Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-15 / 24. szám

2. oldal. VIDÉKÉ 24 szám. tehát, hogy Rákosszentmihály népe — a ré­giek közül — szeresse,, becsülje, őszinte tisztelet- adással köszöntse őt. Pálfi János Krenedits Sándor­ral, több régi baj társaikkal méltán nevezhetők a község »atyáinak.« E hely szebb történetét ők kez­deményezték és csinálták, áldja Isten azért a mind­nyájunknak hasznosan, okosan, szeretettel építkező Pálfi Jánosokat! Móricz Pál. fiú és leánykaruhák,tavaszikabátok óriási választókban Székely Jenőnél Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9. Sxeni Imre . Beszéd, Rákosszentmihály Szent Imre ünnepén tartotta: Baíáxsovich Zoltán. (Folytatás és vége.) Ezek, legfőbb és hevenyészett vonásokban a Szent Imre kultusz hazafias, nemzeti vonatkozásai. De mindezekfelett, mire tanít meg Szent István, Szent Imre példája, mivel ajándékozott meg és aján­dékoz meg kilencszáz év óta mindannyiunkat késő utódokat is? A legfőbb jóval, ami a földön kincsünk: a hittel és a szeretet evangéliumával. Hinni, ez a legfőbb jó a világon; a hit minden kegyelem és a legfőbb boldogság forrása. A megnyugvás, a biz­tonság és a remény. Hit nélkül az állatnál sokkal hitványabbá aljasodik az ember, mint azt a történe­lem annyiszor bizonyította. Egyik szörnyű fejezetét magunk is átéltük a legújabb időkben és láttuk, hogy mire jutott az ember meglazult hittel, meg­romlott erkölcsökkel. A hit az örök életben és a jóságos Istenben: az, ami célt, irányt ad életünknek és féket vad ösztö­neinknek. Az a hit, amelyet Krisztus tanított; az a szeretet, amelyet az ő evangéliuma hirdet, az a test­vériség, amelyet csak abból tanulhatunk meg. Az ókori bölcsek emberszeretete éés barátságról szóló teóriája, a tízparancsolat felebaráti szeretet parancsa végső és legmagasabb fokozatában a krisztusi sze­retet, testvériség eszméjében diadalmaskodik min­deneket felülmúló eszményi tökéletességben. Ezt sem megdönteni, sem pótolni nem lehet. Hányszor for­dult elő, hogy áltudósok és hamis próféták, profán, setéiben tapogatózó bölcselkedők a Vallás ellen tá­madtak és hibbant filozófiájuk hideg erkölcstanát akarták helyébe ültetni! Vájjon sikerült-e a kétes vállalkozás és jobbá tette-e az emberiséget? Vagy a francia forradalom hírhedt testvériség jelszava nem a rablás és öldöklés kendőzése volt-e és szomorú paródiája a krisztusi eszményi testvériségnek, mely minden embert eggyé tesz a szeretetben, de minden­kinek megadja a magáét ? — Seid umschlungen Millionen! Átölellek milliók, mondja Schiller, hires költeményében, melyet a libe­rális-szociális szervezetek annyira kihasználtak jel­szavukul és mögötte érdektársaságokat alakítottak, gazdasági és hatalmi kérdésekért harcoltak, de a szeretetet csak önmagukkal és saját érdekeikkel szem­ben gyakorolták. Végül is aztán odavezették sorsun­kat, hogy egész Európa egymásnak esett és négy éven át marakodott a koncon; tépte, gyilkolta, gyö­törte és pusztította egymást. Mindezt pedig hangza­tos jelszavak alatt, legnagyobb részben pusztán ala­csony, önző, üzleti célokért. Csak a szegény, balga magyar ment becsületes hittel és nemes meggyőzőt- déssel a vágóhidra és vesztette el mindenét épen ő, aki ezen a véres üzleten egyedül nem akart semmit sem keresni. Hova lett a testvériség és emberszeretet krisztusi tartalom nélkül szűkölködő frázisa a hit és vallás nélküli emberekből? Tekintsük a világot ret- tegtető hatalmas Oroszországot. Mit müvei az egyen­lőséget hirdető kommunizmus, hova aljasodott az emberbőrbe bujt fenevad Isten nélkül ? Végül is arra ébredt az emberiség, hogy meg kell érteni a költő szavát, amikor azt mondja, hogy: — Unter dem Sternenzelt muss ein guter Vater wohnen! — A csillag-sátor alatt jó atyának kell lak­nia, — és a mindent beszennyező mocsárból mind hatalmasabban, szebben kiemelkedik a megtisztult vallásosság és a megpróbáltatások tüzében acélossá kovácsolódott, erős, tiszta, törhetetlen hit. Valamikor, kis gyermek korunkban azt tanul­tuk a katekizmusból, hogy hinni annyit tesz, mint igaznak tartani azt, amit más mond, azért, mert ő mondja és a hit úgy virágzott ki lelkűnkben mint a mezei liliom. Ma már, szörnyű, pokoli tapasztalatok nyomán és másoldalról a tudományok csodálatos haladásával és fejlődésével szinte azt merjük állítani, hogy nem csak hiszünk krisztusi vallásunkban, nem csak hiszünk és bízunk Istenben és az örök életben, hanem meggyőződtünk igazságáról és megbizonyo'- sodtunk arról, hogy nélküle a földi élet lehetetlen. Ami földi vonatkozásokban hihetetlen és csoda számba ment, ma már kézzel fogható valóság. Mikor én kisgyermek voltam, még a bolondok házába csuk- dosták azokat, akik a repülőgép problémájába túl­ságosan belegabalyodtak. Az első villamosvasutra meg azt mondták, hogy ló huzza a föld alatt. Minő csodálatos rejtelmeket nyitott meg előttünk a roha­mosan haladó tudomány! A fejünk szédül bele, ha rádióhullámokról hallunk, a fényről, hangról, rez­gésről, villamos csudákról. És még mindig igaz Hamlet szava: — Oly sok dolog van az ég alatt, miket véges elménk fel nem foghat; — de minden, a sok rejtel­mes, bámulatos uj fogalom, uj kép, uj lehetőség, újonnan szemünk elé nyílt távlat végeredményében csak az Isten fogalmához visz közelebb, a hitünket erősiti meg az elménk segitségével is és a rettentő forgatagban hitünk iránymutatójával az egyetlen szi­lárd, biztos pontot keressük Istent, a jóságos Gondviselőt és az ő szüntelenül tapasztalt kegyelmét csodáljuk és köszönjük mindenkor és mindenben. Szomorú, balga, üresszivü, üresfejü ember, aki nem becsülöd magadat többre, mint amit ez az arasznyi lét juttat neked, vagy nyegle, öntelt, ostoba, felfuvalkodott, aki azt mered gondolni, hogy ez a szerény kis bolygó a nagy mindenségben az egye­düli, hol élet virul és a milliárd csillag és égi test csupán színpadi díszlet a te hitvány, kis életed szá­mára, mint szánlak téged, boldogtalan és szomorú teremtvény, ki elszakítod magadat a nagy, isteni testvériség égbetörekvő közösségétől! — Buzgón leomlom, színed előtt, dicső! Han­gozzék imánk. Köszönjük neked, óh, Uram, jiogy el nem hagytál minket és kegyelmeddel állandóan meg­ajándékozol. Te adtad nekünk kiválasztottjaidat, hogy az ő útjukon megajándékozzál bennünket a legfőbb jóval, a mi törhetetlen krisztusi hitünkkel; belefog­laltál bennünket a világot átfogó hatalmas katolikus

Next

/
Thumbnails
Contents