Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-06-19 / 25. szám
XXXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. junius 19. vasárnap, 25. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz „Folife, vagy nem foüfc“: veszik vagy nem veszik ? Harmadszor, negyedszer, vagy talán már ötödször folyik előttünk a furcsa színjáték, melynek főszereplői a Hév. és a főváros. Mindig úgy kezdődik, hogy felveri az örömhír a berkeket: most már minden rendben, a főváros átveszi a vasutat. Azután néhány napi csend, — a tárgyalás és alkudozás ideje, — majd megjelenik a félhivatalos hir, hogy minden rendben, mire — nyomban megindul a pergőtüzes támadás a sajtó egyik részében, megmozdulnak a pártok, s végül elgáncsolják a várva-várt kedvező megoldást. Mindenről szó esik, csak épen annak a több százezer embernek az érdekéről nem, akinek az átvételtől nagy érdekei függenek. Egyik kitűnő cikkírónk ezzel az érdekes kérdéssel foglalkozik itt következő cikkében. * A Hév. ügyében a támadás vezérfonalát a Pesti Iíirlap vezeti, melynek olvasótábora, főleg a környéken, nagy megütközéssel olvasta a nap-nap mellett megjelent erőltetett cikkeket, melyben a lap a Hév. átvételbe ellen kelt ki, a tőle megszokott tárgyilagosság és alaposság nélkül. A tartalom maga nem érdemelne szót, ha másutt jelent volna meg, de nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket a bizonyos célzattal a P. H.-ba becsempészett ferde állításokat. A P. H. ellene van az átvételnek, mert szerinte 500 alkalmazottat kellene elbocsátani a Hév.-től. De nem azért tiltakozik, mert 500 alkalmazottat el kell bocsátani, hanem csak azért, mert ezt az átvétel esetén a fővárosnak kellene végrehajtani. A P. H. szerint a fővárosnak csak akkor szabad átvenni a Hév.-et, ha a társaság előbb 500 alkalmazottól és azok családtagjaitól elveszi a kenyeret. Ha ismét szaporítják a nyomorgók és éhezők amúgy is nagy tömegét. Rettenetes. Ilyen kijelentést még a tőke legszivtelenebb képviselőjétől sem hallottunk. Ezt mondja a szociális tanításokat hirdető P.H. De megnyugtatjuk, hogy nem kell féltenie a fővárost, mert a törvény nem engedi meg —- az elbocsátásokat. Forduljon a P. H. állandó munkatársához Szterényi József dr. volt keresk. miniszterhez, ki életbe léptette a vaáuti pragmatikát, majd megtudja tőle, hogy a vasútnál nem lehet a személyzetet elbocsátani, csak fegyelmi utón. Ez törvény és köztudomású tény. Másik aggálya, de most már ellentétes, másik szélsőségbe csapó erkölcsi aggálya a P. H.-nak, hogy az átvételnél fel kell emelni a Hév. alkalmazottak fizetését. Vájjon miért? A bankok és ipari vállalatok fúziójánál: eddig ez sehol sem történt meg. Miért kellene a fővárosnak ezt cselekednie. Tudtumkkal a fővárosnál: annyi féle a fizetés, ahány tizem van. Az ellen nincs szava a P. H.-nak, ha elbocsátanának 500 családfentiartót, de a megmaradtaknak fizetésemelést követel. Itt is felesleges az aggodalom, mert maguk a Hév. alkalmazottak sem gondolnak ma fizetés emelésre. Erre nem, hogy nem számítanak, de ilyet nem is remélnek. Hisz a Hév. főtisztviselők, mint ahogy a P. H. is valószínűen tudja, ellene vannak az átvételnek. Már pedig, ha fizetésemelésre remény lehetne, nem tudjuk elképzelni, hogy akkor ne akarnák a hasznos változást. Azt is tudni keilen^, hogy a helyiérdekű vasutakat az állam díjmentesen nem válthatja meg. Csodálatos, hogy ezelőtt egy évvel a P. H. volt az, mely legjobban tiltakozott a Máv. kezelésében lévő helyiérdekű vasutak megváltása ellen, akkor kimutatta, hogy az államnak mennyit kell ezért fizetnie. A megváltás jogának megnyílta, mint ahogy a P. H. a múltban tudta is, nem jelenti azt, hogy a vasutat az állam csak egyszerű köszönöm szóval átveheti, hanem tartozik teljesíteni a törvénnyel biztosított fizetéseket, még pedig járadék alakjában a megváltás idejétől a háramlás idejéig. Az állami megváltás nem hátrány, hanem a vasút tulajdonosára nézve a legnagyobb előny, mert az állam tartozik a háramlásig a szanáló törvény alapján megállapított alaptőke, valamint az üzem folytatása céljából végzett és a minisztérium részéről elismert beruházó tőke 40/0-át évi járadékként megtéríteni. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az állam, ha a Hévet 1938- ban megváltani akarja, tartozik a Hév. 34 milliós alaptőkéjének 40/0-át, vagyis 1,360.000 pengőt, valamint az elismert beruházás után, melyet ugyan pontosan nem ismerek, de valószínűleg nem marad annyin alul, print amennyit a P. H. adósság elmen említ, azaz 12 millió pengő, 40/0-át, 480 ezer pengőt fizetni. Tehát a megváltás járadéka évi 1,480.000 pengő volna. Amint látjuk, jóval több, mint a menynyire a Hév. jövedelmét a legnagyobb optimizmus mellett is becsülni lehetne. Az alaposságot feltűnően nélkülözi az az összeállítás is, mely kimutatja, hogy a Beszkárt a Hévre mennyit fog ráfizetni. A P. H. szerint a Hév. jelenlegi tulajdonosai a szentlőrinci telepet 4,700.000 pengőért vennék meg. Tehát adnak érte 4.7 milliót és a P. H. mégis felszámítja a szentlő rímei telep régi bevételét, az évi 400.000 pengőt is. Ez igazán fényes számítás. Van egy házam, mely évi 2000 pengő hasznot hoz, azt eladom 50000 pengőért, akkor engem évi 2000 pengő veszteség ér, mert az eladás után ezt az összeget már nem nekem fogják fizetni.
