Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-15 / 24. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, junius 10. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIQAKGATAsI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utea 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A régi Sxenimiháiy. in. Pú Ifi János. A régi időben nem a spekuláció, nem egy világégés, ország-összeomlás áldatlan kényszerűsége hozta össze, verte vad, szilaj falkába Rákosszentmihályon az embereket. A föld, a szabadabb élet, a saját otthon szeretetének ősösztöne, legnemesebb vágyako- dása inditott el lelkes embereket, elébb szórványosan, majd tervszerüleg szervezett karavánokként a Pest-Buda környéki településekbe. Valamiképpen igy támadt, így alakult ki a hajdani Puszta-Szentmihály is az Almásy-uraságok sok öreg épületes tanyasága körül, szántóföldjein, rétjein, a viharban orgonázó száz és száz gyönyörű jegenyefája alatt. Az állandóbb, csinosabb kőépületek, a kedves Szentmihály csodás, szép villa-világa csak lassan- kint, idők múltával kezdett kiépülni és fejlődött ki a főváros környékének egyik legtöbbet Ígérő, rokonszenves politikai községévé, az ősiesen hangzó nevű Rákosszentmihállyá. A kezdet legkezdetén a telkeket hasogatták ki, az utaknak mértek helyet. Kutakat ástak, szerény deszkabódékat építettek, rácsos kerítéseket állítottak. Elkövetkezett a nemes gyümölcsfák, a szőlőtőkék ültetgetése. Ringatni, rengetni kezdték illatos fehér virágbokrétáikat a hires szentmihályi ákácosok. Egy-két ur tanyát, tehenészetet rendezett be, mint például Klimkó kúriai biró, Krajcsovicsék. Pár üzlet, még több vendéglő- is támadt. Jegyzője, papja Csömörön volt az ifjú településnek, ahol a fővárosi kisemberek sorából mindtöbben és többen kezdtek megragadni és földbe gyö- keredzni állandósággal. A vasárnapi, ünnepi kiránduló- és pihenőhelyből — a betelepült nyugdíjasok, a fáradhatatlan fővárosi és állami tisztviselők, magánhivatalnokok, iparosmesterek, postás altisztek, jómódú magánzók, sőt kis művészcsoport szorgalmával, buzgólkodásából — kialakult és épült a nótákba belefoglalt szép község. Felépült az első iskola. Krenedits Sándor a bérelt szerény tanyai házban megkezdte jegyzői működését. Torony-templom még nem volt, a keresztes haranglábról szerény csengő elbugta a hivogat-ót, akár búcsúztatót... Ám, a Ke- repesi-uton végig már zakatolni kezdett csörömpölő kocsisorral a Helyiérdekű füstös gőzöse, óriási vívmány és haladás volt az is, midőn a Cinkotai itcének elnevezett picinké vasúti állomásról Szent- mihályig és vissza mozgolódni kezdtek a szelíden baktató »lóvasut« bibliai időkbéli bárkái... A mai mindent lefitymálók közül vájjon hányán tudják azt, hogy a cinkotai itcés állomásunk előtti hatalmas lombu öreg fát is a cikkem elején megnevezett Pálfi Jánosék ültették?... De nem ezt az egy lombos fát, hanem száz, ezer, tízezer más nemes, gyönyörű fát, egész erdőséget ültettek, hatalmas községet megalapoztak azok a régi vágású, első telepes Pálfi Jánosok, kiket a későbbi hálátlan, a készre összeszaladt jövevények éppen úgy felejtetni és félreszoritani szeretnének a község többi atyáival együtt, mint amidőn — az áldatlan, szabados idők következtével — a régiek által ültetett, gondozott utcai fák gyönyörű erdejét tébolyult kapzsisággal, pusztító gonoszként kivagdalták. Ezt a mosolygó arcú, máig délceg urat, a fáradhatatlan, bölcs Pálfi Jánost, a székesfőváros nagytekintélyű főtanácsosát is a föld és a tájék iránti, hazulról, a költő Lenau Miklós nádzugásos szülőföldjéről gyökeredző mélységes, tiszta, nagy szeretet hozta ki és ragasztotta meg az egykori Puszta- Szentmihályon. A szeretet meleg podgyászával jöttek és települtek ki ide ő és többi -drága bajtársai is, Rákosszentmihály nagyközség tulajdonképpeni megalapítói. Igenl... Pálfi János azok közé a mindinkább ritkuló, régi szentmihályiak közé tartozik, akik itt az első üdítő vizű kutat megásták, sí a községnek — oly sok ideig — bájos jelleget adó első rácsos-kapukat megépítették a kezdetben csak nyáron lakható, szőlőtől befuttatott kezdetleges, de annál barátságosabb deszkakunyhóik védelmére. Hosszú ideig maga Pálfi János is ilyen deszka-épit- kezésben, valamiféle kiselejtezett hajókonyhafélében nyaralt és szőtte a község kiépítésével foglalkozó okos terveit, kezdeményezéseit, mint legényember. Az Almásy-telep parcellázása és megteremtése Pálfi János emlékéhez, alkotó munkájához fűződik. A Pálfi- Paulus sétateret ezidőből adták a községnek. Mint római katholikus egyházközségi, mint iskolaszéki, mint kaszinói kiérdemesült elnöknek, mint a községgé alakulás óta képviselőtestületi tagnak, mint különféle intézmények (lóvasut stb.) alapítójának, az érdemei, munkái felszámlálhatatlanok a régi puszta-helynek viruló községgé fejlesztése és minden maradandó építkezése körül. Amúgy a társaságban a legszeretetreméltóbb jóbarát. Egyike a legbübájosabb elbeszélőknek. A régi Pestre, a régi Nagy-Magyarországra, a régi Szentmihályra vonatkozó kincses, eredeti, érdekes,, tanulságos emlékezésekből kifogyhatatlan. Egész hosszú élete, érdemes munkálkodása a szereteten, az embertársak megbecsülésén és megsegítésén épült fel. Szeretettel, a tisztes munkának becs ülésével, a köz-, ért való önzetlen áldozatokkal segített megépíteni Rákosszentmihályunkat. Pálfi János méltó mr Lapunk mai száma 12 oldal
