Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-24 / 12. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, március 24. 12. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÄSI és közgazdasAgi hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség ÉS SZÄMOS egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utea 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill, Egyes szám ára 24 fiilép. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nem jó lenni kutyának sem. Hivatalos hirdetés jelent meg a múlt héten a rákosszentmihályi kutyák ügyében. Elrendelték ugyanis, hogy a község területén levő kutyákat záros határidőn belül épen úgy be kell jelenteni, mint az embereket. Aki nem tölti ki a kutyájáról a szabályszerű bejelentő lapot, azt épen úgy megbüntetik, mintha saját magát nem jelentette volna be. Eddig rendben is volna a dolog. A rend a szülőanyja a boldogságnak és valóban kivánatos és közérdekű dolog, hogy az ebek társadalmában is rend uralkodjék. így derül ki, hogy melyik kutyának ki a felelős gazdája és gondozója, a kóbor ebek ellen pedig foganatositani lehet a szabályszerű hatósági intézkedéseket, amelyek ellen eddig épen az volt a jogos panasz, hogy a gondozott, derék háziállatokat gyötörték, zaklatták velük. Azonban a legújabb hatósági rendelkezés ezen a helyes intézkedésen ki- vül még egyebeket is tartalmaz, amik teljes joggal idézték fel az egész község megdöbbenését és felháborodását. Kijelenti ugyanis a hatóság, hogy ezentúl Rákosszentmihályon minden kutya luxus-állat, ^házőrző eb itt nincs, mert a vagyonbiztonságra a m. kir. államrendőrség vigyáz, igy tehát az ebek után kemény és szigorú adót vetnek ki. Minden gazda első kutyájáért évenkint io pengőt, minden további kutyájáért pedig 20—20 pengőt fizet. Az ebtartó közönség előtt nem újság, hogy ebben a szomorú országban évtizedek óta szakadatlanul erősbödő kutyaüldözés folyik. A helyett, hogy emberséges módon megbecsülnék az ember legnemesebb és leghübb barátját, a helyett, hogy a céltudatos ebtenyésztéssel elérhető nemzeti-vágyon gyarapodásra és a belőle hazánknak nyerhető tekintélyes jövedelemre gondolnánk és a helyett, hogy méltányolnánk azt a sokféle kiváló szolgálatot, amit a kutyák az embereknek teljesítenek, — egészen egyszerűen ki akarják pusztítani a kutyákat, minden elképzelhető eszközzel lehetetlenné teszik a kutyatartást és rendszabályaikkal megkeserítik a lelki- ismeretes és állatszerető gazda életét. Ennek a törekvésnek egyik legpompázóbb virága a szentmihályi kutyák ellen kiadott ukáz is, amelyben se célszerűség, se észszerüség, se igazság, se emberiesség nincsen egyetlen atomnyi sem. Rákos szentmihályon nem kell házőrző eb ? Ezt, jó uraink, legfeljebb akkor mondhatnák, ha legalább is annyi rendőrőrszemet állíthatnának a község területére, a hány kutya végzi ma ezt a nem könnyű feladatot. De amikor erre az óriási területre talán jó féltucat rendőrőrszem vigyáz, akkor ne kockáztassunk meg olyan állítást, hogy itt a kutyatartás — fényűzés. Furcsa: a főváros külső területén házőrzőknek ismerik el az ebeket, a határon kivül, a gyéren világított és sok puszta rész között csoportokban beépített község területén nincs házőrző eb és ezzel a lehetetlen bejelentéssel megszaporitják amúgy is súlyos adóterheinket olyan méltánytalan és igazságtalan módon, amit nem megokolni, hanem még csak magyarázni sem lehet. A község képviselőtestülete, elöljárósága és mindig belátó és jóakaratu vezetősége bizonyára késedelem nélkül orvosolja a sérelmes intézkedést. A kutya-ügyet azonban egyébként is rendezni kell végre, még pedig országos jellegű intézkedéssel. Helyes gondolat az ebek szigorú nyilvántartása. Legyen felelős mindenki az állatjáért, mert — fájdalom — lelkiismeretlen és vétkes állattartó is akad elég. Különösen a nyaralólakosok szolgáltatnak ezen a téren lesújtó példákat. Aki ebét nem gondozza, érezze a törvény teljes szigorát, de a rendes gazdákkal és gondozott, derék házőrzőkkel szemben legyen kíméletes és méltányos a hatóság rendelete. Ne büntessen valakit azért, mert kutyát tart és ne uszítsa a gyepmestert a gondozott állatokra, amelyek a nélkülözhetetlen házőrzőkön kivül épen úgy lehetnek kedvtelésből is jogosan tartott háziállatok vagy épen a tenyésztés szempontjából fontos és értékes faj- kutyák. A félelmetes veszettség ellen pedig már találtak ki a kutyákat becsülő és szerető külföldön megfelelő módokat és olyan rendszabályokat, amelyek nem teszik lehetetlenné egyúttal magát az ebtartást is. ^!lllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllliilllllllllllllllllllllll!!!illlllllll!lllilll!lllllllllll!llll!IIIFíH Róza-marna búcsúztatása. — Fischer Győzőné elhunyta alkalmából. — A Rákosi-ut és Rákóczi-ut sok diófás saroktelkének régi kedves villájába, a Fischer Győző bátyánk házához nagy szomorúságot, gyászt hozott a nehezen ébredő tavasz. Fischer Győző, az európai hírnevű orvosi műszerész, a Fischer Péter és Fia nagy sebészeti műszerész cégnek egykori társtulajdonosa, a régi Pestnek és a régi Szentmi- mihálynak egykori jellegzetes, kedves, vezető polgár úri alakja, szeretett hitvesét veszítette el. Az elhunyt Fischerné- Tuba Róza nagyasszony életének hetven esztendőjéből 46 évet töltött az ő „Gézájával“. Mert mig másnak „Győző-bácsi“ volt a délceg fiatal férfi korában remek barna, aggkorára pedig nagyapós ezüst-fehér szakállu Fischer Győző, az ő drága magyar hitvese, a kedves Róza-mama kit mindenképpen megilletett a „Tubarózsa“- név, a Győző-nevet is mindig, következetesen „Gézá“-nak mondta, Gézára magyarosította . . . Aminthogy a „nagyasszony* — a boldog, szép ifjúság éveiben sok, poétikus Írásnak alkotója-- a családja után tulajdonképen bajorországi németeredetü Fischer-bátyánk beszédjéből, írásából
