással vettek tudomásul. Mint ismeretes,, a vármegye több tételt kifogásolt, sőt a Stefánia Szövetség segélye és a népművelés kiadásai között szereplő tulkiadásokat annyira, hogy a felelős számadókat, a főjegyzőt és a bírót szemiélvszerint is elmarasztalta a megtéritésben. A belügyminiszter ezt a rendelkezést megváltoztatta, mert az utalványozás egyéni érdek nélkül, jóhiszeműen és nemes célra történt és azóta az elszámolás egyensúlyát helyre- ,állították. A község fejlesztése és jövendő; szabályo­zása dolgában az egyik helybeli mérnök terveket; akar készíteni. A képviselőtestület nem adta meg a megbízást, hanem úgy határozott, hogy pályázatot hirdet a hasznos tervek elkészítésére. A figyelemre méltó terveket 50 pengővel, a pályadíjnyertes legs jobb és elfogadott tervet pedig 200 pengővel, jutal­mazzák. A tervek elkészítése azért szükséges^ hogy a további parcellázások alkalmával már tiszta képet nyerhessen a képviselőtestület arról, hogy hol, mek­kora területet kell igényelnie közcélokra, a nyilvános pályázattal pedig azt akarják biztositani, hogy min­den hozzáértő' lakostársunk részt vehessen a jövő ké­pének mennél célirányosabb kialakításában. Varga József mérnök ajánlatát, hogy vízvezetéki tervek készítésével bízzák meg, nem fogadták el, mert a kérdés a mai súlyos viszonyok között nem időszerű, másrészt pedig az ajánlat sem volt megfelelő és nem felelt meg a törvényes követelményeknek. A kisebb ügyek között 50 pengő segélyt szavaztak meg a 907-es Károli Gáspár cserkészcsapatnak. Az Ev. Nőegylet március 15 iki ünnepélye. Az Ev. Nőegylet márc. 12-én vasárnap délután sze­retet vendégség keretében ünnepelte március 15-et. Zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel a Balaton vendéglő terme. Az »Erős vár nékünk az Isten« ... áhitatos eléneklése és Tóth Szöllös Mihály lelkész fenkölt imája után bájos kis leányka: Pirka Belluska szépen köszöntötte az ünnepi szónokot, dr. Réthey Ferencnél, akinek virágot is nyújtott át. Dr. Réthey Ferenc né ünnepi beszédében az amerikai magyarok­ról emlékezett meg; izzó hazafiságukról, az ó-haza után vágyakozásukról és arról az aknamunkáról, amellyel a hazafias magyarság sorait akarják meg­bontani. Amerikai kőrútján szerzett sok-sok tapasz­talatát', és a sok-sok benyomást pompásan csiszolt beszédben tárta a hallgatóság elé és bensőséges meggyőződéssel hirdette, hogy izzó hazaszeretet, egty- más megbecsülése azok az erények, amelynek bir­tokában bizakodással vehetjük fel a harcot a jobb jövő’ érdekében. Elismeréssel emlékezett meg arról, hogy az Ev. Nőegylet Vörös Ferencné elnöknő nagyszerű vezetése alatt kitűnő' hazafias munkát vé­gez a cselekvő szeretet jegyében. A gyönyörű és rendkívüli hatású beszédet tapsviharral köszönte meg a közönség. A 9 éves Bálint Babika igen ügyes zongorajátéka következett ezután. LaUska: »Rondo«, Henrich: »Auf der Wiese«, Behr: »A vig cigányok« cimü zongora darabokat adta elő kitűnőén, majd közkivánatra a »Csikórszági havasokban« cimü dalt énekelte olyan kedvesen, hogy a közönség nem győ.^ zött eleget tapsolni a rendkívül tehetséges »gyer­mek művésznő;«-|nek. Szlávik Imike szavalata, mély hatást gyakorolt a jelenlevőkre. Sajó Sándor: »Ma­gyarnak lenni« cimü, költeményét adta elő igazán szépen. Poros Géza sikeres szereplése következett ezután. Pósa Lajos és Lengyel Jenő verseit ő zené­sbe t te meg és énekelte a közönség igaz gyönyörüsé!- gére. A Himnusz eléneklése után a Nőegylet derék! hölgy gárdája vendégül látta a közönségét a nemzeti színekkel Ízlésesen diszitett asztaloknál. I f Bauer Ottó f I Rövid'.*r ki,n°s szenvedés után 1 1 l meginti eltávozott az élők sorából a régi Rákosszentmihály egyik általánosain ismert, közszeretetben álló lakosa, alá még az alapitó gárdához kapcsolódott és társadalmunkban, közéle­tünkben évtizedeken át kiválóan értékes tevékeny­séget fejtett ki. Még az Almásy-telep törzslakosságá­hoz csatlakozott a csendes szavú, inkább komoly és zárkózott, de azért alapjában derűs lelkű és tetteiben energikus férfiú, Bauer Ottó, aki korán elhunyt só­gorával, Mayer Oszkárral együtt a helybeli társada­lom, a Rákosszentmihályi Kör, majd a Községi Ka­szinó egyik vezértagja lett és barátjává tette a közí- ség egész értelmiségét. Mint egyik lelkes alapitó vett részt a Rákosszentmihályi Nagykaszinó meg­alkotásának munkájában, mellyel a társadalom egy- beforrasztásában működött közre őszinte buzgalom­mal. A kaszinó egyik leghübb és legszorgalmasabb tagja lett, s mint ellenőr és számvizsgáló is igen ér­tékes működést fejtett ki legjelentékenyebb társar dalmi intézményünk vezetésében. Sokáig tagja volt a képviselőtestületnek, s a közügyekben mindenkor a meggondolt komoly irány követője és az igazság gerinces védelmezője volt. A legmaradandóbb mun­kálkodást azonban a Hangya szövetkezet érdekében fejtette ki. Egyik alapítója volt a helybeli szövethet zetnek, s haláláig fáradhatatlan vezetője, irányitója, aki a legsúlyosabb körülmények között is meg tudta védeni az intézetet és módot talált rá, hogy müködéi- sét hasznossá és eredményessé tegye. A budapesti fővámhivataiban ugyancsak a legkényesebb időkben kitűnő szolgálatokat tett és sokszoros elismerést ér­demelt ki. Mint vámszaki főtanácsos ment nemrég hosszú szabadságra, hogy annak eltöltése után a jól megérdemelt nyugalom örömeit élvezhesse. Sajnos, ettől a boldogságtól megfosztotta a sors. Az utóbbi években a társadalmi élettől mindinkább visszavo­nuló férfiút súlyos belső baj támadta meg, amely­nek végzetes voltát fel sem ismerték, úgy, hogy midőn a napokban műtétnek vetette alá magát Budán pesten, az orvosi beavatkozás már nem használt, sőt az operációt végre sem lehetett hajtani. Ugyan­akkor tüdőgyulladás is lépett fel és március 15-én déli tizenkét órakor kioltotta a beteg életét. A gyász- hir igen nagy részvétet keltett Rákosszentmihályon; a Nagykaszinóra kitűzték a gyászlobogót. A meg­boldogult 63 évet élt. Felesége és két fia: László vámtiszt, a közkedvelt zeneszerző és öccse, a festő­művész gyászolja. Márciusi ünnepély Rákosfalván. A népművelő bizottság rákosfalvai csoportja vasárnap jól sikerült márciusi ünnepélyt rendezett a kulturházban. A ter­met zsúfolásig megtöltötte a közönség, valamennyi szám értékes volt. A gazdag műsort a »Visszhang«?, dalárda nyitotta meg a Himnusszal. Úgy ezt a szá­mot, mint a többit, zenekari kisérettel adták elő, a közönség teljes megelégedését érdemelve ki. Vezényelt Taksás Antal és Antal Sándor. Nagy hatást tett az. estély szónoka, Nagy Béla cserkésztiszt.

Next

/
Thumbnails
Contents