Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-07 / 36. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 36 szám. töltöttük el. Reggel 6 órakor érkeztünk Egerbe, első állomáshelyünkre. Reggeli után a város nevezetességeit néztük meg. A hatalmas székesegyházat, majd a Lyceumot, melynek hatalmas arányú freskói (a XVIII. századból), muzeális könyvtára és csillagvizsgálója ragadta meg legjobban figyelmünket. A csillagvizsgáló tornyából láttuk a hires egri várromot, melyet török háborúk idején Dobó István védett. Azzal a meggyőződéssel jöttünk le a toronyból, hogy az egri hősöknek méltó utódai leszünk, ha arra kerül a sor. Ezután a szép egri uszodában fürödtünk vonatindulásig. Kora délután indultunk vonattal és mentünk Kiskapuig, innen gyalog Őzdra, ahol a cserkészcsapat vendégei voltunk éjjelre. Korán pihenőre tértünk, hogy a múlt éjjeli utazás fáradalmait kipihenjük. Augusztus 26. A délelőtt a hatalmas vasgyár megtekintésével telt el. Megismertük a vasgyártás sokféle csinyját-binyját. Legjobban tetszettek a kohók és a hengerlő berendezés, ;ahol a különféle alakú vasgerendákat és síneket formálják. Nagyon tanulságos séta volt. Ebéd után a gyár uszodájában meg- fürödtünk, majd vonattal átmentünk Putnokra. In- nem gyalog mentünk, szép utón Kelemérre. Alaposan besötétedett, mire megérkeztünk. Azt hiszem, korábban megérkeztünk volna, ha a mozgótábor két »krajzlerosa« (Dittrich és Árvay) nem maradt volna le. A végén már, ha azt kérdezték a fiuk, hogy kik az utolsók, a felelet minden hátratekintés nélkül szinte kórusban hangzott: »a két krajzleros«. De hát, Istenem, ők mindig egymást várták. Az éjjelt a helybeli iskolában töltöttük. Augusztus 27. Korán reggel indultunk Kele- mérről, mert hosszú ut állt előttünk Aggtelekig. Minden bökkenő nélkül nyomtuk le a kilométereket. Közben elértük a cseh határt. Az ut egyik oldala magyar, a másik ideiglenesen cseh. Megilletődéssel gondoltunk a gyalázatos Trianonra. Közben a »fakir Jacsku« (Fischer) a határkövet vagy 50 méterrel beljebb akarta ásni. Elmosolyogtunk ezen a tervén és figyelmeztettük, hogy könnyen »kaphat egyet a szeme alá«, mire ő is »lemondott«. Megszállt területi tölgyfalevéllel feldiszitve folytattuk utunkat. 11 órára elértük célunkat, a menedékházat. Ebédig mindenki pihenhetett és gyűjtötte az erőt a barlang megtekintésére. 3 órakor mentünk le a barlangba, a jósvafői bejárónál. 250 lépcsőn és 90 méter hosszú alaguton át jutottunk a tulajdonképem barlangba. Bent a cseppköves képződményeknek csodás látványossága tárult szemeink elé. Közel 5 órán keresztül gyönyörködtünk a majdnem 10 kilométer hosszú barlangban. Utána bizony jól esett a vacsora és az alvás a szalmazsákon, ami most kényelmesebb volt az otthoni puha ágynál. Augusztus 28. Ismét korán kellett indulnunk, mert megint hosszú utunk volt Szin vasútállomásáig és nem lehetett kényelmeskedni, mert a vonat nem vár ránk. Elindulás előtt megint egy kis bajunk volt az egyik »krájzleros«-sal. Az egyik fiú az ő hátizsákját vette véletlenül a hátára és azonnal fájdalommal tapasztalta, hogy tartalmának minden kemény tárgya közvetlenül nyomja a hátát, a puhább dolgok pedig felül vannak. Ekkor derült csak ki, hogy kié is tulajdonképen a hátizsák. Az önfeláldozó Dinó (Peccol) hozta rendbe »krajzlerosunk« hátizsákját nagy kacagások közepette. Ily előzmények után vágtunk neki az útnak. Minden akadály nélkül értük el a vasúti állomást. Mivel volt még időnk, a közeli Bodvában meg is fürödtünk. Szinből vonaton mentünk Miskolcra. Itt első dolgunk volt, hogy borbélyt keressünk és jól megnövekedett arcdiszünktől megszabaduljunk. E műtét elvégzése után nekivágtunk a görömbölyi útnak, ahova meglehetős éhesen és fáradtan érkezett meg a társaság, »krajzler II.« (Árvay) szólózása közepette. Itt a helybeli plébános ur fogadott jóizü pörkölttel. Ennek részbeni elfogyasztása után édes pihenőre tértünk. , Augusztus 29. Nem is tudom, hogy kezdjem ezt a napot, mert szeretem a változatosságot. Ugyanis megint korán keltünk. De most már meg is mondtam mindent. Délelőtti prograrnmunk volt, hogy bemenjünk Diósgyőrbe és a vasgyárat megtekintsük. A bemenetelnél semmi különös nem volt. A vasgyárban, mint újat láttuk a vasúti kerék és szögek készítését. Impozáns volt a 15 tonnás gőzkalapács munkája. Ebéd után hátizsákjainkat lepakoltuk a cserkészotthonba és a gyár ingyen vasutján kimentünk Pereces-bányatelepre. Innen átvágtunk az erdőn a lillafüredi gyönyörű bitumen útra. Ezen mentünk fel egészen a Park-szállóig. Magának a szállónak és környékének leirására gyengének érzem a toliam. Azt a gyönyörű, festői képet látni kell, hogy az ember fogalmat szerezhessen magának, milyen alkotásra képes a teremtés koronája. Este a lillafüredij erdei vasúton tértünk vissza a gyártelepre. Az éjjelt a cserkészotthonban és — ami nagy szó, — ágyban aludtuk át. Augusztus 30. A fiuk általános örömére Gyuri bá’ 7 óra után csinált ébresztőt. Reggeli után felpakoltunk és indultunk Miskolcra. Útközben majdnem baj érte Gyuri bá’-t. ő ugyanis ezen a napon ivott először a vidék »rossz« vizéből, ami gyenge gyomrának megártott. Szerencsére volt kéznél szalicil por, ami aztán rendbehozta gyomrocskáját. Meg is jegyezte, hogy jobb erre felé a sör, mint a viz. Ettől eltekintve, szerencsésen beérkeztünk Miskolcra, ahol a délelőttöt fürdéssel töltöttük el. Ebéd után sietve mentünk ki az állomásra, ahonnan '2 órakor indult haza vonatunk. Fájó szívvel mondtunk búcsút Miskolcnak, mert ez mozgótáborunk végét jelentette. Útközben találkoztunk a hazautazó Rezső atyával, akivel vigan elbeszélgettünk élményeinkről. Este 8 órára érkeztünk meg a templom elé valamennyien épségben és egészségben. A templomban hálát adtunk Istennek, hogy utunk alatt megóvott minden bajtól. Ezután szétoszoltunk és nyugodtan elmondhattuk, nemcsak jó, de szép munkát is végeztünk. Herkner László. Bulgária. , (II) Irta: Folberth Gusztáv. Jekow főhadvezér népszerűségét még az a tény is bizonyította, hogy a hálás nemzet gyönyörű villát (nyaralót) építtetett számára az egyik hegy tetején, ationnan, fenyvesek közül remek kilátás nyílik a kis városra. A házak (legtöbbje földszintes, vagy egyemeletes) mint apró skatulyák látszanak innen. Imponálóan nagy, többszárnyu egyemeletes épület a leány és fiú gymnázium, mely abban az időben nem vidám iskolás fiuk és leányok tanyája volt — hanem maga a főhadiszállás. Szakadatlan, éjjel nappali munka folyt itt, a fővezér intézkedéseit futárok és táviródrótok továbbították, a nagy épület minden zeg-zugát lefoglalták a hadsereg számára. A város határában levő mezőgazdasági iskolában
