Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-05 / 36. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 36 szám. Talán még meredekebb eséssel, mint a felfelé vivő meredek volt. A lefelé haladás útszakasza tán még szebb, mint a másik volt. A kanyarulatok még élesebbek és gyakoribbak. Helyenként olyanok a kanyarulatok, mint a női hajtü. Pici görbület után két párhuzamosan futó szerpentin, melynek egyik szárán fut a kocsi, a másik szárát pedig magunk alatt látjuk. így keringünk jobbra meg balra, de már nem érdekel a bükk; mert csak arra vigyázunk, hogyan működik a fék. Ugyanis az esés oly nagy, ha a fék elromlik, akkor, nem Eger, hanem »Ábrahám« kebele lesz utunk végcélja. Egy órai esés után végre jobboldalon előttünk egy vadásziakhoz hasonló barátságos épület, szemben vele az úgynevezett »Szikla«-forrás, mellette egy tiszta vizű kis tavacskával. De immár sik területen vagyunk. Teljes gázzal rohanunk »Felmérned« községén keresztül és szerencsésen meg is érkeztünk Egerbe d. e háromnegyed 11 órakor. Eger ősrégi érseki város, amelynek igen sok és nevezetes látnivalója közül ezúttal felemlitem a város gyönyörű fekvését. Említésre méltó épületei: az érseki »Székesegyház«, kir. törvényszék épülete, városháza, kath. szeminárium, az uj »Korona« szálló stb. Régi épületei közül meg kell emlitenem a város szivében mai napig is épségben fennálló igen magas, kecses alakú török mecsetet és végül »Eger várát«. A város utcái zeg-zugosak, szükek, bizonyára ősrégiek. De van a városnak egy tágasabb utcákkal biró jó muntakkal ellátott része is. A várba olyan szűk, sikátor-féle utcákon jutunk fel. Kellemesen lepett meg engem már az, hogy a vár falait most kijavítva — és részben helyre állítva — jó karban tartják fent. Ugyanis azért lepett ez meg engem, mert mikor 25 évvel ezelőtt láttam e falakat, akkor azok düledező, repedező elhagyatott állapotban voltak. Bient vagyunk azonban a vár legfelső' és- legbelsőbb, legtágasabb udvarában. Ott, azon a helyen, ahol a magyar dicsőség soha el nem halványodó, mesébe illő hőstettei játszódtak le több, mini 4 évszázaddal ezelőtt. Lelkünk örömmel és büszkeséggel telik meg e hegy láttára, mert mi is át kell hogy érezzük azoknak a nagyszerű harcoknak dicsőséges voltát, amelyekben törökverő őseink oly sok drága magyar vért áldoztak, de amely dicsőségnek mi korcs utódok, csak néma szemlélői lehetünk. Öröm és áhitat remegted meg szivünket e magyar vérrel és dicsőséggel megszentelt helyen. A vár délnyugati oldalát egy barnára festett kaszárnyaszerü épület foglalja el, amelytől északkeletre a vártemplom kiásásának munkálatai folynak. Ez isteni romok közelében találunk egy nagy vasajtót, amely egy nagy földalatti csatornába vezet. Személyenkénti egy pengő lefizetése után, vezetőnkkel elindulunk az eddig feltárt »kazamaták« megtekintésére. Már az első csatornában is feltűnik egy nagy kőkocka, amelyben állítólag árpádházi királyaink csontmaradványait gyűjtötték össze, a kőkocka előtt légy széles kőpad, rajta embernagyságu réz-dom - bormü, amely állitólag Dobó István eredeti síremléke volt. Ugyancsak itt látható a vár eredeti térképe is, amelynek alapján folynak az ásatások és a vár földalatti részének feltárása is ez alapon történik. Érdekes, hogy a vár föld feletti része aránylag kicsiny területű, mig a földalatti része állitólag 40.000 négyzetöl, amelyből ezideig körülbelül 1200 négyzetöl van feltárva. A feltárás azonban állandóan tart, és legfőbb intézője egy egri kanonok, — akinek nevét, sajnos, elfelejtettem. A további ásatások célját szolgálja a belépő dijból befolyó összeg is. Vezetőnk kézilámpájának világítása mellett bejárjuk az egész eddig feltárt kazamaták összességét. És ámulva láttuk, hogy ezt a várat mily előrelátással építették. A föld alatti csatornák, összekötő folyosók, kaszárnyák, őrhelyek és küátó, megfigyelő helyek, milyen csodás észszerüséggel voltak megtervezve és mily szilárdan építették meg azokat. Ha mindezt látjuk, csak akkor értjük meg azt a csodát, hogy a maroknyi védősereg oly hosszan és oly dicsőséggel tudott ellentállani a tengernyi török hadaknak. A föld alatt az ott talált régiségeknek bámulatosan szép múzeuma látható. Az egyik körülbelül 100 méter hosszú folyosón, ezúttal egy patakocska folyik keresztül, nagymértékben késleltetve az ásatásokat. Teljes épségben látható egy hatalmas kőmozsár, amelyet a puskapor előállítására használtak. A vár legkiemelkedőbb pontján áll a »golgota«, ettől délnyugatra pedig egy egyszerű fával körül kerített sir, melynek fájából durván összetákolt fakereszten az alábbi felírás olvasható. Itt nyugszik: »Gárdonyi Géza« 1863—1922. De csak a teste. Igen, miért az »Egri csillagok« halhatatlan költőjének lelke már ott van az ő ura és teremtőjénél, ahol a törökverő dicső ősök társaságában imádkozik édes hazánkért és mindnyájunkért. Mélyen elgom dolkozva hagytuk ott a drága sírhelyet és mindnyájan megfeledkeztünk a »Mókus«-ról, aki ezért kissé elmaradt a csapattól. »Fanni« komaasszony hivására rohanvást jött volna, de bele esett egy tátongó üregbe, amely nem volt más, mint egy földalatti kaszárnya szellőztető nyílása. Istenem, akkor leesett a »Mókus« a mélybe és vége van, mondják a gyerekek siró ábrázattal. De a szellőztető nyílás nem függélyesen, hanem emeletről-emeletre derékszög alatt megtörve halad, miért is a »Mókus« csak egy emelet magasságnyit esett. Egy jelenlevő egri fiú pedig pillanatok alatt felhozta az eltüntet. Most már azonban illő elárulnom, hogy a »Mókus«, ami kilencedik utitársunk egy 2 hónapos, végtelen fürge és okos kis fajtiszta pulikutya volt. Ha a vége jó, minden jó, mondja a bölcs. E jól végződött katasztrófa után testben és lélekben felfrissülve vidáman hagytuk el a várat. Az idő azonban gyorsan halad. És, mert közben eső volt, a kocsivezető figyelmeztetően sürget az indulásra. Eső' után ugyanis ködbe burkolódzik a »Bükk« és igy a visszahaladás sok nehézséggel jár, — mondá ő. A tapasztalt vezetőnek igaza volt, mert, alighogy elértünk a hegy lábához igazolást nyert -a fenti állítása. Nem láttunk mást csak ködöt és ködöt. A gép rohanva száguldott felfelé; a ködfoszlányból néha fel-fel tűnt egy hegykup, de a táj szépségét tökéletesen eltakarta szemeink elől. Egy órai rohanás után közel a »Holló« tetőhöz
