Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-01 / 22. szám

(XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. VAsárnAp, junius 1. 22. szám, RÁKOS VIDÉKE TÁBSAIIALIIU, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz PL régi Sxenimiháiy. II. Kvenediis Sándor. Irta : Móricz Pál. Milyen régi, milyen más, békességes, nyugodt világ volt az, amikor én, vagy huszonöt éve, a Cin- kotai nagykőénél — a »Maki«-ról, a gőzös vaskocsi- ról — a csendesen poroszkáló »lóvonat«-ra átszállva, először tekintettem be az akkor még inkább Puszta- szentmihályra... Az utakon, a rácsos kerítések mel­lől a vén ákácok lombjai mindenütt a kedélyes ló- vonat kocsija fölé borultak. A rigó fütyült, Biró néni fogadójában (mai »Vén fiuk«) a cigányok han­goltak, innét-onnét az ablakokból hátrakötött kontyu menyecskék, leányok dudolásztak [Máriássy Lili volt akkor a legkedvesebbik primadonna) és Péter apos- tol-szakállu Fischer Győző bátyánk sok fás, nagy sarokkertjéből csízek, tengelicék, fülemilék a nap legkülönbözőbb szakában himnuszokat csattogtak. Olyan kedves, gyönyörű, megnyugtató szép volt akkor ez a mi Szentmihályunk, mint a görög Isten­mesék lépesmézet csurrogató virágmezői, szent li­getei ... Megláttam, megszerettem mindjárt ezt a helyet, sátort ütöttem benne, s — bár népessége ki­cserélődött, megvadult hordák lombosfáit kiirtották, lappangó tüzekkel szórták tele az egykor oly szelíden pihenő, szeretettel építkező falut — azóta sem tud­tam tőle elszakadni... Az első benyomások varázsá­tól, az első barátok atyafiságos magyar köréből nem tudtam, no de nem is akartam szabadulni komolyan máig... Krenedits Sándorral, nagyrahivatott községünk kiváló főjegyzőjével való barátságom mindjárt ebből az első időből, megtelepedésem legelső időszakából ered... Abból az időből, amikor ennek az, egykori tanyaságnak a helyén a nagyjövőjü községet, maj­dani városunkat a lelkes ifjú közigazgatási vezérrel: Krenedits Sándorral megalapozták, utcamesgyéit ki­jelölték. Ama bizakodó hitü és céltudatos akaratú, régi kedves testvérek közül már sokan elfogyatkoz'- tak. Sokat más helyre,sodort az.annyi boldog fészket felforgató, Nagymagyarországot darabokra tépő vi­lágháború vihara, mások a temetőkben pihennek. Elhangzott a lóvonat tülkének utolsó sípolása, ret­tenetes kerekű villamoskocsik dübörögnek a falu­ban ... Krenedits Sándoron kívül talán még csak P.álfi János főtanácsos, Schvarczl bátyánk, Balázso- vich Zoltán'szerkesztő, Wayand Károly, Radomszky Mihály iskolaigazgatók, Prokopp Endre mérnök, -Szabó József építész, Fischer Győző volt gyáros', Keresztes István orvos-doktor, Klimkó István bir­tokos, Kökény Péter igazgató, az ismertebb polgá­rok közül Hóra cukrászmester, Tóbiás Ádám bor­bélymester, az öreg Ént kereskedő, az Árpád-utcai Herczeg bácsi, továbbá Kökény bácsi és még alig méhányan azok, akik az újszülött község bölcsőjét ringatták, álmait ellesték, lassan valóra váltották Krenedits Sándor mindig bölcs, mindig határt tartó és az egyenes, hazafias magyar irányt mindig meg­őriző vezetésével. Azóta óriásit változtak az idők. A mi községünk, a mi helyi életünk is — mondhatom: nem mindeb­ben előnyére — óriásit változott. A régi családiasság, egymás szép munkájának megbecsülése, szeretető jó­részt megszűnt. Az idők forgandóságával, a körülmé­nyek egészségtelen, mindnyájunkat nyomasztó orszá­gos megváltozásával és az ország feldarabolása és »minden a miénk« kommunista forradalom utáni áldat­lan népvándorlásban sok izgága, búj fogató, f elforga­tásra kész elem keveredett és furakodotte szép község megváltozott közééletbe is. A szegénység, bár a forra­dalom hagyatékául és a Trianon következményéül — országosan állandósult, az igények emelkedése és kivihetetlen tervkovácsolgatások a józan mérséklet és kivihetőség határai közé beilleszkedni nem tud­nak, nem is akarnak. Az öreg Andrássy Gyula élet­elvül még azt vallotta: y>igérni nehéz, megadni könnyű« és Európa nagyhatalmává emelte Magyar- országot. Itt viszont az Ígérgetések mennek köny- nyen, hogy meg is kellene valamit adni, noha erején túl sem az ember, sem egy község nem emelkedhet, arról már nem szól az ígérgetők nótája, ezt már nem tartja számon az a tömeg, mely — délibáb játékokat űzvén — áltatásnak engedi át magát. Örvendetes, biztató jelenség a szeretett község szebb jövőjét illetőleg mégis, hogy az utóbb tartott községi képviselőtestületi tagválasztás, mint a köz­ségi előljárósági választás: Kecskeméthy Vince biró és érdemes előljárósági tagtársainak oly perdöntőén fényes megválasztásával Krenedits Sándort, Krene­dits Sándor főjegyző község-vezető és községépitő politikáját és munkáját igazolták, hagyták helyben a további irányítást és a további munka-programmot illetőn is. Ez igazolja, hogy Krenedits Sándor az a szilárd pont és szilárd lélek, ki szegényes kezdetből kiindulva, a valóságos erők és nem ernyedő lelkes szeretet beillesztésével és okos felhasználásával — minden felfordulások között, más vagyonosabb községek lakossága előtt felfoghatatlan nehézségek dacára, hazánk legszömyübb összeomlásának kor­szakában — emelte, fejlesztette és a szebb jövő lehe­tőségeinek elnyerésére és kiépitésére egészségesen, Lapunk mai száma 16 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents