Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-14 / 50. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, december 14. 50. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillép. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz A régi Sxenimiháíy. XIV. Irgang Kálmán. Irta: Móric* Pál. Ez egyszer megint a Cinkotai-nagyitce állomásnál — a szelíd ló vasútról — kell átszállanunk a zakatoló »kisgőzösre«. Szentmihály és kapcsolt részeinek hires »Mukijára«. Nemcsak a kiserdőt kormozta be füstjével. A »helyiérdekün« kormos arccal, kormos ruhával utaztak a mirgő-morgó utasok. Szóval: a mirgés, morgás nem uj találmány az idővel villamos mozgatóerőre átváltozott »HÉV«-en. Mint most, akkor régebben is voltak, kerültek bölcs, megnyugvó emberek. Ilyen bölcs, megnyugvó utasember volt például a jelenleg Rákosfalván lakos Irgang Kálmán. Mint ősszentmihályi lakos a kezdet-kezdetén leszámolt a vicinálissal. Azontulra — a ki- s beutaz- gatásokhoz — már csak derűjét, kacagtató tréfáit, mókáit tartogatta és adta közre az ugyanegy kocsiszakaszban utazgató utitársaknak. Én ugyan nem jutottam mindmáig ahhoz a kedves alkalomhoz, hogy Irgang Kálmánnal, a belvárosi egykori hires, népszerű droguistával személyesen megismerkedhessem, csupán látója, hallgatója voltam valamelyik kocsisarokból ennek az Istenjókedvéből teremtett, sziporkázó kedvű, fáradhatatlan friss kedélyű, a megátalkodott morgolódó- kat kacagásra gerjesztő pompás fiatal embernek. Széles karimáju, színész kalapjára, mindig nevető eleven szemére, a szellemes kifejezesd arcához illő hetyke kis bajuszára, kellemesen zengő hangjára, szapora beszédére, hol finom, hol vaskosabb megjegyzéseire máig jól, kedvesen emlékezem. Még a Muki koromja sem fogott rajta, olyan elegáns, csinos legény volt Irgang Kálmán vagy úgy — huszonöt esz|- tendő előtt... Az édesapja házától, valahonnét a Nádastóí- felőli farkas járta részekről járt be Pestre. Akkoriban Friedrich Péter Baross-utcai vas- és szerszámkereskedő, az ősszentmihályi két Kovács-testvér (pesti szabó, illetőleg asztalos iparosok) és a Veress Pálné- és Irányi-utca sarkáról Kiss László drogista kollegája tartozott a jókedvű Irgang Kálmán mindennapos utitársasághoz. Ez a Kiss László éppenugy luteránus-atyafi volt, mint maga Irgang. Nagyon kedves, derék, figyelmes magyar úri ember volt Kiss László, de mert szörnyen zsidós volt a képe, Irgang elnevezte — Auspitznek... Holtig rajta száradt Kiss Lászlón Auspitz nevezete, sőt az avatatlanok egész komolyan annak — vették... Ha egyébként hölgyek nem utaztak a kocsiban —■ a Fischer Győző bátyánk lengő szakállát, Pálfi János főtanár esős r. k. hitközségi elnöki mivoltát nem tekintve — Irgang Kálmán sikerült malacságokat is szívesen leadott. Mondják, hogy a jóízű kiszólásoknak, borsos malackodásoknak ma sem ellensége, inkább készséges, ötletes művelője ez a hivatalos elfoglaltságában oly’ páratlan szorgalmú, lelkiismeretes, pontos és komoly ember... , A vidám tercierét ott a kormos kisvasúti kocsiban olykor a térdre fektetett pléden, vagy lapos kézitáskán »hazai csendes« kártyajátékokkal feleleve- nitették... Akkor talán még az »alsós« járta; majd midőn korosodni kezdett, inkább helyhez kötött lett ez a csökönyös, menthetetlen agglegény Irgang Kálmán rátért a »tarokkra«. Az ujabb- korban a »römihez« pártolt, végül most ezt is feláldozta — a »bridzsért«. Bár az Irgang Kálimán gavallérsága az egész vonalon elismert, sem az alsósnál, sem a bridzsnél veszteni nem ínye szerinti dolog és ilyenkor vezeti le hétszámra összegyűlt mérgét, amikor lekapja, össze teremti a — nyerteseket. Abban a régi időben, mikor Szentmihályon még a kő is lágy volt, s Irgang Kálmán a diófáktól árnyékolt atyai háznál kint lakott, a Bokros, a Hausvater, a Berger-kávéház, Singer-mama, az, Engel- brecht voltak a nevezetesebb szentmihályi vendéglők. Mig a Bokrosban soha nem volt jó-bór, Singer- mamának meg mindig jó, pompás volt a bora, Irgang Kálmán a »szomszédság« révén mégis a Bokrosban rendezte a vasárnap koradélelőtti nevezetes: kugli partikat... A másik nagy életét, a kenyérkereső életet Pesten, annak is a Belvárosában élte. Az Egyetem- utcájában volt (sőt van máig derék utódja kezén) a ritka nagy népszerűségé Irgang Kálmán-drogé- ria. Itt viharzottak el fiatal évei. Nemcsak a drogista fiatalságnak volt vezére, a fővárosi báloknak hires főrendezője és előtáncosa, hanem a politikából is részt kért. Mint szókimondó magyar ember »predesztinálva« volt a nemes ellenzékiségre — luteránus mivolta dacára. Ilyeténképpen lett a világhíres kuruc belvárosi »Saskör«-nek egyik legrendithetetlenebb oszlopa. Ritka nagy szorgalmával és kötelességtudásával érdemelte ki ez a szabadidejében különben nótás, táncos, vig mulatozó, szívből barátkozó belvárosi híresség a »hangya« melléknevet. A háború végén, amikor annyi minden össze- kavarodott és fejetetejére fordult, Irgang Kálmán is csinált egy balos számítást. Eladta népszerű belvárosi drogériáját, a pénze pedig elértéktelenedett Mr Lapunk mai száma 12 oldal.
