Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-20 / 38. szám
^XXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, szeptember 20. 38. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Tempó magyarok! Ezzel a kiáltással biztatja a versenyek alkalmával a sportközönség kedvenc csapatát és kedvenceit, ezzel irányit ja, támogatja és kitartásra serkenti őket, erőt és reménységet önt beléjük a végső küzdelemre. Ezzel a jelszóval segítették diadalra a párizsi magyarok úszóinkat a legutóbbi francia nemzetközi uszóversenyen. Az együttérzés, a bizalom hangos kifejezése és az elérhető cél beszuggerálása nagyban elősegítette azt a világra szóló dicső eredményt, melyet véreink Páris- ban elértek. Csak a fanatizmus tudta vizipoló csapatunktól, de különösen Bárányból és a csonka Halassyból a gondolatban sem remélt szép eredmény elérésére szükséges emberfeletti erőt kiváltani. Tempó magyarok! Ezt kellene a legnagyobb és a legerősebb hangszórókkal odakiáltani a társadalom minden rétegének, mindenkinek, aki magyarnak született, vagy önszántából azzá lett. Bajban az ország, létünk alapja recseg. De azért ne csüggedjen senki, ne veszítsük el Ítélőképességünket. Bizalom, kitartás, együttérzés! Ne azt keressük most, hogy ki okozta a bajt, hogy miért jutottunk ennyire. Erre majd ráérünk akkor, ha megálltunk a veszélyes utón és kellően megerősödtünk. Akkor jöhet a tetemre hívás! Addig azonban ne erről vitatkozzunk, hanem fogjunk össze és igyekezzünk közreműködni csonka-országunk megmentésében. Hál’ Istennek nem tartunk még ott, mint ahogy azt egyes megtévedt erkölcsű és a zavarosban halászni akaró egyének szeretnék elhitetni. Ne üljünk fel a kósza híreknek, vizsgáljuk meg az eredetüket és a valódiságukat. Az bizonyos, hogy igen komoly a helyzet és megértés, valamint kellő összemüködés hiányában talán helyre nem hozható következmények is származhatnak belőle, de katasztrófával ijesztgetni lelkiismeretlenség vagy meggondolatlanság. Nem lehet katasztrófáról beszélni, mikor nemzeti vagyonunk Cholnoky szerint 30 milliárd aranypengő, vagy mikor a takarékbetét állomány a bankzárlat feloldása után még most is több, mint egy miliárd és 500 millió arany pengő. Jelenlegi helyzetünk egy ma még meg nem állapítható politikai célból folytatott gazdálkodás^ következménye, melyet kiváltott a világ minden államában feliépeit világgazdasági válság és az emberi rosszindulat felidézte hitelkrizis következtében keletkezett átmeneti pénzügyi zavar, pillanatnyi fizetésképtelenség. Az államnak rossz gazdasági helyzetét elsősorban az elfogultan, előrelátásnélkül egyoldalúan megállapított békeszerződések hozták létre, másrészt a túlhajtott, erőltetett termelés, improduktív befektetések és a fogyasztóknak erőszakos, ésszerűtlen takarékosság következtében történt alapos csökkentése. A bizalmi válságot a revánstól félő franciák idézték elő a háttérből. A bizalmat önző politikai szempontból vizsgálták és osztogatták. Ügyes manőverezéssel odahatottak, hogy az államoknak és nagyobb közülieknek kölcsönt nyújtó nagyhatalmak a hiteleket felmondták, illetve a hitelezéseket beszüntették. A meg nem felelő gazdálkodás folytán ez a világjelenség érezteti hatását nálunk is. Azonban ez nem olyan nagy veszedelem, hogy ne lehetne áthidalni. Arra kell törekednünk, hogy árrészben mesterségesen előidézett tömeg- hisztéria kapcsán keletkezett bizalmatlanságot megszüntessük és elsősorban pénzünk, s ezzel saját magunk iránt is a bizalmat újra helyreállítsuk. Hazafias kötelességünk, hogy a lehetetlen híreket visszautasítsuk és továbbterjedésüket minden eszközzel megakadályozzuk. Gondoljunk arra, hogy a szájról-szájra adott hírek állandóan megnőnek, s jgy milyen káros hatásokat válthatnak ki embertársaink között, különösen, ha azok gyengébb idegzetüek, vagy kisebb inteligenciával rendelkeznek. Az epidémiák elterjedését mindig a tudatlanság, a jóindulatú figyelmeztetés semmibevevése és a kellő óvatosság hiánya segíti elő. Hasonló a helyzet a tömeg- hisztéria esetében is, aminek a melegágya szintén a tudatlanság. Az ember az ismeretét meghaladó hirt rendesen készpénznek veszi, annak értelmét nem mérlegeli, többnyire nem is fogja fel helyesen, s igy a saját lelkivilága szerint átformálva adja tovább. Ha a hir az egyén látóköre szerint rossz, az ember elveszti józan ítélőképességét, kétségbe esik, megijed, rémképeket lát és ha ebben a lelkiállapotában adja tovább a hirt családjának, ismerősnek és ismeretlennek, az, már amit mond, rémhír lesz. így lesz a könnyen hivő, egy-két rosszindulatú ember jóvoltából rémhíreijesztő. így keletkeztek egyesek rideg önző magánérdekéből pengő ellenes hírek is. Ha pedig a megijesztett lélek kezébe venne megfelelő könyvet, vagy a Nemzeti bank évi mérlegét megtekintené, vagy pedig valamelyik olyan ismerőséhez fordulna, aki a gazdasági törvények legalább elemi részét ismeri, mindjárt látná, hogy mennyire félrevezették. Megtudná, hogy a Magyar Nemzeti bank a kormánytól független, önálló intézmény, működése körét törvény szabályozza. Hogy ezt eddig betartották és hogy a jövőben is be fogják tartani, biztosíték erre a bank nagynevű elnökének személye. Popovits Sándor több alkalommal kijelentette, hogy inkább lemond, de a törvény rendelkezéseitől nem tér el. A moratórium kihirdetésének szükségét is Popovits rigorozitása váltotta
