Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-16 / 33. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, augusztus 16. 33. szám. RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. Rákosszentmihály nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Széni István. Ki látta hús vét hetében a Vojnovich Géza »Magyar passióját«, a Nemzeti Színházban? Azt a passiót, amelyet nemrég Szegeden, a fogadalmi templom előtt felejthetetlen módon újból előadtak. Egyik legnagyszerűbb élmény volt az a színházi este; igazában nem is színház, hanem lelki fürdő, áhitatos imádság és könnyes gyönyörűség. Lelkünk két legszebb érzése: a vallásos áhitat és a hazaszeretet ölelkezett benne. A kassai dóm, melyet a hires építő; István mester épit, megcsonkul, megreped. Az Isten haragja sújt rá pusztító villámaival a gyarló emberek bűnei miatt, épen miközben a jámbor passió játék folyik a dóm, gyönyörű kapuja előtt. Az emberek megrendülnek, de nem esnek kétségbe. István mester, a templom alkotója újra munkába fog és újjáépíti megrongált müvét, melynek villámsujtóttá szárnyáról lehullott a magyar címer, de Isten segítségével visszakerül majd régi helyére .. . Soha szebb és találóbb példázatot. Szent István király nagyszerű alkotásában szörnyű hiba esett az égzengés miatt, s a mi belőle megmaradt, az is szörnyű megpróbáltatásokkal küzd. rettenetes vergődésben viaskodik, hogy magát a teljes összeomlástól megvédelmezze. Hol vagy István mester, — az egyetlen, aki helyre tudja állítani a régi, fényes csarnokot ? A pusztulás óta újra meg újra a váratlan gondok áradata szakad reánk, de talán nem is kárunkra. Hiszen, ha mindenkinek jó dolga lenne a nagyvilágban, ha a képtelen helyzet, amit a világháború égbekiáltóan igazságtalan befejezése, gonosz és kapzsi békékkel megteremtett, — jólétet és megelégedést biztosítana az emberek nagy többségének, — akkor a mi helyzetünk gyászosan vigasztalan volna. Minél nagyobb az európai válság, mennél elviselhetetlenebb az általános helyzet, melyet az erőszakolt békék teremtettek, — annál közelebb hozzánk a nap, mely a várvavárt változást meghozza és amely a mi megváltásunkat is jelenti. Midőn tehát Szent István, a nagy magyar szent, a nemzetalapitó apostoli király ünnepén, az U r oltára elé borulunk, nem a kétségbeesés tölti be lelke- met, nem panaszos szó hagyja el ajkamat, hanem édes reménység kél a szivemben. Olyan nagyon megbizonyosodott immár, hogy igy ahogy van, nem lehetséges, hogy közelednie kell a napnak, amikor megint minden nem igy lesz. Erre a napra készülünk immár esztendők keserves sora óta; ezért a napért imádkozunk, ezért tudunk csak a nyomorúság és szenvedés tengerében is élni. Ezt a napot pedig csak a nagy alkotó, Szent István szerzi meg nekünk. Az ő szelleme, az ő ereje, az ő közbenjárása. Az ő ezeréves apostoli királysága az az épület, amelyre lesújtott a villám, de amelyet újjá fog alkotni, ha mi is hívek maradunk hozzá és mi js úgy akarjuk. Az István mester földi erőnél nagyobb hatalma fesz a csodatévő ujjáalkotó erő. A Szent István apostoli királyé. »Jöjj el, István király, téged, magyar kíván!« Ezttsipénz ővüteil Őrület vagy gazság? Tulajdonképen ezt kell kérdezni, s a helyes felelet rá az, hogy mindakettő! Gaz uzsorások dús vámot szednek az ostoba nép rémületéből, amelynek felébresztésére az európai pénzügyi válság kitűnő alkalmul szolgál. A bankforgalom korlátozását nyugodt bizalommal fogadta az ország, mert tudta, hogy nem egyéb, mint keserű orvosság a nagyobb bajok ellen. Heteken át nem; tört ki a tömeghisztéria, nem támadt pánik, amely a legveszedelmesebb sulyosbitója a káros állapotnak. Európa, sőt az egész világ legnagyobb elméi a siker reményét keltő módon buzgólkodnak, hogy a világ- gazdaság kátyúba jutott szekerét kiemeljék. Idehaza pénzügyi és politikai kiválóságaink vállvetett erővel dolgoznak rajta, hogy a magunk háza táját megvé- delmezzük és ekkor egyszer csak hülyék és gazemberek akadnak, akik a nép együgyüségét felhasználva, taplót raknak az emberek fülébe és a megrémült, eszeveszett tömeg ráveti magát az ezüstpénzre, kivonja a forgalomból és megbénítja a pénz úgyis megnehezitett szabad forgását. Oka, célja nincs a világon semmi, a bűnös ostobaságnak, amelyet gonosz üzérek kihasználnak és az ezüstpénzt a mtaguk hasznára kegyetlenül megvámolják. A pengő jó és minden pénzügyi korlátozás, melyet elrendeltek, arra való, hogy jó is maradjon. Feneketlen butaság kell tehát arra, hogy valaki az ezüst pénzt, amelyek ezüst értéke jóformán semmi, — egy ezüst pengő 16 fillért ér, — azért gyűjtse, hogy a károsodástól megmeneküljön. A váltópénz eltűnése amellett megbénítja a forgalmat és mérhetetlen károkat okoz, amely kár mindenkit sújt, vagyis azt is, aki a pénzhiányt előmozdítja. Olyan őrültséget is terjesztettek a hét derekán Szentmihályon, hogy még a hivatalok sem akarnak kiadni ezüstpénzt és az emberek tömege ijedt-ostobán elhitte és továbbadta ezt a gaz butaságot. A legszigorúbb intézkedések kellenek ós történnek is e legújabb őrület megszüntetésére. Aki a váltópénzt eldugja, füleljék le és csukják be kérlelhetetlenül. A boltjából, az árusító helyéről hurcolják ■uiT Lapunk mai száma 12 oldal* "HH
