Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-09 / 45. szám
&XX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, november 9. 45. szám. TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZAMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. RÁKOS VIDÉKÉ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Féf évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A régi Sxenimtály. XII. Erdős János orvos-doktor. Irta: Móriex Pál. Akiről most emlékezem — az öreg tekintetes Erdős János orvos-doktor ur — Rákosszentmihálynak minden bizonnyal * egyik legértékesebb, legérdemesebb embere. Illő lenne, ha midőn egyszer-egyszer, mindinkább nagy ritkán kilép Remény-utcai házából, hogy minden tanultabb ember kalapemeléssel, hódoló szeretettel köszöntse ezt a minden izében és gondolkozásában magyar kiválóságot. A Remény-utcai kedves, nemes, tudós öreg remetét — sajnálni lehet, veszteség a község köz- és társas életére — vajmi kevesen ismerik, sőt többen úgy lehet, külsőségek, látszatok után inkább félreismerik. Hisz szeplőtelen tisztességgel, sok lemondással és a mélyen érző lelket még fokozottabban sértő csalódások sebhelyeivel jött közébünk még jóval a háború előtt — emberöltő áldott munkája után — pihenést keresni, mint nyugdíjazott bányaorvos. A bányászok balsorsnak kiszolgáltatott élete egész különös, rejtelmes, félelmes regény-világ. Ebben a világban, ezek között — a „Szerencse fel“ köszöntős, a sötét mélységekben szintehogy már elhunyó kézi mécsesü, babonás és halálra szánt — aknászok között orvosnak lenni, nem közönséges feladat. A szakjában elhatározott, biztos tudásu, de istenhivő, erős lélek is legyen a bányaorvos. A mélységektől és a váratlan borzalmak csapásaitól nem szabad visszariadnia és remegőn elgyöngülnie... A mi Erdős Jánosunk, a salgótarjáni bányavidék egykori orvosa ilyen biztos tudásu, istenhivő, erős lélek volt. Hódmezővásárhelyen, a legősibb törzsű, vásárhelyi magyar családból született Erdős. Mélyvizű rétektől, haldus tavaktól, szörnyű ingoványoktól, holdas éjszakán úszó lápoktól óvott és rejtegetett rétföldön, titokzatos nádasoktól ölelt hires Alföld-pusztai városban élte a legérdekesebb magyar regénybe illő gyermek és siheder diák-korát még az 185r_), 1880-as években. E fajnak értelmét, lehiggadt bölcsességét, a beszédben, gondolkozásban megnyilatkozó zamatos magyarságát, a rejtőzködő, oly ritkán felcsillanó csendes, meleg derűt az ősi, a misztikus Hód-tó elásott magyar kincsektől mesés, szakadozó partjairól hozta magával. A kálvinista kollégiumnak azok közé a hajdan való nevelésű remek diákjai közé tartozik Erdős János, akikből — mint Jókai regényeiben irta, s a régi alföldi közmondás mondja — minden lehet. Erdős Jánosunk, hogy kenyérhez jusson, az érettségi után elébb a gyógyszerészi diplomát szerezte meg. Már mint érettebb fiatalember —■ szive régi vágyát követve — ment azután át orvosi pályára. E nagyszerű lehetőségeket Ígérő pályán, az egyetemi tanulmányok befejeztével olyan elismert volt kor- és pályatársai felelt, hogy tudós professzorja mellett évekig, mint egyik nagyra- és többre hivatott tanársegéd működött, — de majd egyszerre, váratlanul kettészakadt fényesen felfelé Ívelő pályája. Az igazságszerető, hajtliatatlanul egyenes öreg ur soha nem beszélt nekem ugyan erről. Talán mellőzték? Talán a protekció vágott közbe? Mélyen érző lelke megsértődött. ,Ott hagyta habozás nélkül a szép pályát, a tudományok művelésére hivatott kivételes állást, s mivel éppen akkor a salgótarjáni kőszén birodalomban orvosi állást hirdettek, megpályázta. A kiváló hirü fiatal egyetemi tanársegédet örömmel kinevezték. A köszénpor azonban nem fúlasztotta meg. Amellett, hogy szép családot alapított, bányaorvosi kötelezettségeit példaszerüleg végezte, a sztikkörü vidék porában a tudományokkal sem szakított. Évről-évre gyarapította kincses könyvtárát. Bár orvosi hivatásának további tudományos művelésétől elzárták a szűkös vidéki körülmények, ez az őserejü emberi elme az egyéb tudományágakra vetette rá magát. Kevesen tudják Erdős János orvos úrról, hogy manap, a Brassay Sámuelek, Szily Kálmánok, Herman Ottók elmúltával, éppen ez a kedves öreg ur az egyik utolsó legkiválóbb, oly sok mindenttudó magyar „polyhisztor“-unk. Éveken át legboldogabb, legélvezetesebb óráim azok az idők voltak amelyeket az egyébként szűkszavú, zárkózottnak tetsző, de tulajdonképpen végtelen szerény, drága öreg urnák, a mesterek mesterének körében töltöttem. Midőn felmelegedett, midőn közlékennyé vált, midőn lelkének és tudásának aranyzsilipjét felnyitotta, — ez volt az igazi gyönyörűség. Tudásának gyöngyszemekkel teleszórt forrásával édesen, szivárványszin pompában elárasztotta lelkemet . . . Csillagászat, fizika, vegyészet, virágisme, biblia, bölcsészet, történelem, földismeret, nyelvészet, népéleti és néprajzi csodák, irodalom, zene, festőművészet, stb. kincses harmatjai, mézeslépje mind, mind lelkemet harmatozták, a tudást, tanítást csurrogták a magyar bölcs saját külön felfogású megvilágításaiban ... A holdvilág az ő messzelátó-csövén varázso- lódott közelembe Erdős doktorék Remény-utcai virágos kiskertjében. Régesrégi felejtett magyar nóták lelkét az ő gordonkája és primhegedüje húrján fogtam meg. Vele úsztam át a Hód-tó rejtelmes vizét. Nyelvünk sok-sok rejtett szépségére Erdős doktor ur vezetett rá ... . Mégis talán az volt a bájolóan legkedvesebb, meghatóan leggyönyörűbb, midőn kis feleségem a puha flanellel gondosan bélelt és takargatott gyékény kosarat az öreg orvos ur elé helyezte és feltárta az aznapon keltett Lapunk mai száma 12 oldal
