Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-09 / 32. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, augusztus 9, 32. szám. rákos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Nehéx kérdés. A szegénygondoxás uj rendsxere. - El keil iiliani a koldulási. Mióta az emberbaráti és szociális gondolkozás kifejlődött, a szegénygondozást hatósági feladatnak nyilvánították, melyet a hivatalos szervezet jobbára a társadalom támogatásával és közreműködésével lát el. Ez a rendszer a haladás és fejlődés bizonyi- téka, mert arra törekszik, hogy lehetően minden arra érdemes rászoruló megkapja a méltányos és megfelelő támogatást és segítség ne jusson illetéktelen kezekbe, a visszaéléseket amennyire csak lehet, meggátolják, mindig olyan és annyi támogatást adjanak, amilyen és amennyi szükséges, végül pedig a szükölködők helyzetén egyéb módokon is segítsenek, tanáccsal, pártfogó közbelépéssel, egészségügyi és főként lelki gondozással. A háború előtt a székesfőváros közjótékonyság- ügyi szervezete igen szépen kifejlődött. Az elberfeldi rendszer alkalmazásával, a népjóléti megbízottak tábora minden nyilvántartott szegényt személyesen ellenőrzött és a kér. elöljáróságok, meg a velük kapcsolatos kerületi közjótékonysági egyesületek a szegénygondozás terén mintaszerű szervezetet alkottak és minden érdemes szegényről amennyire csak lehetett, kellőképen gondoskodtak. Az Almády Géza tanácsnok és Hamvai Sándor kér. elöljáró elgondolása és szép alkotása végeredményében a kéregetés teljes megszüntetését akarta elérni. A belvárosi közjótékonysági és gyermekvédő egyesület, titkárát, e sorok Íróját küldte ki Bécsbe a koldulás megszüntetésére ott már virágzó rendszer tanulmányozására, aminek eredményeképen a Belváros kereskedőit és egyéb lakosait már meg is tudtuk védeni a koldusok nem csak terhes, hanem egyébként is kellemetlen és káros áradatától. Sajnos, épen akkor szakadt ránk a háború és a szépen fejlődő szervezetet összeroppantotta, ugyannyira, hogy lazt máig sem lehetett uj életre kelteni. A háború utáni viszonyok természetesen még súlyosabb helyzetet teremtettek, amely a gazdasági világválság következtében ma talán még jobban megromlott. A jótékonyság gyakorlására soha nagyobb szükség nem volt, mint ma, de ismerjük el, soha több visszaélés sem mutatkozott ezen a téren, minit most, amikor a szegénygondozással hatóságok, egyesületek és egyesek is megsokszorozott áldozatkészséggel foglalkoznak — és mégis a koldulás a legnagyobb mértékben viruló iparág. Becsengetnek a házakba, lakásokba nálunk is a legkülönbözőbb, kétes alakok, jótékonycélu gyűjtésiekkel csapják be közönségünket hírhedt szélhámosok, gyermekek, aszszonyok koldulnak az utcán, megszólítva a villamosra várakozókat. A villamoson évek óta »szerződés nélküli színészek« dalolva kéregetnek. Ezt épen most panaszolta fel az egyik napilapban valaki. Van azonban hegedülve kolduló cigánygyerek, »menekült erdélyi cigányprímás«, igazolványos rokkant, akik állandó és rendszeres kéregetők a villamoson. A budapesti üzletesek állandóan panaszkodnak a tisztátalan és gyanús koldusok kifogyhatatlan hadserege ellen. A kirakatok előtt nézdegélő hölgyeket és idegeneket koldusasszonyok és betanított kolduló gyermekek zaklatják és nem egyszer a kereskedő kárára, tovább haladásra kényszerítik. Mindezek arra indították a főváros hatóságát, hogy uj szabályrendeletet készítsen a szegénygondozásról és népjóléti igazgatásról, amely teljesen és véglegesen meg akarja szüntetni a koldulást a főváros területén Tökéletes szegénykatasztert kószitenek és pénzsegélyt csak testi vagy szellemi munka ellenében adnak. Képzelhető, hogy a notórius koldusok ezentúl még jobban elárasztják a környéket. Kispest már is védekezik. Véglegesen eltiltotta a koldulást a saját területén. Ott is 'szegénynyilvántartót kószitenek és aki megérdemli, azt segítik vagy szegényházban helyezik el. Kívánatos, hogy a példát mi is kövessük. Ahol ilyen nagyarányú szervezett segítő tevékenység folyik, ott nincs szükség a koldulásra. Idegenek számára valóban nincs pénzünk, a helybeli rászorulók segítését pedig egységesen kell szabályozni az elöljáróság vezetése alatt. Nálunk a hatósági segélyen kívül jótékonykodnak az egyházak, a vallásos egyesületek, a Mansz, a Magyar lányok és egyéb egyesületek is. Ezt a jótékonykodást rendszeressé kell tenni, a hivatalos nyilvántartóban mindent feljegyezni és ott segíteni, ahol csakugyan szükséges. Ahol pedig lehet, kössük mi is ellenszolgáltatáshoz a segítést. Hány napszámot lehetne nyerni közcélú munkákra a segítség fejében, sőt bizonyos irodai munkákat is el lehetne ilyen módon végeztetni. A kérdés nem könnyű, de jó példákat követhetünk és rendet teremthetünk a magunk portáján mi is. Csak akarni kell, még pedig sürgősen, mert nehéz tél előtt állunk, amikor az uj rendszernek jó hasznát vehetjük. Az ősz elején üljön össze az elöljáróság a jótékony egyesületek és az egyházak vezetőivel és közös jóakarattal szabályozza az ügyet. A koldulást pedig tiltsák el véglegesen, különösen most, amikor koldulás címén nem egyszer a betörők tartanak helyszíni szemlét a házaknál, hogy az alkalmas terepet gyalázatos munkájuk számára kikémleljék. gÜF Lapunk mai száma 12 oldal
