Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-07 / 32. szám

XXXlI. évfolyam.

32. szám.

Rákosszentmihály, 1932. augusztus 7. vasárnap,

RÁKOS VIDÉKÉ

TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály,

Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

A (Óváros ás a kornyék.

Pestvármegye kisközgyülésén Szűcs István dr., a mi képviselőnk arról panaszkodott, hogy a székesfőváros a saját környéke 450.000 főnyi lakosságát mostoha gyermekként kezeli; nem törődik érdekeivel, sőt számos esetben úgy bánik velük, mintha ellenséges szándékú idegenek lennének, hoíott pedig hazafias érdek, hogy ez a félmillió lélek ne maradjon ma,gára és szivében ne ellenséges indulatok fejlődjenek ki. Képviselőink ezeket a gondolatokat, nála szinte szokatlan hévvel és temperamentummal fejezte ki, a mi alkalmat adott arra, hogy vele szemben más felszólalók a székesfővárost védelmükbe vegyék, Ney Géza főjegyző pedig rámutasson, hogy a főváros számos esetben igazi jóindulatának és megértésének adta tanúbizonyságát a vármegyével szemben. Végül Szűcs István dr. félreértett szavait magyarázta meg és megállapította, hogy a miket neki tulajdonítottak, nem mondta, a főváros vezetőségéről nem állította, hogy nem hazafias, mert ez meggyőződésével is ellenkezik, csak a hazafias szempontokat emelte ki, hogy a környék megértésben és szeretetben részesüljön.

Ezzel az ügy gavalléros és szabatos elintézést nyert és miránk nézve ebből a szempontból különös érdeklődést nem is követelhet, — annál többet azonban a kérdés lényege, amelyet nem szabad szavakon nyargalással mellékvágányra terelni és a világosság fényétől megfosztani. Szűcs István dr.-t mindenki ismeri, becsüli és szereti. Talán még az ellenségei is.. Az ellenfelei okvetlenül, ő róla mindenki tudja, hogy ha a panaszos felszólalása hevesebb lendületet kapott, ez nem azért történt, mert a székesfővárosra haragudnék vagy a vezetőséghez nem a megbecsülés és barátság szálai fűznék, hanem azért történt, mert a fővároskörnyékét, iaz ő szükebb hazáját igen nagyon szereti, sérelmeit, fájdalmát százszorosán érzi, törekvéseiért, érdekeiért buzog és lelkesedik. Ez pedig részünkről a legőszintébb hálát és köszönetét érdemli. Nem engedhetjük, hogy szűkszavú és kellően meg nem világított, egyoldalú ujságtudósitások;- kal elhomályosítsák és ferde világításba helyezzék, amit értünk tesz és megzavarják a hálás örömünket, amelyet az a tudat táplál, hogy van, aki, érettünk szót emel és ha kell síkra száll.

Nem kell, hogy bárki is magyarázza nekünk, hogy a székesfővárosit szeplőtlen hazafiak és arra méltó, kiváló férfiak vezetik. Mi, mint környékbeliek is számtalanszor tapasztaltuk az úri jóakaratot és megértő készséget, ha valamely kérelmünkkel elé- bük járultunk. Ebben nincsen hiba. Ellenben való i|gaz, hogy a hatalmas gépezet, amely a székesfővárost vezeti, igen sokszor rideg és méltánytalan volt

a környék jogos érdekeivel és törekvéseivel szemben és ezt képviselőnk, aki közvetlenül ismeri a helybeli ügyeket, jogos fájdalommal, sőt itt-ott megütkö;- zéssel panaszolhatta el. Ugyan hányszor kellett, három évtized alatt, csak-ezen a helyen bizonyítgatni, hogy a sorompón kivül is fővárosi közönség lakozik, amelynek összes bűne, hogy családi fészek után törekszik és jobb levegőt, szabadabb nyugalmat keres, mégis úgy bánnak vele, mint jött-ment idege n)- nel. Hallottuk-e valaha, hogy a mi érdekeink is szerepet játszottak volna valamely kérdés elbírálásánál? Nem joggal háborgunk-e a miatt, hogy például a Hév. átvétele ügyében is mindenről szó esett a világon, csak rólunk nem, a mi bajunkról, a mi jövőnk- ről nem, sőt az ellenséges mozgalom, amely az átvétel meghiúsítására törekedett, épen a mi érdekeinket játszotta ki fő ütőkártyájának, midőn a mi olcsó tarifa követeléseinkkel akarta az átvétel pártolóit megfélemlíteni. Jól tudjuk, hogy épen a székesfőváros vezetőinek jóakaratán és belátásán mult, hogy a kérdés mégis a mi javunkra dőlt el. Most pedig azzal izgatják a kedélyeket, hogy a változás részben tarifaemelést fog jelenteni. Ez sem lesz igy, de bizonyára alkalmas arra, hogy a környékért heviilő szivet megdobogtassa és megfelelő' izgalmat váltson ki.

Szűcs István dr. sok-sok egyéb között nagyon jól tudja, hogy Rákoisszentmihálynak harminc év óta nincs bevezető útvonala, pusztán azért, mert a főváros a 800 méteres határ útját ennyi idő alatt sem hozatta rendbe, bár a küldöttségeink a legkedvesebb fogadtatásban részesültek. Ismeri a halálsorompó harminckötetes regényét, ismeri a vámügyeket. Tudja, hogy nálunk sem olcsóbb a lakás, mint a sorompón beiül, mégis a szerencsétlen köztisztviselők és altisztek akkora lakásbért élveznek, mint valami kis falu lakoisai. Ismeri ezer bajunkat, nem teljesülő'kérelmünket, méltánytalan megrövidülésünket és mindezzel szemben jól tudja azt is, hogy például a kereseti adónk sok százezer pengőnyi jövedelme ellenszolgáltatás nélkül a főváros pénztárába jut, de m ijmégis, a legtöbb esetben — idegenek vagyunk.

Maradjunk csak a kérdés lényegénél. Ne tessék félremagyarázni és nem mondott, sőt nem is gondolt dolgokat belemagyarázni: igenis, a mi képviselőnk okkal és joggal kérhette, hogy az a gondolkozás, amely velünk szemben eddig érvényesült, változzék meg; a székesfőváros ismerjen el sorompón belüli lakossága .édes testvérének, bánjék velünk ugyaniolyan szeretettel és fokozatosan rakja le alapjait annak a fel nem tartóztatható szebb jövőnek, amikor a megújuló Nagymagyiarország élén Nagybudapest lesz a vezérlő székesfőváros. "