Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-04-09 / 15. szám
XXXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. április 9. vasárnap, 15. szám RÁKOS VIDÉKE lAtt&AííALMfi, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖÄGAÄHASÄGi HETILAP. KÁKOSS2EN (MIHÁLY NAGYK4ÖZSÉH ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BÁLÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám Ara 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz SxUánkok. Nincs a földön igazság, - a mi van is, csald viszonylagos, — de a gyarló emberek ezit is hasztalan (keresgélik. A mi az egyik szem ebien igazság, az a másik szerint súlyos sérelem. A ki pedig a különböző álláspontok és érdekek között viaskodik, hasonló a buzaszemhez, amely két malomkő közé került. A munkanélküliség roppant gondot okoz a világnak, államoknak, községeknek egyaránt. Ezt a súly09 terhet alaposan érzi Rákosszentmihály is, ahol a társadalom kitünően szervezett jótékony-tevékenykedésével, a község pedig az úgynevezett inség- munkával enyhítette és segített a nyomorgók szomorú helyzetén. Azt a helyes elvet alkalmazzák minálunk is, hogy munka nélkül segélyt csak a teljesen munka- képtelenek, aggok, gyermekek és betegek kapjanak, — a mimkanélküliektől munkát kívántak a segítségért. Ennek a nagy erkölcsi jelentőségén kívül az a haszna is, hogy sok olyan közmunkát el tudtak végeztetni, amelyre a gyér adójövedelemből egyáltalán nem lenne fedezete a községnek. így hozták! rendbe nálunk is, Sashalmon is az utak nagy részét és legutóbb igy szüntette meg az elöljáróság a szép szentmihályi községháza szégyenletes állapotát. Az évek során a lépcsőház, a folyosó úgy elpiszboló- dott, eldisztelenedett, hogy restelkedni kellett miatta az idegenek előtt. A munkanélküliek között akadtak szobafestők is, akikkel az elöljáróság a dísztelen falakat szépen rendibehozatta, kicsinosittatta. Az 1 pengő 20 filléres napi segély-bérből kikerült, a segélyesek is kenyérhez jutottak, a község pedig régi baján segített a közpénztár külön megterhelése nélkül. Igen ám, de itt vannak a helybeli szobafestő mesterek, akik maguk is alaposan ráéheztek valami munkára, hiszen súlyos gondokkal küzdenek, adót is kell fizetniök, ipartestületi tagsági dijat is, meg élni is akarnak. Ha már a község maga is mellőzi őket a munka megrendelésében, ugyan kitől várjanak Uiéltányosabb elbánást ? Sérelmesnek minősítették tehát az eseteit, gyüléseztek és panaszt tettek a főszolgabírónál, hogy a község kontárokat foglalkoztat. Nem is lehet tagadni, hogy a saját szempontjukból igazuk van. De igaza van a községnek is, amikor azt mondja, hogy nincs pénze1 rá, hogy a munkát rendes utón, vállalatba adással végeztesse. Épen a fedezet hiánya miatt halogatta vagy tiz esztendő óta. A munkanélkülieken segíteni, az in- ségmunkásokat foglalkoztatni kell. A szobafestővel minek kapartassianak utat, mikor arra van más ember, a szakmabeli pedig az egyébként egyszerű munkát jól el tudja végezni? A főszolgabíró is megvakarta a fejét és salamoni Ítélettel igazat adott mindenkinek, —• s elmarasztalta — a nyomorúságot. Mert a nyomorúságnak nincs igaza; Genfinek nincs igaza; a gazdasági válságnak nincs igaza. Derék szobafestő polgártársaink vigasztalódjanak meg lazzal, hogy ők is adófizetők, tehát ha a munkát nem inségmunkakémt végezték volna el, a költségét nekik is kellett volna, mint szentmihályi polgároknak viselni, ráadásul a munkanélküliek eltartásáról mindnyájunkkal együtt gondoskodni. Pedig ugy-e, igy is alig győzik a fojtogató adóterhet ? Vagyis akár az egyik ujjamat harapom meg, akár a másikat, mindegyik csak fáj. Ha pedig nem hozták volna rendbe a községházát, ők is együtt szégyenkeznének a mocskos falak miatt a község egész közönségével. * Érdekes nyomdagépet láttam. Eddig a gyors- sajtóba berakólány helyezte be a papirost és szedte ki a kinyomott iveket. Elmés uj szerkezet most légüres acélujjaival emeli fel az üres papirost, — oldalt még külön fújtató gondoskodik róla, hogy két iv ne ragadhasson össze, s igy a gép emeli be a sajtóba és gép szedi ki önműködően a kinyomott lapokat; Csodás, szép és elmés találmány; de néhány száz nyomdai segédmunkás lány megint mehet zabot hegyezni. A »technokrácia« veszedelméről sokat olvashatunk mostanában. A gép megöli az embert. Okos emberek gazdasági katasztrófánk egyik főokául azt jelölik meg, s bizonyára igazuk is van. A technika rohamos fejlődése mellett nem tudunk az ember- tömeg foglalkoztatásáról és létfentartásáról gondoskodni. E miatt burjánzik el a sokféle — »izmus«, mindennemű tapogaíódzás, hogy az emberek jólétét újra biztosítani lehessen a földön. Vájjon mi lesz a véresen érdekes kérdés megoldása? Születik uj rend, amely békét és boldogságot teremt, vagy a túlságos fejlődés visszahatásaként felszabadul az emberben az ősi vad ösztön,, összetöri büszke alkotásait, az em- berpótló gépeket, — ismét rombadől a bábeli kultúra, mint megannyi elődje és újból kezdődik a véré jt ékes játék, mint megannyiszor a föld története során ? Egy bizonyos, azért vagyunk boldogtalanok, azért vagyunk szenvedő áldozatok, mert az átalakulás egyik nagy szakaszának fordulópontjában élünk. m
