Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-04-09 / 15. szám
2 oldal. gfKQ3 VIDÉKE 15. szám A magunk élete gyakorlati utón megtanított arra a keserű igazságra, hogy a történelmet olvasni szép és élvezetes dolog, — végig élni és csinálni ellenben keserű és szomorú mesterség. Valamikor igen érdekes fejezetek lesznek a történelmi müvekben ezek az évtizedek, amelyek közvetlen közelből annyira csüggesatőek és gyötrelmesek. Minden 'emberre óriási erőpróba ez, melyben a hitványabb ja; józanságát veszti és örvényekbe tántorodik, a jobbja pedig lemondással menekül egyedül vigasztaló eszményeihez: Istenhez és a hazaszeretet meleget adó szent tüzéhez. bS||b° hírek Szeretetvendégségben . . . Husvét szentsége® emlékezetű napjai közelget- vén, helyes, dicséretes szeretetne előkészitgeni a sok hideg gondtól dermedező lelkeket. Ezt a nemes törekvést szolgálta a Református Nő-Szövetségnek vasárnap rendezett szeretetvendégsége is. A református gyülekezeti ház tanácsterme hívogat óan megtérített asztalaival ez alkalomból zsúfolásig megtelt. Az 50 filléres tea-jegyek olyan vastagon gyűltek a pénztár ros Varga Lajosné, a Szövetség szeretett Varga- nénije pénztartó táljába, hogy azt — a jótékony célt tekintvén — örömmel nézte mindenki. A díszes, kedves hölgyközönség sorában, — a szere te tvendégség többsége mégis csak a mélyebb érzésű nőkből állott, presbiterei ólén és sok más gyülekezeti férfi taggaL Szigeihy György főgondnok is jelen volt. A köz- tisztelt Veres Ferencné úrasszony, a helyi evangélikus nőegylet elnöknője ismét újabb jelét mutatta testvéri megértésének, vagy húsz evangélikus nővel szintén részt vett a református hittestvéreik szeretet- vendégségén, melynek ilyen kivételes sikerű összehozásáért és megrendezéséért az érdem a fáradhatatlan ifjú Kóta Gyulámét illeti. Vagy két hétig szó szerint »éjt-napot« rááldozott és mindenképpen, bojtos időkben felmutatta az elérhető legszebb sikert. A Nő-Szövetség lelkes tagjai közül kiemelen- dőbben Szabó Mihályné segédkezett Kóta Gyulá- ménak. Nemcsak a fehérabroszos asztalokon nyiladoztak a kora tavasz zsenge zöld első hajtásai Ízléses, diszül, hanem a tea-mellé nyújtott nagyon szép, sikeres műsor az összemelegedett lelkekből is bimbód- zásra fakasztotta az együtt érző, a külső gondokait felejtő derűs szeretet örömvirágait... Az áhítattal énekelt XXV-ik zsoltár zengése a lakatokat felpat- tantotta a zárkózottabb lelkekről is, Nagy Jenő lelkész gyönyörű imája pedig még inkább szárnyat: bontott a lelkek felemelkedéséhez. Abból az ezeresztendős, honfoglaláskori magyar fajtából való ez a mi derék Nagy Jenőnk, a maga kedves szerénységében, mely a Tisza, Szamos, Túr vizétől locsolgatotfc bűbájos, szép szülőföldjét, Szatmár-vármegyét büszt- kén »pátriának«, az az '»hazának«, nevezi... Ez a jussuk valóban nagy és rendíthetetlen. Hiszen a Kendék, KöLcseyek, Károlyiak, Domahidyak, léke yek, Csabák és a többi főmagyar családok vezérletével a honfoglalás óta érintetlen szinmagyarságuk- ban élnek, fáradoznak, harcolnak ott — a verechei- szoros országkapuja felé is hiven ügyelvén — száz és száz csillagos tornyu, hamvas fehér drága magyar falvaikból a szatmáriak... Bizony nem véletlen, hogy nemzeti nagy prófétánk Kölcsey Ferenc, az »Isten áldd meg a magyart« legszentebb himnuszunk Istemgés alkotója ebből a szatmári ősfajtából származik. A költő por-testét is a »pátriának« szent magyar földje öleli ott a kis öreg Cseke-fahi Keletre néző sok »fütülvalófás« kálvinista temetőjében... Azért nagy gyönyörűség, nemes élvezet volt hallgatnom Nagy Jenő zengő ércként metszett komoly aji- káról további biblia-magyarázat során azt a zamatos, erős szimmagyar beszédet, azt a világos, tiszta, meleg magyar gondolatfüzést, amely Kölcsey Ferenc és népének nyelv-, lélekgazdagságát felidézte. A nehéz, válságos időkhöz illő bibliai példázatot Nagy Jenő nagyszerű történeti tudásokkal fűszerezte. Midőn a sérthetetlen »római polgárt«, korát, az azóta is soha túl nem szárnyalt hatalmas római világbirodalmat felvarázsolta Szent Pál ragyogó személye körül.. „ A Krisztushoz tért római polgár Pál mégis a szenvedést, a mártiromságot választja... Onesimus, a szökött rabszolga, az ő ura, a fehér tógás egykori kevély patrícius Filemon, a vértbe öltözött óriás Tercius, római vad pretóriánus katona mind megenyhülnek, testvérként ölelkeznek Szénit Pál vezetésével és a kereszt jegyében, ahonnét a hívők édes' zsolozsmáin keresztül felénk hallszik a pogány császárok cirkuszaiból a vérre éhes oroszlánok bőgése és lobognak mindenfelől az élő fáklyaként elégetett első keresztyének vonagló tetemei is... Le kellett; hajtanom vén magyar fejemet!... Mert váljon most is a Krisztus keresztjére mindennap esküvő ellenséges népek tengertömegei nem gázoljiák, nem gyötrik, nem pusztitják-e ugyanily’ kérlelhetetlenül a magyart? S csak mi közülünk is, testvéreim, a szerencsés-gazdag testvérként öleli, vezeti, itéli-e meg a sorsüldözött szegényebb magyart?! A mély hatású igaz magyar papi beszéd után. ügyesen, kedvesen zongorázott Kammecker Lili, Simó Tériké is átérezte szép szavalatát. Nagy Irénke finom énekeiben és ma már szokatlan gitár-játékában a leány ének lágysága és a »nagyapótól« örökölt öreg-gitár hangulatos muzsikája bájos összhangba olvadtak. A kis Kóta Iluska mondókájával mindenkit meghatott. Oláh László nemcsak zongora- játékával, hanem ötletes, derűs konferálásával is tetszett. Németh Sándor hegedűjével vonzotta magához jól hangolt hallgatóit. Valamennyien rászolgáltak a doktor Czukornéék és Kótáék által meglepetésül nyújt ott illatos kis ibolyacsokrokra ... Juhász Margit főzte a jóízű teát. Többen a hölgyek közül teasüteményeket, apró, kerek pogácsákat hoztak a teához. A Zsin Gyuláék pompás ajándék dobostortája felett végül olyan szenvedélyes, vidám lici- táció támadt, hogy — mindent összegezvén — nem csoda, ha ezen igénytelen, mégis olyan harmonikusam sikerült szeretetvendégség jövedelme, a jótékony célra meghaladta a 76 pengőt. És, hogy mindazok, akik résztvettek a szeretet eme szép tavaszi ünner pélyén, elégülten távoztak. Móricz Pál. ASPIRIN' T A B L E TTÁ K Ügyeljünk a Bayer keresztre, mely minden tablettán látható«
