Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-17 / 33. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, augusztus 17. 33. szám, RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám óra 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Sseni István emléke. Irta: Bencxlk Lajos. A liliomos Szent Imre herceg megdicsőüle'sé- nek ország-világra szóló kilencszázadik évfordulója alkalmával különösen helyénvaló és illő, hogy a hó- dolatos emlékezés kegyele tes adóját lerójuk a szent Ifjúnak — szent Atyja előtt. Szent István alakja glória nélkül is oly nagy és emléke annyira felemelő, hogy a hétköznap zsivajgó lármájából mindenkit kikényszerít, akiben megvan az ideál tisztelete és az érdem elismerése. Értő szeretettel álljunk meg, hajoljunk meg első királyunknak nagy és szent alakja előtt. A kilenc évszázad misztikus távolából úgy emelkedik ki Szent István alakja, mint sokoldalú nagyság. Szent István: erőskezü uralkodó, bölcs állam- férfiú, hitvallóan buzgó pártriárka, jószivü alamizsna- osztó, szeretően gondos: édesatya, a királyi pompa közepett is szigorú és szentéletü aszkéta, valósággal »Pater Patriae« (a haza atyja). így dicsőítik őt külföldi kortársai és száz esztendővel később élt életirói. Sznt István keményvonásu, márványba kívánkozó alakja az erőskezü uralkodót mutatja először nekünk. Számos szép tulajdonságból összetevődő nemes egyéniségének egyik karakterisztikus vonása az erős és megingathatatlan akarat. Ezzel az elszánt, a realitásokkal mindig számoló és alkotó erővel irtotta a nemzete kereszténnyé éledésével össze nem egyeztethető pogány eredetű szokásokat (pl. leány- rablás, az Özvegy férjhez kényszerítése) és tette ország-fundamentumnak azt a krisztusi hit és erkölcsi tartalmat, amelynek hordozója és közlője az Anya- szentegyház. Az »erőskezü uralkodó«, Szent István csak külső megjelenítője a bölcs államférfi — Szent Istvánnak. »Kelet vagy Nyugat? Ez volt a nagy kérdés, amiivei minden, Európa szivébe szakadt keleti népnek szükségszerűen szembe kellett kerülnie« — állapítja meg Hóman Bálint Magyar története. A hunok, avarok, besenyők a két irányból jövő támadások ütközőpontján elpusztultak. Eltűntek a népek tengerében. E sofs várt volna a magyarra is, ha a történelmi létnek ebben a sorsdöntő periódusában kelet felé orientálódik. De Szent István az ő csodálatosan tiszta meglátásában és bátor kezdésében elkészítette és biztosította is a magyarságnak sokszázados Duna—Tisza közötti jövőjét. Az erőskezü uralkodó és bölcs államférfiu társul királyi alakjában. Hitvalló lelkületűre és adakozó jószivüségére mutatnak fiához intézett »Intelmei« és cselekedetei egyaránt. »Ha kívánod a királyság tisztességét, — írja fiának — légy békességtürő. A jócselekedetek törvénye főékesség a királyok koronáján.« Kegyelmes volt az elbukotthoz, nagylelkű és vendégszerető a megszorult üldözötthöz. Fenkölt életének jó példájával és szeretettel Írott atyai Intelmeivel, ugyanolyan utódot akart nevelni fiából a magyar trónra, mint amilyen ő maga volt, »hogy az atya erényei mintegy kivirágozzanak a fiúban« és az igy kialakuló tökéletes uralkodóra bátor nyugodtsággal rábízhassa nemzetét. Szent István szellemét, felfogását, cselekedeteit, életét mérlegelve, megszabadulunk nem egy szélsőséges felfogástól. Nem volt ő merően és meddőén kontemplativ, komor ember, »imádkozó, siró öreg«, amilyennek a későbbi jámbor életrajzírói gondolták. Amint nem volt minden régivel szakitó, könnyen vérontó zsarnok sem, amint a múlt század liberális történetszemléletében felnőtt és kozmopolita mentá- litásu emberek tartották. Az elsőt cáfolja az a .radikális buzgóság, amellyel nemzetét a pogányság jármából felemelte és helyébe Krisztus igájába hajtotta. A másodikat pedig ;az a tolerancia, amellyel nem üldözte az ártatlan népszokásokat (pl. halotti tor, heje-hujás áldomások, regék az ősi tettekről), ha különben a pogányságból eredtek is. Hitében erős, szent vallása parancsait követő, egyházát szolgáló uralkodó volt ő, aki életében is, uralkodásában is csupán Istennek tetszését kereste és alattvalói javát, így lett és maradt fegyelmezett aszkéta és népének atyja, önmagának megszentelője és népe politikai államegységének megteremtője, a magyar nemzet történeti fajsulyának hivatott átértékelő je és a krisztusi élet igazi létének márkája. Megemlékezésünk fölötte hiányos és: vérszegény volna, ha első szent királyunk sokoldalú nagyságát megcsodálva, nem vetnénk legalább futó pillantást az erőkre, amelyek őt ilyen naggyá tették. A .nagy hegyeket mindig nagy erők emelik ki. A nagy embereket, hősöket, szenteket is mély erők lendítik magasba. A katholicizmus állandó, mélységes törekvés a végtelen magasságok felé. Ez a Rómából irányított, kétezer óv óta ható erőáram leköt és fellendít minden embert, bármennyire földszagu, kemény nyakú és szárnyalni nehezen tudó is, ha serken a jóra. Ennek a kegyelmi cirkulációnak került áramkörébe a magyar nép és ennek munkás-eredménye, hogy népünk minden nagy és fenséges vonása a katholicizmus gondolatainak átvevédése. Szent Istvánban is a középkori kereszténység lép trónra. Szent Ágoston »Civitas Dei« állameszméje reálizá- lódik első királyunkban. Ennek jegyében kér és kap ÜÜF* Lapnak mai száma 12 oldal.
