Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-25 / 21. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály» 1930. vasárnap» május 25. 21. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMIK, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGÉ HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám s&ra 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Ünnepségre készülünk. (L.) Bizonyos, hogy Európaszerte még csak ébredezik az, ami nálunk már eleven, gyönyörűséges élet. De ébredezik, Ígérkezik mindenütt: a keresztény lélek ereje és aktivitása mind jelentősebbé válik a korszellemben. Már bizonyos, hogy a sivárságból felfelé tövekvő korunk szellemi életében s küzdelmeiben egyedül ez az erő tud valóban öntudatossá, korszakalkotóvá válni, — minden egyéb szándék hiábavalósága beigazolódik. A legdivatosabb német filozófus, Edward Spranger még optimista heroizmus- nak nevezi a saját elméletét. Hinni akar az emberiség jövőjében, mélyebb, tisztább emberi érzések lehetőségében. Még nem jutott el a legnagyobb teremtő és termékenyítő erőnek felösmerésére, még nem érzi, hogy a krisztusi hit jelenti a legjobb megtisztulást, a legszebb emelkedést: a legtöbbet és legnagyobbat, amit Isten az emberi szellemnek ajándékozott. A német filozófus még nem ismerte fel, hogy merre kell az utat, igazságot és életet keresnie, de már ő is szükségét érzi a hitnek. A csak tagadni, bírálni tudó racionalizmus helyett újat akar: vágyát hozza az érzés és gondolat szárnyalásának. Kétségtelen, hogy a mai szellemi életben már nincs jelentősége a racionalisták törekvéseinek, aka- dékosságának. Amikor Szent Imre-ünnepsége ink re készülünk, nekünk sem kell valami sokat törődnünk az ünnep rontok fölényeskedésével és gáncsoskodásá- val. Hiszen oly kevesen vannak s annyira nyilvánvaló az erőtlenségük és igazságtalanságuk! Az ün- neprontok elsősorban is a történelmi tényeket akarták volna problematikusnak feltüntetni. A történelem oly teljes és tiszta képet alkotott mindenről, ami Szent Imre elhatározását érlelte, a példákról és hatá- t ás okról, amelyek serkentették, vezették, hogy csak az emberi és történelmi nagyságot megérteni nem tudó mentalitás kételkedhetik e gyönyörű tényekben. Hazug, álromantikus felfogás volt az, amely a tagadókat, a hitetleneket erőseknek és bátraknak tüntette fel. Aki nem hisz, elkárhozik, — ám a hitetlen földi életében sem alkothat igazán maradandót és nagyot. A hitetlen eleve lemond arról, hogy az élet és a létezés legnagyobb kérdéseiben bizonyságot találjon, — lemond a magasabb rendű, emelkedetteb b és boldogabb élet egyetlen lehetőségéről. Lemond az élet legnagyobb szépségéről, lemond a legtökéletesebb, legszebb emberi jóságról s az emberi küzdelmek céljának és értelmének megös me réséről. Ma általánosan tudják és tartják már, hogy a tudomány nem ellensége a krisztusi vallásnak, hitnek. Nem is lehet az, hiszen a tudomány a legnagyobb kérdésekre nemcsak feleletet adni nem tud, de ezeknek a legnagyobb kérdéseknek felvetését meg sem kísérelte. Nincs jelentősége az erőtlenek erőlködésének, gán- csoskodásának. Aki Szent Imre lelki nagyságát érthetőnek tartani nem tudja, az nem értheti meg történetünk szellemét. Az nem értheti, becsülheti meg a nemzeti múltat, de nem találhatja meg a kíbontal- kozás útját a jelenben sem. Nem fogja megtalálni soha a nemzeti szellem igazi erőforrásait. Aki Szent Imrét méltóképen ünnepelni nem tudja, az aligha kérhet és vállalhat fontosabb részt abból a nagy munkából, amely vissza fogja állítani dicsőségébe a magyarságot. A Gondviselést áldanunk kell azért, hogy a Szent Imre ünnepségek ideje elkövetkezett hazánk e válságos éveiben. Haszna lesz e demonstrativ ünnepségnek, hogy Európa népei újból hallani fognak a magyar történelem örökké dicsőséges értékeiről, de haszna, fontossága, nagy-nagy hatása lesz a Szent Imre-ünnepségeknek a magyar szellemi élet fejlődésében is. A magyar szellemi élet egén olykor sok frázis gomolyog, felhőzik ma is. Eszmék válnak üres jelszavakká s a jelszavak kultusza főleg' az ifjúság erkölcsi integritását, a jövő, a most induló nemzedék munkájának eredményességét veszélyezteti. Szent Imre példája megmutatja a mai ifjúságnak, hogy a hitet mennyivel drágábbnak kell tartani az életnél, — megmutatja a küzdő, az erejére eszmélő magyarságnak, hogy az eszméért minden áldozatot meg kell hozni. Szent Imre példája megtanít bennünket arra, hogy szép és boldogságos az az élet, mely az eszméért való önfeláldozást jelenti. Megtanít arra, hogy eszméinket a krisztusi hit világában keressük. Megacélozza a küzdők lelkét. A nemzeti küzdelmek uj korszakát hozza, mivel bizonyossá teszi, hogy lehet és kell is hinni a magyar ifjúság történelemalkotó erejében és nagyrahivatottságában. Megmutatja, bizonyossá teszi a Szent Imre-ünnepség, hogy a magyar nemzet annak az eszmének harcosa, amely bizton diadalmaskodni fog a lelki és társadalmi ujjáépülés mai korszakában. Megmutatja, hogy erkölcsben, hitben, az eszmék tisztaságában a magyarság az élen jár, példát adhat, irányt mutathat Európa népeinek! HP* Lapunk mai száma. 12 oldal. "ÜH
