Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-11-20 / 47. szám

XXXÍI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. november 2Ó. vasárnap, 47. szám. RÁKOS vidéké társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 5U fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Pichler István-NagGésa. Hétfőn reggel csakugyan elhagyta Rákosszent­mihályt Pichler István esperes plébános. Kitért min­den bucsuzkodás elől. Egyházközségétől a Krenedits Sándor világi elnökhöz intézett alábbi levélben vett búcsút. A rákosszentmihályi róm. kath. egyház örök- érdemü. nagy alapvetője, Fehér János esperes plé­bános volt, aki azóta Vecsésen szerzett valósággal apostoli érdemeket. A templom felszerelésének nagy müvét ő végezte el, a vallásos érzelmű társadalom buzgóságát ő élesztette fel és ő teremtette meg az egyházközség világi vezetőségében azt a szellemet, amely lelkiekben és anyagiakban egyaránt csudála­tos eredményeket gyümölcsözött. Csizmadia Gyula plébános bámulatos szervező ereje és szívós energiája meghozta az önálló plébá­niát, megteremtette a példás társadalmi szellemet, legkényesebb időkben és veszedelmek között meg­védte az egyháznak és hiveinek érdekeit, a kommu­nizmus alatt ünnepélyes bérmálást rendezett, polgári fiúiskolával ajándékozott meg és még igen számos alkotással gyarapitotta az egyházközséget. A forra­dalmak után, a hitélet bizonyos mértékig meglazult, s ezért távozásakor utódjául Pichler Istvánt aján­lotta, a buzgóiságáról közismert, szigorú lelkipásztort. Pichler István a működéséhez fűzött reménye­ket teljes mértékben beváltotta. A hitélet elmélyí­tése, munkájának legszebb eredménye. Nem csak be­szoktatta a templomba híveit, hanem a vallásos buz­galmat igen nagy mértékben felfokozta. Viallásos egyesületeket, szervezeteket létesített, a serdülő gyer­mektől kezdve minden hive számára. Hiveinek áldo­zatkészségét kiválóan tudta kamatoztatni. A legsú­lyosabb időkben nagyarányú beruházásokat tudott végeztetni. Plébánia, kántoriak, telkek, kongregációs otthon, polgári iskolai épület és cserkész otthon, Szent Imre kápolna munkálkodásának látható ered­ményei. A Szent Imre kápolna különben Pornói János kántor eszméje volt, ő dolgozott érte leg­buzgóbban, de Pichler István szeretettel karolta fel a tervet és vette kezébe azt. A kath. hívek igen nagy tábora fanatikus odaadással követte. Sokat tett a szegények javára, jól sikerült inség- akcióival és a lelkipásztor vigasztalásával ott volt mindig hívei mellett. Szerzetesi lélek volt. A saját személyét világi vonatkozásokban mindenből kikapcsolta. Mindent csak Istenért és az örök üdvösségért cselekedett és mindenki cselekedetét csak ebből a szempontból ítélte meg. Magának nem kívánt semmit. Ez a ma­gyarázata, hogy még a bucsuzás elől is elzárkózott, bár ezzel hiveinek fájdalmat okozott. Működése kezdetén uj segítő gárdát szervezett maga mellé és állitott munkába. Sok kiváló munka­társa volt, mint Taraba József dr. és Alexy Rezső, de világi hívei sorából is, akikkel fáradhatatlan munkálkodást fejtett ki. Tizenegy éven át szerzett érdemeit hálásan je­gyezzük fel és mi gyarló emberek, akik szomjuhozzuk a szeretetet, mélyen sajnáljuk, hogy egyetlen jó szó, egyetlen kézszoritás nélkül kell búcsút vennünk az igaz pásztortól. A Pichler István búcsúlevele a következő: Nagyságos Elnökség! Tek. Egyházközség, Képviselőtestület! Püspök Atyám, kérelmére, a rákosszentmihályi plébánia vezetésétől mai napon fölmentett és Rét- ságot adta működési területnek. Másfél éve, a bér­máláskor kértem e változást, s csak ma döntött ügyemben püspökünk. E döntésről én máig nem tud­tam, tehát nem is beszélhettem róla. A szállongó hí­rek felelőtlenül terjedtek. Most mikor már tudom a változást, első kötelességemnek ismerem ezt a nagys. Elnökség és Képviselőtestület tudomására hozni, sőt egyedül önök és önök utján a Hívek előtt meg­okolni, miért akartam én már másfél éve e k. mű­ködési térről elmenni? Nem a munkakedv elvesztése indított ez éle­tembe vágó lépes megtételére, hiszen papimunka ott is épen elég lesz, ahová megyek; sem a fáradtság érzete, njert ezt kipihenhetném, — hanem attól a lelki feszültségtől való szabadulás vágya, amely 11 év folytonos harcoskodása, tervezgetései és az anya­giak előteremtése következtében, — úgy hiszem, — előbb-utóbb minden hasonló munkakörü pap lelké­ben föltárnád. Lelkiekben építeni, s nem kőben, föld­ben, vasban! — És Rétság egyszerűségére ezért vá- ben, vasban! — Én Rétság egyszerűségére ezért vá- tette a talajt, viszont ő Rákosszentmihálynak fogja megadhatni azt, amire időt az eddigi munkakör in­tern ive nem engedett nekem. Nagyságos Elnök Uram, a tek. képviselőtestület és a jó hívek lehetővé tették, hogy rendezett viszonyok között veheti át a plébániát ftdő Nagy Géza ur, úgy, hogy az ő pihent lelkülete a tervezgetések szükségérzete nélkül tudja majd rendezni, ami még hátra van. A pap működéséről egyedül a jó Isten Ítél 1 Amennyiben az emberek megérzik a pap intencióit, s megvalósításhoz segítik, abból lehet emberileg meg­ítélni, hogy közelebb jutottunk-e — pap és hívei — a vallásos élet ideáljához? Én községemet szerettem, s a Hívek zöme, nb. Képviselőivel egyetemben való­ban rajta volt, hogy Isten országa bennünk meg­erősödjék. Ezért adom át helyemet olyannak, aki minden biztositékát bírja, hogy »Mindenkinek min-

Next

/
Thumbnails
Contents