Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-14 / 50. szám
" 2. oldal. ________________RÁKOS VIDÉKÉ________ 50 szám. — ráadásul. Azokban a zavaros időkben más alighanem belepusztult volna ilyen tökéletes veszteségbe; de Irgang Kálmán, mint a macska, talpra esett és nagyszerű ötletével és korábbi összeköttetése révén Rákosfalván megtelepitette a világhirü német Schimmel és társa illatszer és esszencia gyárat, amelynek azóta megbecsült, kiváló szaktekintélyé igzagatója. A Rieger-, későbbi Garai-féle orgonagyár épülettömbét vásárolták meg. Itt lakik azóta, itt látja vendégül hetenként kétszer finom vacsorákon barátait és a harminckétlevelü ördög-bibliát forgató játékos társait. Szentmihálytól sem szakadt el, Budapesten is felkeresi a régi baráti körét hetenként egész pontosan. Sashalomra, a hol Göttler László, a belvárosi volt »Csiga« vendéglős a fogadós, a kegyelet szintén hetenként kétszer is elvezérli őt többi jóborivó zarándoktársával. Rábosfalvi úri lakása meg valóságos mügyüjtemény, de a háztartás hagymaillata nélkül... Ugyanis Irgang Kálmán sem fokhagymát, sem vereshagymát nem tűr meg maga körül. A pompás Irgang Kálmán-féle pörköltek is hagyma nélkül készülnek. Ám, ez a szabadidejében oly’ vidám, nótás jó cimbora, a magyar vegyi nagyiparnak is kiváló tényezője. A világhíres Schimmel és, társa vegyészeti gyár Magyarországra telepítésével közgazdasági értékeinket gyarapította jelentősen. Emellett sok, derék magyar férfi és nő munkásnak biztosított állandó, tisztes élhetést. A rákosfalvai gyár felvirágoztatásáért Irgang Kálmán igazgatót illeti az elismerés. Barátai, ismerősei, munkatársai, alkalmazottjai méltán rajonganak érte, derűs lelke soha nem árnyékolt be senkit. E napsütéses, jókedvű, jóságos régi szentmihályi volt lakostársról, szókimondó nyilt, őszinte úrról nékem is jólesett megírni emlékezésemet. Mi a haxaf Az élet gyakorta szebben felel meg a legszövevényesebb kérdésekre, mint a költők szava, vagy a tudósok bölcsessége ... Ki nem emlékszik még elemi iskolai olvasókönyvének arra a megható és magával ragadó költeményére, amelynek a cime: »Mi a haza?«. Évekkel ezelőtt még Tóth Kálmán ilyen cimü költeményét tanulták a gyermekek. Azután Ábrányi Emil hasonló cimü költeménye került az előbbi helyére, — mig legújabban Pósa Lajos költészetéből tanulják meg, hogy »Mi a haza?« Tudjátok-e, mi a haza? Az a hajlék, hol születtünk, Hol a dajka altatóan Dudolgatott dalt felettünk. Hol az akác lombja borul Ablak alatt az ereszre, S eresz alján csicsereg a Villásfarku, vidám fecske. — Bárhova visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! így tanit Pósa Lajos. Az a kicsi mese, amelyet most elmondok, szintén erre a titokzatos kérdésre1 felel: »Mi a haza?« Nem költő irta, nem iró gondolta ki, hanem a költők költője, az irók Írója, — maga az élet. Rövid, egyszerű és igénytelen,... de olvassátok el szeretettel: Nyolc esztendővel ezelőtt elhagyott, árva, szegény kis testvérpár lézengett itt, Bzentmihályon. Nem volt senkijük, semmijük, csak a nyomorúság, amely kora gyermekségükben rájuk szakadt. Akkoriban történt, hogy a jó hollandusok! pártfogásba vették az eltiport magyarok nyomorgó gyermekeit. Az árva testvérpár is belekerült a szerencsések regimentjébe és Ferenczy Ida gyermekfelügyelő közbenjárására kijutott a tulipánok hazájába. A derék hollandus család megszerette az árvákat és haza sem eresztette többé. Nyolc év óta hollandus gyermeknek nevelődik a tiz esztendős korában kikerült leányka, meg a kistestvére. Tanulnak, dolgoznak, nem dusálkodnak, de nem is szenvednek semmiben hiányt. A nagyobbik még ma is tud magyarul, bár furcsa, idegenszerü kiejtéssel beszél, a kisebbik azonban már teljesen elfelejtette az anyanyelvét. Nincs idehaza, a szomorú, megtépett hazában senkijük, semmijük. Nincs egyetlen rokon vagy jóbarát, akire vágyódva gondolhatnának, — csak egyetlen pártfogójuk, az öreg, szegény, gonddal élő Ida néni, aki azóta is csak a felügyeletére bizott szegény, elhagyott gyermekeknek él, azok dolgában baktat, csoszog, tesz-vesz naphosszat és akkor boldog, ha egyetlen zsemléjét valamelyik kis pártfogoltjával megfelezheti... És ott, a messze Hollandiában a tizennyolc évesre felserdült hajadon szivét évek óta őrlő bu emészti, lelkét olthatatlan vágy tölti be, hogy még egyszer eljöhessen látogatóba — haza. Magyarországra, haza Szentmihályra. Az útiköltségre szükséges 31 hollandi forintot krajcáronkint rakta össze, törhetetlen buzgalommal. Azaz csak 21 forintig jutott el, a 10 forintot egy jószivü hollanus ajándékozta neki, — névtelenül, midőn nevelőszüleitől a leányka égő honvágyáról értesült. A boldog gyermek tüstént útnak eredt és már meg is érkezett, hogy zokogva boruljon egyetlen barátja és ismerőse, a jó Ida néni nyakába... de már akkor ketten sirtak versenyt és ölelték egymást forró szeretettel. A kis vendég csak rövid ideig maradhat itthon, azután utazik vissza, a tulipánok boldog országába. Nos: feleljetek, jó emberek: mi hozta vissza az egyedül- való árvát erre a földre, amely számára csak bánatot, szenvedést, nélkülözést adott és mégis olyan erővel vonzotta vissza magához, hogy annak nem lehetett ellentállani? Mi a haza? Hát ez a hazai... ALAIS ROYAL BUDAPEST IV. I PETŐFI SÁNDOR-UTCZA 8. SZÁM. Diszmü. kinaezüst, bőráru, valamint gyémántután* I zatu ékszerek és gyöngyök legolcsóbb árban. ■ Q-yátszélEsasereDs: nagy vákla.sztélc'bani I ________________Olcsó árak! _______________I Mi száros JÚZS8Í ffif’zrrr Rákosi-lit 5zép, célszerű és olcsó játékszerek TTág-ó Texxő gazdag raktárában, Budapest, IV., Muzeum-körut 19. szám Elmés társasjátékok. Törhetetlen babák és állatok I>ijnyertes szülőktől komondor kölykök eladók Rákosszentmihály Jávor-u. 71. *
