Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-07 / 36. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, Szeptember 7. 36. szám. ' ‘3 RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJASzerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A régi Szenimiháiy. IX. Hóra János cukrász. Irta: Móricz Pá0. Amikor Rákosszentmihály ra, helyesebben az akkor mégi Cinbotához tartozó Ehmann-telepre keveredtem, ha jó társaságra, jó vendéglőre vágyakoztunk, a keskeny cinkotai határutat keresztül lépve, átballagtunk a sok-sok óriási ákácfás »Mihályiba.« Akkor még a hires, népszerű Pollák hentes is a »határut« szentmihályi oldalán mérte Ízletes csemegéit, a »debrecenivel« vetekvő pompás füstölt kolbászát, sonkáit, — Károly fia, a határut sashalmi oldalán, a saját derék sarokházában gyarapítja az üzlet régi jó hírnevét... Biróné nénénk (most »Vén fiuk«) vendéglője is közel szomszéd volt Pollák henteshez, ha szomjazott, ha megéhült az ember, igy a vendéglőt, a hentest közel találta, cukrászda azonban az egész széles környéken csak egy volt Szentmihá- lyon, a messze József-utcában: Hóra József cukrászdája. Aki tehát a csókon felül egyéb más édességet; megkívánt, kénytelen volt ide felzarándokolni, no de nem bánta meg. * Csak mindjárt a Tóbiás Ádám és Elblinger mesterek háza közötti épületben volt a Hóra János emlékezetes cukrászdája. Ma ebben a házban van a Levente-Otthon és a Szaitz tüzelőanyag nagykereskedés. A rácsos keritésü, gömbákácos előkertecs- kébe Hóra mester nyáridon kiállította kerek asztalkáit a fagylaltozóknak. A kert sarkában homokdomj- bocska volt, a pendelyes, egészséges, szép Hóra gyerekek meg ebben a homokban gyúrták — egymást. A fehérkötős, fehérkabátos, fehérsapkás cukrász az egész Rákospatak mentén páratlan, csodás hosszú, nagy bajuszával — fehér szál nem egyeledett akkor még abba a vezéri bajuszba — civis-Debrecenbe elmehetett volna katonai szállásbiztosnak ... Csak, amikor fonott kalácsait, süteményeit, tortáját, fagylaltját, no meg a jeges-, habos kávéját megkóstolta az üdülő ember, akkor csodálkozott és nyelegetett jó- izüeket; mert ez a nagy bajuszu cukrász első mestere volt a cukrász-művészetnek. Cukomemüből felépítette a vajdahunyadi várat, s olyan gyönyörű szo- borcsoportozatot remekelt, hogy a »kiállításon« nagy érmet nyert a remekeivel. A nagy bajuszu mesternek finom volt a keze, finom és sokoldalú volt a tudása. Nemcsak a bajusza volt nagy, kiadósán, nagy darabokban adagolta az ízletes süteményeit is. Hozzá jó volt, finom volt minidig a Hóra-sütemény. Az olcsó, zamatos likőröket saját eredeti receptjei szerint készítette. Már annál a József-utcai kis üzletnél is volt egy kis billiárd-asztalos szoba. Az akkori »aranyfiatalság« szívesen, szeretettel eljárt ide. A kedves, szeretetteljes! modorú Hóra cukrász rengedező nagy bajuszával, mintha csak apja lett volna ennek a fiatalságnak, amelynek következő nemzedékei is hívek maradtak a Rákosi- utra, a saját szép sarokházba átköltözött Hóra cukrászathoz. Az üzletben, a kiszolgálásnál két kedves, előzékeny asszony: Hóráné és a nővére segédkeztek a méz, cukor, csokoládé, tejszín, vaj, befőzött gyümölcs, konyak, rum és sülő kalács-, sütemény-, torta- illatú műhelyben kora reggeltől elfoglalt Hóra mesternek. A nagy bajuszu mester máig nem fáradt bele művészetébe. Mindig újabb és újabb süteményfaj tálkát talál ki. Állandóan eredeti, különleges készítményeit még a fővárosi vendégek is meglepődve élvezik ... A korzóvá kifejlődött Rákosi-uton ma már modernségével, szép kiállításával is hat a Hóra cukrászat. De, bármilyen szerény, csendes, családjának és cukrászpályájának élő polgárember a jó Hóra János, feleségével, sógornőjével, gyermekeivel bármilyen visszavonultan élte is eddigi munkás életét, körülbelül 34—35 éves rákosszentmihályi munkássága, tisztes, hazafias polgár élete és érdemessége nem tűnt le észrevétlenül. A község társadalma szerette, becsülte évtizedeken át a cukrász Hérát, s most legújabban pedig a helyi iparosság választotta meg vezérének a modern divatok dacára máig nagy- bajuszu, de immár fehéredé bajuszu régi érdemes cukrászt. Mint a helyi ipartestület elnöke is, a maga szerény, egyenes mivoltában tevékeny, ötletes, dolgos vezetőnek bizonyult. Hóra János mindenképen beleillik az én régi rákosszentmihályi vázlatkönyvembe. A mozgűtábor üeszámolűia. Bakonybéli táborunkból hazaérve, Rezső atya (Alexy) azzal a kellemes meglepetéssel fogadott, hogy mozgótáborunkat aug. 24—30-ig ő fogja vezetni. Nagyon vártuk az indulás napját. Közben az a kellemetlen hir érkezett, hogy Rezső atya, édesanyja megbetegedése miatt, nem jöhet velünk. így Gyuri bá’ (Krieger) vette át a parancsnokságot és az ő vezetése alatt indultunk útnak 24-én este. Vonatunk éjjel 12 óra előtt néhány perccel indult a Keleti pályaudvarról. Az éjjelt, amennyire lehetett alvással BV* Lapunk mai száma 12 oldal
