Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-24 / 21. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, május 24. 21. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSA»AL1I, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Pünkösdi gondolatok. Irta: Tavaba József dv. Ismét megélhettünk egy szép ünnepet. Ilyenkor az ember félreteszi mindennapi munkáját és ünneplő ruhában, ünnepi hangulatban ünnepi gondolatokat keres. Bizonyára ilyen kívánsággal nyúl kedves olvasóm is a mai újságszámhoz: fáradt testnek, el- ernyedt léleknek uj erőt kiván menteni. Ebből a célból szeretném elvezetni kedves olvasómat a katholikus templomba s megmagyarázni a kedves szertartást, amelyet mindig mély meghatottsággal szemléltem. A szent mise elején a pap letérdel az oltár előtt s igy térd reborulva, imádkozik. Imádságát a kórus énekkel is kiséri, s ilyen fenséges, komoly külsőségek mellett felhangzik az egyház pünkösdi himnusza: »Jöjj el Szentlélek Úristen, töltsd be hiveid szivét és a Te szereteted tüzétjjyul- laszd, fel bennök!« Ha elgondolom, hogy a miséző pappal együtt letérdel az egész egyházközség, sőt más városokban is, más nemzeteknél is, sokan, ezren, milliónyian ..., akkor könny csordul szememből, mert nagyon szép és lélekbe markoló ez a pünkösdi imádság! Jöjjön el szivünkbe a szeretet tüze! Igen, ez kellene nekünk legjobban. Ha az emberek nem járnának Káin lélekkel, ha nem, volnának sokan olyan kegyetlenül önzők. Ha meglátnák a szegény vergődését, ha volna szivük megérezni a nyomorúságot, ha tudnák kenyerüket másokkal megosztani. Nehéz ugyan az elegendő kenyér nagyságát meghatározni, hiszen ki ne tartaná szükségesnek, hogy még többje legyen, de mégis látunk nagyon, nagyon kis darabokat! Hány állásnélküli ember bolyong ebben az országban? Nem hanyag, nem gonosz, dolgozni is szeretne és még sem jut neki kenyér! Több felebaráti szeretetet kiváltunk mindnyájan, vagy ahogy ma szokták mondani, több szociális megértést! Amikor pedig erre gondolok, a kórus teljes erővel énekli a pünkösdi szeretethimnusz egyik sorát: Főve, quod, est frigidum,- »Melegítsd fel, ami hideg!...« Gondolataim most elhagyják kis országunk szűk határait és más nyelven beszélő emberek hazáiéba tekintek. A mindennapi ujsághirek szerint ezek között sincs békesség, mert bizonyára hiányzik a békesség előfeltétele: a szeretet. Nem sikerült sem a londoni leszerelés, sem a páneurópai békecsókolód- zás. Messze keleten, honnan a rádió nagybüszkén bemondja jelszavát: »Isten nélkül, pokol nélkül!« onnan sem halljuk a földi menyország örömdalát. Ott is van nyomorúság, ott is van szenvedés, robotolás, halál, vér, üldözés. Itt vannak a versaülesi, saintgermaini békediktátumok, s itt fekszik ezeréves országunk a trianoni sírban. A templomi kórus énekéből kicsendül az imádság: Flecte, quod est rigidum, »Hajlítsd meg, ami kemény! ...« Baj.van a nemzetek nagy társaságában, de baj van az egyes emberek lelkében is. Sok embertársunk arcából kisír a belső fájdalom, az elégületlen- ség, a béke hiánya. Bűnök utjának rossz lelkiismerete, végzetes szenvedélyek rabszolgaorditása, köny- nyelmüségekre épitett légvárak bizonytalansága a pokol tiizét szítják a lélekben. Ezért van annyi elkeseredett ember, s annyi öngyilkos. Felcsigázott igények, csalódások, nélkülözések, s végül a szenvedélyek pillanatnyilag zsongitó, de végül elemésztő véggel! Sok emberi életnek ez a tragikus útja! Mintha a pünkösdi Szentlélekhimnusz legzoko- góbb akkordjait hallanánk: »Mosd le, ami szennyes, igazítsd el a tévelygőket, gyógyítsd meg az erőtlen sérülteket!« Szép az egyház pünkösdi Szentlé lek imája. Kér, könyörög, s közben figyelmezteti az embereket, hogy mire kell ügyelniük, mit kell tenniük, hogy boldogabbak, megelégedettebbek legyenek. Te is, kedves olvasóm,, vésd szivedbe ezt a szép pünkösdi fohászkodást és légy több szeretettel Isten, önmagad lelke és felebarátod iránt! Ha minél többen megértenék ezt a szeretethimnuszt és ünnepi lélekkel, térdenállva megfogadnák a benne foglalt intelmeket, akkor, de csakis akkor, felderülne: egy »jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.« A Hév és a óváros. Félhivatalos közlések szerint most már kétségtelennek látszik, hogy a Hév. megváltásának ügye még a nyári szünet előtt végre tárgyalás alá kerül. Mi, pestkörnyékiek, mindnyájan feszült figyelemmel várjuk a fejleményeket, várjuk a kedvező döntést, amelytől megváltásunkat reméljük. A hosszú és kellemetlenkedésekben gazdag várakozás türelmünket és erőnket igen sokszor tette próbára, de nem volt képes, hogy azt legyengítse, megsemmi- sitse. A elöntő pillanatban is úgy állunk itt, mint mikor megkezdtük a harcot közlekedésünk megjavítása és olcsóbbá tétele érdekében. Az a kis hirecske, hogy a Hév. ügye tárgyalásra kerül, még csak halvány reménysugár, mely csupán céljaink megvalósulásának kezdetét jelenti, de mégis örömmel fogadjuk, mert reméljük, hogy a főváros irányadó körei ebben az ügyben félreteszik az átkos politikát és a kérdést tárgyilagos módon, lÜP' Lapunk ma! száma 12 oldal. r3MI
