Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-01 / 9. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, március 1. 9. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A halálsorompó. Az utóbbi napokban megint előtérbe került a mi tengeri kígyónk, a halálsorompó, idestova harmincéves ügye. Bizony, nem sok hijja a harminc esztendőnek, hogy a »Rákos Vidéke« »A lekötött életér« címen közölt első cikkében rámutatott arra a lehetetlen állapotra, amit a Máv. sorompó, forgalmunk és fejlődésünk akadálya előidézett és orvosolhatatlanul fentart azóta is. Élénk visszhang támadt akkor a napisajtóban és a közönség körében egyaránt. Mozgalom indult, amely sokszor elérte azt, hogy a sorompók eltávolításának kérdése napirendre kerüljön, de eredményt sohasem tudott kivivni. Megmozdultak a főváros érdekelt kerületei, pártok használták fel kortesjelszónak is a halálsorompó eltávolításának hangzatos és népszerű jelszavát, de a sorompót eltüntetni senki sem tudta. Terveket dolgozott ki a Máv. és terveket készített a székesfőváros is. A pálya lesülyesztése, töltésre emelése, végleges eltávolítása, a forgalomnak a körvasúira terelésével volt a külön-külön előtérbe kerülő módozata a tervezett megoldásnak, amelyben azonban az érdekelt hatóságok nem tudtak megegyezni. Ezenfelül főként a költségek megosztása volt megoldhatatlan kérdése a vitának. Közben ránkszakadt a háború, s elkövették azt a jóvátehetetlen hibát, hogy minden közmunkát félbenhagytak. A nagy költséggel, hatalmas arányokban megkezdett óriási munkálat, az északi pályaudvar építése is abban maradt, s ma már nyoma sincs a végzett munkának és kidobott millióknak, pedig — sokak szerint — a potom hadifogoly munkával és úgyis elértéktelenedett pénzzel, német mintára, mennyi mindent lehetett volna alkotni. Ma már nem lenne probléma a Keleti-pályaudvar kérdése és csak az emlékek sorába tartoznék a halálsorompó annyi bajt és kint okozott kérdése. Ezen azonban ma már segíteni nem lehet. Ami elmúlt, elmúlt örökösen. A halálsorompó azonban — fájdalom — még mindig nem múlt el. A kibontakozás során, nemrég, mint ismeretes, végre, annyi sürgetés után, hivatalosan is újból foglalkoztak a ceglédi vonal, vagyis a halálsorompók dolgával, melyet dűlőre is hoztak olyaténképen, hogy a vasúti pályatestnek töltésre helyezését határozták el. Általános örömöt okozott, hogy végre mégis csak megszabadulunk a ránk nehezedő régi átoktól, de az elfogadott hivatalos megoldás valóban senkinek se tetszett. Nagy felzúdulás következett, aminek azonban, úgy látszik, hatása és eredménye nem több a semminél. A szintén nem kicsinyelhető pénzügyi szempontokon felül is olyan fontos akadályai Vannak a többi megoldás keresztülvitelének, hogy a legtöbb, amit remélhetünk, az, hogy legalább ezt a pályafelemelést végrehajtják. Erről esett szó a legutóbbi napokban, még pedig a legilletékesebb helyeken. A munkanélküliségen és általános nyomorúságon sürgős közmunkákkal akarnak segíteni. Hivatalos nyilatkozatok szerint három nagy munkálat került előtérbe: a szintén égetően sürgős két dunai híd, a halálsorompó és az uj Szent Rókus-kórház térve. Ami annyit jelent, hogy megint reménykedhetünk, csak túlságosan nem szabad elbizni magunkat, mert a sorrendben első helyen a hidakat találjuk, de utánuk aztán, hir szerint, a sorompók következnek. Már most elkezdhetjük a töprengést: örüljünk-e, hogy legalább mégis rá kerül a sor erre is, vagy búsuljunk, hogy csak a második hely a miénk? Avagy: örüljünk-e, hogy az újabb haladék még némi halvány reményt nyújt arra, hogy esetleg még sem a népszerűtlen megoldás kerül kivitelre, hanem esetleg még netalán valami kedvezőbb megoldás is kerülhet újból előtérbe, vagy pedig búsuljunk azon, hogy a sorrend megállapítása most már minden vita végét jelenti és egyértelmű azzal, hogy a töltés épitésének terve megváltoztathatatlan? Rossz időket élünk; nem szabad válogatósnak lenni. Kétségtelen, hogy az elfogadott tervek nem kielégítők, de az is bizonyos, hogy a végrehajtásuk után keletkező uj helyzet kedvezőbb lesz a mostaninál. Lényegesen kedvezőbb biztonsági okokból és megnyitja számunkra az akadálytalan forgalmat. A környéknek régi sérelmét enyhíti, ha teljesen nem is orvosolja. Hátrányai sokkal jobban sújtják a fővárost, mint bennünket. A főváros, mint a József főherceg-ut botránya bizonyítja, nem bánik velünk önzetlenül. Legyünk tehát ez egyszer önzők mi is. Fogadjuk örömmel a hírét, hogy a csökevényes régi állapot valamiképen megváltozik. Ha az utolsó percekben még sikerülhetne, hogy kedvezőbb megoldás lehetősége kerüljön előtérbe, de újabb késedelem és halasztás nélkül, hálás köszönettel fogadnánk és szilárdan állítjuk, hogy azzal csakugyan mindenki jobban járna: állam, főváros és környék egyaránt, attól azonban mentsen Isten, hogy élőiről kezdvén, megint, ki tudja, hányadszor már, az egész régen megunt ügynek, újból bizonytalan időre eltolják a végrehajtását és kiüssék tikkadt ajkunk elől a poharat abban a pillanatban, amikor már épen égető szomjúságunkat enyhíthetnénk. PST Lapunk mai száma 12 oldal. "VI
