Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-15 / 24. szám
2. oldal. VIDÉKÉ 24 szám. tehát, hogy Rákosszentmihály népe — a régiek közül — szeresse,, becsülje, őszinte tisztelet- adással köszöntse őt. Pálfi János Krenedits Sándorral, több régi baj társaikkal méltán nevezhetők a község »atyáinak.« E hely szebb történetét ők kezdeményezték és csinálták, áldja Isten azért a mindnyájunknak hasznosan, okosan, szeretettel építkező Pálfi Jánosokat! Móricz Pál. fiú és leánykaruhák,tavaszikabátok óriási választókban Székely Jenőnél Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9. Sxeni Imre . Beszéd, Rákosszentmihály Szent Imre ünnepén tartotta: Baíáxsovich Zoltán. (Folytatás és vége.) Ezek, legfőbb és hevenyészett vonásokban a Szent Imre kultusz hazafias, nemzeti vonatkozásai. De mindezekfelett, mire tanít meg Szent István, Szent Imre példája, mivel ajándékozott meg és ajándékoz meg kilencszáz év óta mindannyiunkat késő utódokat is? A legfőbb jóval, ami a földön kincsünk: a hittel és a szeretet evangéliumával. Hinni, ez a legfőbb jó a világon; a hit minden kegyelem és a legfőbb boldogság forrása. A megnyugvás, a biztonság és a remény. Hit nélkül az állatnál sokkal hitványabbá aljasodik az ember, mint azt a történelem annyiszor bizonyította. Egyik szörnyű fejezetét magunk is átéltük a legújabb időkben és láttuk, hogy mire jutott az ember meglazult hittel, megromlott erkölcsökkel. A hit az örök életben és a jóságos Istenben: az, ami célt, irányt ad életünknek és féket vad ösztöneinknek. Az a hit, amelyet Krisztus tanított; az a szeretet, amelyet az ő evangéliuma hirdet, az a testvériség, amelyet csak abból tanulhatunk meg. Az ókori bölcsek emberszeretete éés barátságról szóló teóriája, a tízparancsolat felebaráti szeretet parancsa végső és legmagasabb fokozatában a krisztusi szeretet, testvériség eszméjében diadalmaskodik mindeneket felülmúló eszményi tökéletességben. Ezt sem megdönteni, sem pótolni nem lehet. Hányszor fordult elő, hogy áltudósok és hamis próféták, profán, setéiben tapogatózó bölcselkedők a Vallás ellen támadtak és hibbant filozófiájuk hideg erkölcstanát akarták helyébe ültetni! Vájjon sikerült-e a kétes vállalkozás és jobbá tette-e az emberiséget? Vagy a francia forradalom hírhedt testvériség jelszava nem a rablás és öldöklés kendőzése volt-e és szomorú paródiája a krisztusi eszményi testvériségnek, mely minden embert eggyé tesz a szeretetben, de mindenkinek megadja a magáét ? — Seid umschlungen Millionen! Átölellek milliók, mondja Schiller, hires költeményében, melyet a liberális-szociális szervezetek annyira kihasználtak jelszavukul és mögötte érdektársaságokat alakítottak, gazdasági és hatalmi kérdésekért harcoltak, de a szeretetet csak önmagukkal és saját érdekeikkel szemben gyakorolták. Végül is aztán odavezették sorsunkat, hogy egész Európa egymásnak esett és négy éven át marakodott a koncon; tépte, gyilkolta, gyötörte és pusztította egymást. Mindezt pedig hangzatos jelszavak alatt, legnagyobb részben pusztán alacsony, önző, üzleti célokért. Csak a szegény, balga magyar ment becsületes hittel és nemes meggyőzőt- déssel a vágóhidra és vesztette el mindenét épen ő, aki ezen a véres üzleten egyedül nem akart semmit sem keresni. Hova lett a testvériség és emberszeretet krisztusi tartalom nélkül szűkölködő frázisa a hit és vallás nélküli emberekből? Tekintsük a világot ret- tegtető hatalmas Oroszországot. Mit müvei az egyenlőséget hirdető kommunizmus, hova aljasodott az emberbőrbe bujt fenevad Isten nélkül ? Végül is arra ébredt az emberiség, hogy meg kell érteni a költő szavát, amikor azt mondja, hogy: — Unter dem Sternenzelt muss ein guter Vater wohnen! — A csillag-sátor alatt jó atyának kell laknia, — és a mindent beszennyező mocsárból mind hatalmasabban, szebben kiemelkedik a megtisztult vallásosság és a megpróbáltatások tüzében acélossá kovácsolódott, erős, tiszta, törhetetlen hit. Valamikor, kis gyermek korunkban azt tanultuk a katekizmusból, hogy hinni annyit tesz, mint igaznak tartani azt, amit más mond, azért, mert ő mondja és a hit úgy virágzott ki lelkűnkben mint a mezei liliom. Ma már, szörnyű, pokoli tapasztalatok nyomán és másoldalról a tudományok csodálatos haladásával és fejlődésével szinte azt merjük állítani, hogy nem csak hiszünk krisztusi vallásunkban, nem csak hiszünk és bízunk Istenben és az örök életben, hanem meggyőződtünk igazságáról és megbizonyo'- sodtunk arról, hogy nélküle a földi élet lehetetlen. Ami földi vonatkozásokban hihetetlen és csoda számba ment, ma már kézzel fogható valóság. Mikor én kisgyermek voltam, még a bolondok házába csuk- dosták azokat, akik a repülőgép problémájába túlságosan belegabalyodtak. Az első villamosvasutra meg azt mondták, hogy ló huzza a föld alatt. Minő csodálatos rejtelmeket nyitott meg előttünk a rohamosan haladó tudomány! A fejünk szédül bele, ha rádióhullámokról hallunk, a fényről, hangról, rezgésről, villamos csudákról. És még mindig igaz Hamlet szava: — Oly sok dolog van az ég alatt, miket véges elménk fel nem foghat; — de minden, a sok rejtelmes, bámulatos uj fogalom, uj kép, uj lehetőség, újonnan szemünk elé nyílt távlat végeredményében csak az Isten fogalmához visz közelebb, a hitünket erősiti meg az elménk segitségével is és a rettentő forgatagban hitünk iránymutatójával az egyetlen szilárd, biztos pontot keressük Istent, a jóságos Gondviselőt és az ő szüntelenül tapasztalt kegyelmét csodáljuk és köszönjük mindenkor és mindenben. Szomorú, balga, üresszivü, üresfejü ember, aki nem becsülöd magadat többre, mint amit ez az arasznyi lét juttat neked, vagy nyegle, öntelt, ostoba, felfuvalkodott, aki azt mered gondolni, hogy ez a szerény kis bolygó a nagy mindenségben az egyedüli, hol élet virul és a milliárd csillag és égi test csupán színpadi díszlet a te hitvány, kis életed számára, mint szánlak téged, boldogtalan és szomorú teremtvény, ki elszakítod magadat a nagy, isteni testvériség égbetörekvő közösségétől! — Buzgón leomlom, színed előtt, dicső! Hangozzék imánk. Köszönjük neked, óh, Uram, jiogy el nem hagytál minket és kegyelmeddel állandóan megajándékozol. Te adtad nekünk kiválasztottjaidat, hogy az ő útjukon megajándékozzál bennünket a legfőbb jóval, a mi törhetetlen krisztusi hitünkkel; belefoglaltál bennünket a világot átfogó hatalmas katolikus
