Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-03-19 / 12. szám
kXXlit. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. március«19. vasárnap, 12. szánt RÁKOS VIDÉKE tArsaualimi, közigazoütAss és közqazoasAoi hetilap. RÁKÖSS? ENTMIBÁLY MAGVHÖZSÉ6 ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Március IS. A nyolcvanötödik március 15-ikét ünnepelte az idén ,a magyar nemzet. Ünnepelte minden helység közönsége, minden hivatalos és társadalmi szervezete. Ünnepelték egyházak és iskolák, ifjak és vének: ünnepelt és lelkesedett együtt az egész magyarság. Csodálatos ez a március idusai Hová lett az a világ, amelyben Petőfi Nemzeti dala és a tizenkét pont elhagyta a magyar sajtót. Hányszorosan megváltozott azóta, mennyire a történelemé már az egész márciusi mozgalom, a magyar szabadság hajnalhasadása és — csudák-csudájára, a márciusi gondolat máig sem vált mohos történelmi emlékké, máig is élet lüktet benne és a nyolcvanötödik ünnepnapon épen úgy lelkesedik az egész nemzet, mint amikor először felharsant a »Talpra magyar!« A magyarán zat egyszerű: azok az eszmék, amelyek a márciusi ifjak lelkét fűtötték, örökön élnek és a magyar ina sem boldog, a függetlenség és szabadság után ma is a magyarok milliós tömegei csak sírva epekednek, a tizenkettedik pont: »az unió Erdéllyel« ma ismét teljesületlen. A márciusi ifjúság lelkesedése, hazaszeretete, tüzes fogadalma, acélos ereje, elszántsága ma épen annyira a magyar jövő döntő erejű ténye^- zője, mint akkor volt, amikor — más körülmények között — a Petőfi, Jókai és társaik izzó magyar leikéből tündöklőit a világ elé. Március 15-ike nem csak büszke,, dicsőséges hálaünnep, mint volt éveken át 1918. előtt, hanem program és jelszó, amely hevesebb dobogásra indítja a hazájukat szerető magyarok szivét és ha utal tör, hogy élő valósággá legyen újra, — a magyar nemzet újjászületését fogja jelenteni. Rákosszentmihály mindenkor tündökletesen szép hazafias ünnepet tudott rendezni. Az idei a szokottnál is melegebb és imponálóbb volt, aminek fő' oka, hogy közönségünk átérzi és megérti, hogy a nemzeti ünnep nem csak kegyeletes tüntetés, hanem fájdalmasan aktuális, időszerű is. A rendezését a Mansz és a, levente egyesület intézte, tehát két olyan testület, amely minden társadalmi szótforgácsolódás felett áll és igy a szép cél érdekében egyesíteni tudta az egész ünneplő' közönséget, — amelynek száma, a község fejlődése következtében annyira megnagyobbodott, hogy csaknem lehetetlenné vált legtágasabb termünkben is az elhelyezése. Ezúttal valóban nem szóvirág, ha azt mondjuk, hogy kicsinek bizonyult a Kaszinó nagyterme, mert a szó teljes értelmében csaknem veszélyes volt a, tolongás, sőt a közönség egy része egyszerűen kiszorult. Hovatovább előtérbe kerül a Kaszinó helyiségei kibővitésénekj kérdése, a mi a közönség általános érdekében váltj már régen szükségessé. Magának a gazdag tartalmú és ügyesen rendezett ünnepélynek is volt ezenfelül néhány különleges mozzanata, amely megfelelő méltatást követel. A Mansz dr. Csíki Jánosnó személyében az ünnepélyt olyan szónokkal 'ajándékozta meg, akinek hangja tulhat a község határain, akinek szép és okos gondolatai termő magként hullottak a lelkekbe és a legszomorubb órákban reményt, bizalmat tudtak a szivekben éleszteni. A március 15-iki ünnepélyhez fűződik még az a nevezetes esemény is, hogy ez alkalommal szerepelt először Rákosszentmihályon — szavaló kórus. Ezt á több ezer éves múlttal ékeskedő, mégis legmoder-í nebb előadásformát nem szabad lekicsinyelni; igen hatásos propaganda eszköz volt eddig a nemzeti irány ellenségei kezében. Nem lehet eléggé helyeselni, ha kiragadják a kezükből és jó célok szolgálatában használják fel. A bemutatója nálunk igen jól sikerült, ami egyrészt a lelkes magyar lányok és a derék egyetemista fiuk buzgalmának, de másrészt és főleg annak köszönhető, hogy a vezetésére és betanítására olyan művészembert nyertek meg, mint Szőke Sándor, a Nemzeti Színház ny. tagja, a mi kedves barátunk és rákosvidéki lakostársunk, aki már számtalan művészi munkájával,, szereplésével, rendezésével szerzett hervadhatatlan érdemeket. Igazi szerencse reánk, hogy ez a soha;scm léha, hiainiem izig-vérig komoly és. igazi művészember és puritán becsületességé, korrekt férfiú, nyugalomba vonulásával felszabadult idejét a mi kulturális és népművelő munkálkodásunk terén értékesitheti és őt ezek szolgálatára mind fokozottabban megnyerjük. Az ő bekapcsolódása mindenkor művészi szinvonalat, izi- l&st és könyörtelenül komoly és önfeláldozó munkát jelent. A szavaló kórusa szép sikerek utján indult meg, máris szép és figyelemreméltó első bemutatkozásával. Ugyancsak a Szőke Sándor kezenyoma látszott meg az ünnepély záradékául szereplő levente műkedvelő előadáson, amely kellemes meglepetést keltett és önmagában véve is dicsőséget hozott a leventegárdának, amely jelentős szinvonalemielkedésről és! ’ odaadó, lelkes törekvésről tett tanúbizonyságot. A magyajr jövő katonái valóban a derék fiuk, akik ezt produkálták és a márciusi ünnep meleg sikerét és maradandó hatását betetőzték.
