Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-25 / 21. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 21 szám. Petri Móric, a Költő Szentmiltóiyra vagyahoiiK. — A junius elsejei, vasárnapi Molnár Imre hangversenyhez. — Kedves Szerkesztő Barátom! Mégsem olyan rideg, veszekedett falu ez a mi Rákosszentmihályunk, amilyennek — éppen idebent, közöttünk lakos, ki- elégithetlen elemek — alkalmakadtán, kiváltképpen a különböző választások idején kifelé is hirdetik . . . Sippal, szóval, tollal, nádihegedüvel — macskamuzsikálják. Ami Rákosszentmihályunknak vannak, nagyon sokan vannak tulnét a határdombról olyan barátai, akik — többször megfordulván itt — ide vágyakoznak... Petri Móric dr., költő, a Petőfi Társaság kiváló tagja, a Petőfi-ház tudós igazgatója, Pest-vármegye és Rákosszentmihály egykori nagytekintélyű, ritka népszerüségü királyi tanfelügyelője is ezek közé a mi kiváló, hü barátaink közé tartozik. Hivatalos minőségében, de mint előadó művész is számtalanszor megfordult Ráköss,zentrriihályon Petri, tehát jó alkalma volt megismerni Szilágy-vármegye veretes tollú Írójának a községet, vezetőit és lelkes társadalmi köreit... És olyanul, amilyenek vagyunk, gyarlóságainkkal és fogyatékosságainkkal jegyűit, annyira megszeretett bennünket, hogy vágyakozik közibünk, amikor csak alkalma nyílik, testvéri1 örömmel jön hozzánk. * Petri Móricnak ez az őszinte vágyódása, szeretető a Petőfi Társaság f. hó 18-án tartott ünnepi gyűlése alkalmával is kilángolt az ő jóságos szivéből. Kedves Szerkesztőm, mint lapodnak állandó olvasója, jól tájékozott, a mi helyi eseményeinkről. — Te, Palya! — mondotta az Akadémia tanácsszobájában folytatott derűs tere-ferén. — Hát, nótás Molnár Imre és az eszemadta drága M. Hir Sári a református egyház javára hangversenyeznek nálatok?! — Bizony ... Még pedig junius elsején, vasárnap délután, úgy fél hat óra tájt a református kultur- házban . . . — Tudod ? ... Hát, az bizonyosan gyönyörű, varázslatos művészi élvezet lesz. — Felelte meggyőzőn, derűsen Petri Móric. — Meghiszem azt! — Kissé én is feljebb emeltem a hangomat. — Hiszen, tudod, mindenütt aranyfémjelzést jelent a Molnár-müvészpár szereplése. — Tudom én azt magamtól is, pajtás! — A gyönyörűségtől karikás füstöt fújt illatos szivarjából Petri Móric, de majd most, egyutról, midőn nem is vártam, összeráncolt homlokkal, hunyorgó tekintettel, zordonul kiélezett hangon rámcsapott. — Mondd mégis, pajtás!... Mi a magyarázatja annak, hogy a Zoltán lapjában bár többször felemlítettél, akárcsak Szabolcskát, kihagyd mégis mindig a szereplők sorából ?!... — Kijnyet! — Keserveset csuklintottam. — Hát, olvastad ?! — Olvastam és bizony imhol, mivel Rákosszentmihályt és a jó, kedves szentmihályiakat nagyon szeretem, számon is tartottam a beharangozásaidat... — Ő, kedves poétám! — Nyakig pirultam, végül kinyögtem. — Tartalékoltalak tégedet drága Móric! Mint megbízható és készséges bajtárs, művészi testvér ... Te vagy az én tartalék kincsem!... — Jó, jól — Petri Móric némileg kiengesztelő'- dött. — Te azért csak ne tartalékolj engem... Mert én Szentmihályra mindig örömest, szeretettel megyek! — Mit tehettem volna mást, mint őszintén, szeretőleg szivemhez öleltem — hajh, nem kis feladat volt!... Petri Mór hozzám képest súlyos, széles óriás! — a mi hü poétánkat... S ha netalán most — Benkó Ferenc államtitkár, Maday Gyula országgyűlési képviselő urnák részéről — valami nem várt dolog közbejönne a junius elseji, vasárnap délutáni műsoros előadás, Molnár Imre és M. Hir Sári hangversenye alkalmából, nem tartalékolom tehát tovább Petri Móricot... A Toll Rudi csokoládé barna autóját ugyan nem merem beígérni neki... Hajh, szegény az eklézsia!... Ám, hidd el nékem Móric, a mi sokat csépelt »BHÉV«-ünk sem1 köznapi fuvar!... Egyébként ölelek, hívok, várok minden jóbarátot! Szeretettel: Móricz Pál. R Jókai kör újjáalakulása. A rákosszentmihályi Jókai kör május 18-án tartotta újjáalakuló közgyűlését, melyen a kör tagjai csaknem teljes számban megjelentek. A közgyűlést vezető Farkas Ferenc dr., a magyar Hiszekegy elmondása után, meleg szavakkal emlékezett meg a közgyűlésen megjelent Krenedits Sándor főjegyző, minden kulturális mozgalommal szemben tanúsított, áldozatkész támogatásáról. Sajnálkozással látta, hogy a többi vendégül meghívott nem jött el. Megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy az uj generációnak feladata a megcsonki- tókkal szemben fennálló kulturfölény fenntartása és növelése, ami a szüKreszabott határok és eszközök mellett bizony nehéz feladat. Sajnálattal látja, hogy a testi kultusz ápolásával nem áll arányban a szellemiek kultusza. Mig a sport és lóversenypályákon tízezrek tolonganak, addig az írók kénytelenek az utcára kimenni, hogy ott áruljanak pár példányt müveikből; a színházak üresen tátongva, tönkre mennek és csak német előadásokra tudnak közönséget nézőterükre csalogatni. És ez ellen még csak tenni sem lehet, mert a németek keresik meg a magyar kollegák fizetését is. Itt valahol nagy baj van. Ezért dicséri a kör nemes törekvését, mely az irodalom és művészetek kultiválását tűzte ki céljául. Kijelenti, hogy a körtől távol fogja tartani a széthúzást. Ha a gazdasági kérdések elválasztják az embereket, a nemzeti kultúra érdekében folytatott munkálkodás kell, hogy összeforrassza őket. A kör tagjai közé csakis a kultúra szeretetének mindent összefogó érzésével lehet belépni. Legyen e kis kör működése — úgymond — az a kis mag a községben, mely a kör lelkes munkájával öntözgetve. dús gyümölcsöt termő fává terebélyesedik. Ezután egyhangúlag elfogadták az uj alapszabályokat és elhatározták, hogy minél több tagot igyekeznek kulturális táborukba toborozni. Végül megválasztották az alábbi tisztikart. Elnök : Farkas Ferenc dr., ügyvezető alelnök : Vigh Mihály, főtitkár: Nyilka István, titkár : Bubán Margit, pénztáros : Deissinger László, könyvtárosok: Gombás Ferenc és Gombás Jenő, ellenőrök: Dióssy Tibor és Vig Mihályné, jegyzők: Deissinger Márton és Nyilka Emil, rendező: Dániel Béla. Választottak még 10 választmányi tagot. A kör minden kedden este a Tihanyi vendéglő külön helyiségében társas összejövetelt és könyvtári órát tart. A közgyűlés a Hymnusz eléneklésével ért véget. A kör tagjai ezután még hosszabb ideig maradtak együtt és rögtönzött élvezetes szavalatokkal, ének- és táncszámokkal szórakoztatták egymást.
