Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-02 / 9. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, március 2. 9. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KdZlQAZQATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁG» HKMMF RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIV^mi oí, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hi detéseket felvesz a kiadóhivatal. Város legyen-e? Irta: Pillér Gytfrgy. Önkénytelenül és azért teszem fel magamnak e kérdést, mert manapság bárhova megyünk, — bármerre lépünk — ha a tervbevett várositandó terület két polgárát összehozta végzete; úgy a társalgás már az első percben is a körül forog, hogy »város legyen-e«? Naponta százszor- és ezerféle változatban — széliében és hosszában megvitatják ezt a kérdést. Ki kell aknáznia ezt a kérdést annak, aki a várositás mellett van. De ki akarja használni az is, aki ellenérveit a várositás ellen óhajtja felsorakoztatni. A várositó és nem várositó gondolat jegyében azután feledésbe merül minden egyéb nyomorúságunk. Pénzszűke — fokozódó munkanélküliség — tömegnyomor stb. Ki törődnék ezekkel a kicsinységekkel? Mert ezek a máskor oly súlyos problémák eltörpülnek a mindent átfogó és egyúttal mindent el is intéző nagy kérdés mellett, hogy »város legyen-e« ? Az érvek és ellenérvek olyan hatalmas pergőtüzében él a születendő város boldogtalan lakosa, hogy ma már senki sem tudja, hogy mi is lenne jobb, — ha város leszünk, — vagy maradunk a régiben? Hozzá értők és hozzá nem értők, — hivatottak és kevésbbé hivatottak oly kéjes gyönyörrel boncolgatják e nagy kérdést, hogy élvezet szemlélni a nagy tülekedést. Pardon, csak élvezet lenne, ha, ??? azt nem látnók, hogy a születendő város egyik-másik érdemes lakosa közben — el nem hajitaná a sulykot. A város legyen, vagy ne legyen? problémája ugyanis már kezd kinőni a helyi keretek közül és élénken kezd azzal foglalkozni nemcsak a budapesti, hanem hovatovább csonka országunk minden • számottevő sajtója. És, hogy az egyik ilyen irányú sajtó a váro- . sitás mellett — a másik olyan irányú sajtó pedig ellene írja cikkeit — ez jogos és természetes. Ne:m jogos és nem természetes azonban az a beállítás — amikor egyesek talán a vita hevében — megfeledkeznek arról a szent kötelességekről, — amellyel lakóhelyünknek tartoznak. Nem helyes és célra sem vezethet ugyanis az a harcmodor, — amikor olyan írások látnak napvilágot, — amelyek mindenre alkalmasak, de arra nem Valók, hogy akár a születendő város, avagy a tán továbbra is fent maradó község tekintélyét emeljék. Sem társadalmi, kulturális, vagy szociális szempontból nem közömbös az, de nem is kívánatos, sőt egyenesen káros, ha tele kürtöljük a világot fogyatékos berendezkedéseinkkel: 1-ször, mert ezek a hibák máshol talán még nagyobb mértékben ■vannak] meg, 2-szor, mert ezek a hibák mai berendezésünk mellett nem javíthatók meg és 3-szor, mert e hibák megjavítását reméljük az uj város keretében, E hibák nyilvános és állandó f elhány to rgatása, ismétlem — épen szociális szempontból veszedelmes és káros. Ügyan kérem, honnan és kitől várjunk megértést, hogyan képzeljünk el idegen forgalmat és sok nyaralót, ha önmagunk becsüljük le értékeinket ? I Honnan és kitől várjunk munkaalkalmat, ha olyan közhangulatot teremtünk, hogy Rákosszentmihály község befektetésre nem alkalmas terület? Kitől várjuk, a munkaalkalom megteremtésével, a helyi munkanélküliség megszüntetését? Az építő ipar fellendítésével munkás, ipari és kereskedői jobblétet, ha önmagunk iparkodunk elgáncsolni azt? Engem kizáróan ez utóbbi, — tehát a szociális szempont érdekel különösebben ezúttal és ebből a szempontból kiindulva, azt kell mondanom, hogy »város legyen«! Még pedig azért, mert szent meggyőződésem az, hogy e vidék munkássága, — de összes lakossága anyagi és szellemi érdekei érvényesülésének ez az egyetlen és legbiztosabb útja. Ebben az alakulásban látom a tovább fejlődés lehetőségének egyetlen biztosítékát, de ebben látom a szociális szempontok részbeni megoldhatásának lehetőségét is. Hogy ez állításom nem légből kapott, azt ezúttal csak röviden kívánom érinteni az alábbiakban: A várossá alakítandó terület összes lakossága körülbelül 40.000 ember és a mai helyzet az, hogy »közvágóhíd« Sashalom községben nincsen. Rákosszentmihály és Cinkota községnek van ugyan közvágóhíd ja, de a mai kor igényeinek egyik sem megfelelő. A három községben az 1929. évben levágtak körülbelül 4000 darab szarvasmarhát és sertést, továbbá 1080 darab lovat és csikót. Idegen községben levágták és behozták hozzánk az elmúlt évben az elsőbb említett állatfajok több mint ötszörösét. Ezek a száraz, de a valóságnak megfelelő adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy a mai kor igényeinek mindenben megfelelő — modem berendezésű — hygié- nikus »közvágóhíd« felépítése többé elodázhatatlan közszükséget alkot. Az egyesítendő községek külön- külön ezt a kérdést nem képesek megoldani, de egyesült erővel a kérdés sürgős megoldást nyerhet. Várossá alakulás esetén a levágandó és vágóhídi kényszer alá tartozó állatok évi átlagát csak 5000 darabban irányzóm elő és ha darabonkint csak 2 pengő szúró dijat veszek alapul, akkor az így befolyó 10.000 P már elég alapot nyújt arra, hogy centrális fekvésű, megfelelő közvágóhidat építhessünk. A modem »közvágóhíd« megépítése tehát csak látszólagos tehertétele a városnak, mert adómegterhelést senkire sem jelentene; mivel a szuródij cimén HP*" Lapunk mai száma 12 oldal.
