Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-11 / 50. szám
RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, kOZIUAZUATASI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. XXXil. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. december 11. vasárnap, ___________50. szám. Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Posta takarékpénztári csekkszámla: 647. sz R kerékpár kérdés. A kerékpár kérdés nem is olyan kicsi és nem is olyan jelentéktelen dolog, mint amilyennek talán első tekintetre látszliatik. A kerékpár ma már nem. a fényűzés cikke, nem is csak sportcikk, hanem' egész egyszerűen közlekedő eszköz, még pedig a szegény és szerény emberek szükséges szerszáma. Hol vagyunk már attól, amikor Szikszay Ferit, a fiatal festőművészt, a hires Szikszay vendéglős fiát és Kőrösmezei Gusztávot, a Nemzeti Színház szerelmes színészét megbámulták az utcán, amikor a hatalmas velocipéd kereken, a kezdetleges »magas gépen«, rö vid nadrágos, zsokésapkás sport ruhában vé- gigszáguLdottak és megindították a magyar kerékpáros sport tüneményes karriérjét. A magas gépet csakhamar lomtárba szorította a »széf ti bicikli«, a két egyforma kerékből szerkesztett kerékpár, mely csakhamar az úri fiatalság felkapott sportja lett és a Millenáris-pályán lefolytatott nagyszerű nemzetközi versenyeken érte el tetőpontját — a Rotten- biller Jánosok (a hires Gigi), Klimkó Lászlók, Wigand Rezsők, Lillits Milutinok, Gillemot Ferencek; és társaik tüneményes szereplésével. Közben azonban mindjobban érvényesülni kezdett a kerékpár praktikus jelentősége is. A posta fürge távirathordói, a mesiszeindzser bojok és egyéb kerékpáros közegek az élet szolgálatába vonták a példátlan népszerüségü sporteszközt, amely különben a túrázó, kirándulásokat rendezgető sportegyesületek elszaporodásával mindjobban elvesztette kiváltságos (exkluziv) jellegét is. A szerencsétlen) budapesti kerékpáradó azután végleg kitaszította a biciklit az »előkelő« sportok és szórakozások sorából és átadta a mindennapi élet gyakorlati használatára. Ma már a kerékpár a szegény ember lova, kocsija, kenyérkereső szerszáma, olcsó és nélkülözhetetlen forgalmi eszköze, amelyet apró heti részletekre is megvásárolhat, hogy vele a drága villamos költségét megtakaríthassa és a felesleges időpazarlást elkerülhesse. Valóságos áldás ez az újabb szereplése a derék biciklinek, amelyet a technika fejlődése egyébként is kifejlesztett és tökéletesitett., Szociális jelentőségét méltányolva, ma már arról kellene elmélkedni, hogy megszerzését okos rendszabályokkal megkönnyithessük a legszegényebb emberek számára is és a hatóság vagy társadalomi védelmet szerezzen a lelkiismeretlen kizsákmány olá-< sok ellen, amik a részletfizetésre vásárlókkal szemben napirenden vannak. Ezek a szegény emberek a részletfizetés kedvezményéért sokszorosan tulfizeíik a gépek értékét, ami teljesen méltánytalan dolog akkor, amikor a kerékpárt tulajdonjog fentartás- sál adják el, tehát a kereskedőt kockázat alig terheli. Gondoskodni kellene arról, hogy részletfizetés esetén a kamat megtérítésén kívül magasabb árat ne lehessen követelni, mint a minő a gép rendes forgalmi értéke és ne fordulhasson elő az a manapság napirenden lévő eset, hogy a kerékpárt körülbelül 2oo pengőért veszik meg és másnap ugyanannak a gépnek az értéke 50—60 pengő. Érdemes ezen is gondolkozni, de mqg ennél is sürgősebb, hogy a kerékpártulajdonosok védelmet nyerjenek a kerékpár-tolvaj szövetkezetekkel szemben. Hallatlan az, hogy naponta hány kerékpár-tolvaj lás történik, s a károsultak csaknem mindig — támogatást érdemlő szegény emberek. A kerókpár-i tolvaj bandákkal szemben a rendőrség is tehetetlen. Az ellopott gépeket pedig nem lehet megtalálni soha, mert a tolvajok titkos műhelyeket tartanak* fenn, ahol a gépeket szétszedik, a különböző részekből uj gépeket állítanak össze és azokat hozzák forgalomba. Úgy látszik, az üzlet szépen virágzik, a vakmerő lopdosások legalább is ezt mutatják. Itt pedig valami hathatósabb védelmet mégis csak ki kellene találni. Valaki azt az ötletet vetette fel, hogy passzust kellene adni minden kerékpárnak, mint a lovaknak és a hivatalos írás nélkül ne lehessen kerékpárt se eladni, se tartani. Minden gépnek vám úgyis gyári száma. Kerékpár alkatrészt pedig ne lehessen árusítani, csak teljesen megbízható cégeknek. Nem tudjuk, hogy jó és keresztül vihető-e ez az ötlet, de arra mindenesetre alkalmas, hogy alapul szolgáljon a gondolkozásra. Valamit találjanak ki a szakértők és a hatóságok, mert az, ami itt a szegény emberekkel történik, valóban tűrhetetlen. Levél. Kedves Kisasszony! Ismét bátorságot veszek, hogy levelemmel Za* varjam ezúttal nemcsak a maga, hanem a helyesen gondolkozó hölgyek rózsásan boldog, s az idei jónak Ígérkező báli évadot váró békés nyugalmát. Reményiem, most is megértő lesz hozzám és megbocsátja, hogy ilyen nyíltan fejezem ki álláspontomat a »gyengébb neminek mondott erős csoportnak örökké időszerű furcsaságairól. Maga most azt mondja, hogy már megint túlzottan hasogatom azt a bizonyos hajszálat, de a végén rá fog jönni igazamra, követni fogja elveimet, sőt terjeszti is a Mica, Béby, Pityu, Lia stb. társadalomban. Számtalanszor tapasztaltam, hogy a megismerkedések alkalmával, legyen ez bál, öt órai tea (ez modern, tehát nem csoda), vagy csak egyszerű bemutatkozásoknál is, a férfiak, sőt fiuk (utóbbiak 30
