Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-09 / 45. szám

2. oldal.

RÁKOS VIDÉKÉ

45 szám.

pirinkó fehér kiscsibékkel ... Es tekintetes Erdős János orvosdoktor ur, az én népemnek, az én fajtámnak öreg bölcs embere mosolygón feléhajolt a pittyegő csöppségeknek és a felpattant tyúktojáshoz kapcsolta gondolatait. És, mint a régmúltból előtűnő szent öreg magyar pap, a gyengék, a védtelenek iránti mérhetetlen szeretettel, az írás zengő nyelvén — mosolyogva, mindig csak mosolyogva — beszélni kezdett a teremtődés szentséges,] nagy titkairól ... És — nézvén a csöppségeket, az égi hírnökül előttünk tipegő, pittyegő csibefiók csöppségeket, kanálorru piciny kacsukákat, mint a legártatlanabb gyermek 1 -- velünk örült, örvendezett a nagyszerű öreg magyar tudós az Isten csodás kegyelméből támadt emez ifjú, uj életeknek . . .

Előnyős volna-e a Hévnek a viteidij- leszáiiités ?

A Hév egyik vezető-főtisztviselőjével beszélgettünk a héten. A tanulságos és érdekes eszmecsere négy- szemközt folyt le, de minden tekintetben kívánatos lenne, hogy a vasúttársaság egész vezetősége tudomást vegyen róla. A közjó érdekében kíséreljük meg ennélfogva, hogy a párbeszédet reprodukáljuk:

— Nem akarok szemrehányást tenni, de nem titkolhatom el csodálkozásomat, hogy a mindig komoly és tárgyilagos Rákos Vidéke is azzal a kívánsággal áll elő hogy most, a legnagyobb válság idején, amikor az általános drágaság kétségbeejtően nyom bennünket is, amikor a vasút üzemben tartása annyi áldozatot követel, amikor a vállalat jövedelmezősége a minimumra szállott alá és amikor a vállalat szerződésben biztosított jogait még mindig nem merítette ki, hanem a megengedettnél jóval alacsonyabb tarifával dolgozik, — mondom — épen most szállítsuk le még jobban viteldijainkat és kockára vessük a vállalat exisztenciá- ját, hütlenül gazdálkodjunk a gondozásunkra bizott javakkal és romlásba döntsük az egész vasutat, amely vitathatatlanul hivatást tölt be, hiányt pótol és a közönség érdekében is feltétlenül nélkülözhetetlen. Vagy talán jobb tenne, ha nem lenne többé helyiérdekű, vagy pedig teljesen összezsugorodnék? Lelkiismeretes üzletember kirughatja-e maga alól a létfentartás alapját, akár pillanatnyi népszerűség, akár pedig hatásos emberbaráti póz kedvéért? Nekünk is van érzékűnk a közönség érdeke iránt és szívesen keressük a kölcsönös megértés útjait, de sohasem találkozhatunk, ha nem akarják megérteni, hogy egészen más a Beszkárt közúti közlekedése és más a helyiérdekű vasút. Tévedés, hogy Óbudából - Újpestig a 24 filléres viteldij lényegében olcsóbb lenne, mint a Hév 50 60 filléres tarifája, mert a budapesti villamos útközben sokszorosan váltakozó közönséget szállít, tehát 10—15 utastól is szed egy menetben, ugyanazért a helyért 16 és 24 filléreket, mig a Héven egyetlen ember ül a pádon egyszer fizetett viteldijért. Mindemellett mégis elismerem, hogy a közönség szempontjából a Hév viteldija csakugyan drága, mert hiszen a publikumra az elmondottakból mi sem tartozik, — ez a drágaság azonban kényszerhelyzet következménye, az általános drágaság egyik szomorú tünete és ezt kell végre megérteni és igazságosan méltányolni a velünk együtt szenvedő közönségnek is.

— Mindez igen szép és nagyrészben közel is jár az igazsághoz, a Rákos Vidéke előtt pedig nem újság. Mi valóban nem is szoktunk a hordó tetejére állani és olcsó népszerűség kedvéért, ócska korteseszközül, elnyűtt frázisokat dobálni az avatatlan és nehéz

helyzetükben könnyen izgathaló, ingerlékeny emberek közé. Oktalanul nem uszítunk és nem élesztjük az elkeseredést, ha arra jogos sérelem vagy a tárgyilagos igazság szilárd alapot nem ad. A mi feljajdulásunk alapja az a komoly tétel, hogy a viteldijleszállitás nemcsak a közönség, hanem ugyanolyan mértékben a vasúttársaság érdekét szolgálná. Vagyis nem áldozat lenne, hanem varázsszer, amely a súlyos helyzetet megenyhi- tené és a vállalat jövedelmezőségét fokozná.

— Nos, igen, olvastuk a múlt heti fejtegetést,

amelynek ez volt a lényege, de vájjon elképzelhető-e, hogy a gyakorlatban be is válnék? Hiszen csak 20 százalékos viteldijmérséklés egyensúlyozására 40 százalékos forgalomelkedés kellene. Lehet-e ilyesmit

remélni a „csodaszertől“?

— Lehet bizony, még pedig csaknem kockázat nélkül. A számítás igen egyszerű. A Hév visszahódítja a Máv 5 6000 utasának nagy részét, mert ezek az utasok csak kényszerűségből használják a Máv vonatokat. A Máv. állomás a lakosság legnagyobb részétől messze van. Most különösen, télben, sárban keserves dolog az odakutyagolás. Ha csak lehet szívesen elkerüli, aki csak teheti. Az olcsó Hév most, télen, visszaszoktatná magához az elveszett utazóközönséget, melyet azután el sem veszítene többé. Aki -ismeri a közönség lélektanát, nem kételkedhetik ebben.

— Ez már valami, de talán még mindig nem elég.

— Van több is, csak haladjunk sorjában. Vájjon miért emelkedett az utóbbi időben Rákosfalva forgalma olyan meglepő módon, holott Rákosfalva egyáltalán nem fejlődött, vagy legalább is számbavehető mértékű lakosságszaporulatról beszélni nem lehet? A drága viteldíjtól menekülő szentmihályiak gyalogolnak oda naponta, hogy olcsóbban utazhassanak I Nem tér vissza az a tömeg is a Hév szentmihályi utastáborába, ha meg tudja fizetni az elviselhető viteldijat? Hát a családtagok? Manapság a kenyérkereső napi utasokon kívül a család többi tagja csak akkor utazik a fővárosba, ha okvetlenül kell, de ha olcsóbb lesz a közlekedés, sűrűbben bejárnak, úgy, mint azelőtt, akár csak szórakozás, apró vásárlás, látogatás és miegymás céljából is.

— Van benne valami, tagadhatatlanul.

— Van bizony, de még ez sem minden! Nem feltűnő, hogy a Rákosvidéke, — Rákosszentmihály, Mátyásföld, Sashalom stb, — a legkedveltebb nyaralóhely újabban elvesztette nyaraló közönségét, holott kereskedők, hivatalnokok, iparosok számára, kik nem mehetnek messze a fővárostól, ideális nyaralóhelyül kínálkozik? A drága vicinális ölte ki a nyaralóközönségünket, mely nyomban újra visszatér, mihelyt az olcsóbb utazás előnyét élvezheti.

— A nyaralók számára már engedélyeztünk kedvezményt, — sajnos — elég sovány eredménnyel.

— Az a kedvezmény csak a törzslakosság ingerlésére volt alkalmas. Általános olcsóbbodás kell, hogy látszata legyen. A megkötött, személyhez kapcsolt kedvezmény körülményes és nem elég vonzó hatású. Itt is a családtagok érdekét kell számításba venni és azt a visszariasztó tényt megdönteni, hogy Rákosszent- mihályról a Belvárosba és vissza csaknem két pengőbe kerül az utazás! Végül még egyet! Rákosszentmihály és Sashalom még igy is csudálatos módon fejlődik, amikor pedig valósággal menekülnek újabb lakosaink a Hév drágasága miatt. Mekkora feljlődést várhatunk, ha ez a csapás elmúlik rólunk! Milyen arányú utasszaporulatot idézne elő a hatalmasan meginduló fellendülés! Inkább sok utast szállítani olcsóbban, mint keveset drágán. Olyan egyszerű és kipróbált üzleti elv ez, amelytől nem szabad idegenkedni. Különben is, a