Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-27 / 43. szám
43. szám. RÁKOS VIDBKB 3. oldal. fenn mtp elsőrangú angol és hazai uriöltöny kelmét, íJUll lull, télikabát, ragián, sötétkék divatszin, fekete sacco, csíkos nadrágszövetet kaptam, melyek megtekintését tisztelettel kérem. Legyen szerencsém ! OLÁHBUTÓDA OLÁH JÓZSEF Budapest, IV. Váci-utca 33. (Piarista rendház.) Tormay Cecil a Mkosszentmihityi mansz oktaler 20-i gyűlésén és ünnepségen. Felejthetetlen dátuma lett magyar életünknek október 20-a, a nagy Mansz nap. E napon jött közénk a jelen legnagyobb magyar asszonya: Tormay Cecil, a Mansz országos elnöknője, a golgothás magyar élet szÖvétneke, a magyar irodalom legszebb, legigazibb világsikerének megteremtője, a Fioretti magyarnyelvű tolmácsolója, a magyar irodalom egyik legnagyobb örök-értéke, dicsősége. Eljött közénk, hogy szemlét tartson a rákosszentmihályi gárda munkás életén, hogy nemzeti érzésünket megacélozza lelke tiizével s hogy bizalmat keltsen, erőt támasszon a küzdelmekben vergődő, de fölfelé törekvő asz szony-lelkekben. Tormay Cecil délután háromnegyed 4 órakor érkezett községünkbe. A villamosmegállónál a rákosszentmihályi Mansz küldöttsége fogadta s Krenedits Sándomé meleg, ünneplő szavakkal üdvözölte. A Nagyasszony s a vele érkezett illusztris vendégek (Szegedi Maszák Elemérné, Horváth Gézáné, Szegedi Maszák Aladárné, Ambrózy Migazzi Lajosné grófné, Dr. Csiky Jánosné, Szilágyi Gézáné, Kiss Károly főtitkár, Vörös Tihamémé, Dr. Rentmeiszter Károlyné, Kováts Józsefné, Haeckl Lajosné, Loksay Jenőné, Ágh Istvánné, Mohos Jánosné) a fogadásukra megjelent rákosszentmihályi magyar asszonyokkal együtt a Remény-utcán át a Ferenc József- térre mentek, ahol nagyszámú közönség várta őket. Itt a tűzoltó zenekar a Magyar Hiszekeggyel fogadta Tormay Cecilt, aki a tisztelgő leventék sorfala előtt a községházához érkezett. E helyen a község nevében Kecskeméthy Vince biró üdvözölte, a tantestületek üdvözlését pedig Tiszai Istvánné polg. leányisk. igazgató tolmácsolta. Fölérve a tanácsterembe, a polgári leányiskola magyar ruhás növendékeinek sorfalához érkezett a Mansz országos elnöknője. A Nagyasszony kedvesen fogadta a leánykák lelkes éljenzését. A közgyűlés. A Hiszekegy elmondása után a közgyűlést Krenedits Sándorné, a helybeli Mansz fáradságot nem ismerő, lelkesítő, irányító szellemű elnöke nyitotta meg, hivatkozva arra a nagy és szép munkára, amelyet hazánk újjáépítésében a magyar asszonyoknak vállalniok kell. Majd visszatekintett és beszámolt a Mansz 9 évi munkájáról, amely kulturális, szociális, háziipari, csecsemővédelmi tevékenységben merült ki. Számokban adta képét az értékes teljesítményeknek, amelyek 9 esztendő munkás életét jótékony hatásaiban községünkkel éreztették. Ezután Széki Ernőné, a Stefánia-szövetség helybeli fővédnöknője mondotta el igen meggyőző és tartalmas beszámolóját arról a céltudatos és sikeres munkáról, amelyet a helybeli Stefánia-szövetség végez. Utána Németh Lászlónénak, a helybeli Mansz buzgó pénztárosának jelentése következett. A Leányklub jelentését Bauer Lászlóné adta elő. Csupa lélek, teremtő, termékenyitő akarat volt a Leányklub népszerű elnökének beszéde, amely megragadó tanúsága a Leányklub vallásosságra, hazafiasságra, önképzésre törekvő, élénk szellemi életének. Ezután Krenedits Sándorné megnyitotta a szer- vezőgyülést. Egy árva kislány, Weszelovszky Jolán, kedvesen és meghatóan szavalta gróf Zichy Géza »Anyánk« cimü költeményét. Székely Gyula központi titkár beszéde azt a gondolatot emelte ki, hogy védjük meg a gyermeket erkölcsileg, anyagilag, mert a társadalom legnagyobb ellensége lehet az, aki gyermekéveit örömtelenül, elhagyatottan töltötte. Ez ellen sorompóba kell állnia a Mansznak, amely a nemzetépitő munkában oly fontos szerepet vállalt. A pártfogói munkáról Ritoók Margit, a Mansz gyermekvédelmi szakosztályának titkára tartott előadást a valláserkölcsös eszmék és a munkaszeretet megerősítéséről s adta meggyőző perspektíváját a nemzeti élet belső fejlődésének. Krenedits Sándor főjegyző hálás köszönetét fejezi ki Tormay Cecil országos elnöknek és a Mansz minden egyes tagjának a társadalmi élet terén kifejtett munkálkodásért. Hangsúlyozza, hogy minden akció szegényes és üres lett volna, ha a hatóságot a Mansz nem támogatja mindenben hazafiasán és lelkesen. Kéri a lelkes Magyarasszonyokat: legyenek a nemzeti gondolat hirdetői és a hazafias irány támogatói, előkészítői most is, nehogy a namzetközi, hazafiatlan szellem győzelemre jusson. Ezután következett az országos elnök Tormay Cecil beszéde. Meghajtom a zászlót a rákosszentmihályi Magyar asszonyok előtt és hálás köszönetemet fejezem ki a főjegyző urnák, a község vezetőjének, aki' raa- gyarasszonytársaim munkáját elismerte, mindenben támogatta és támogatja. Hálás köszönetemet fejezem ki Kecskeméthy Vince biró urnák, ki a község hivatalos küszöbén köszöntött. A leventéknek és tűzoltóknak, a tantestületeknek, a tanuló ifjúságnak, akik sorfalat álltak. Mikor én a Ti munkásságtokat elismerem, azokat is üdvözlöm, akik ugyanolyan szeretettel végzik munkájukat és e napra ide elfáradtak. Köszöntöm Rákosfalva, Mátyásföld, Kőbánya, Nó- grádverőce, Rákoshegy, Pesterzsébet, Sashalom, Nagymaros kiküldötteit. Büszke szívvel hallgattam az elnöki megnyitót és jelentéseket, melyek fényt vetettek fáradságot nem ismerő munkásságtokra. Itt eszembe jut az a jelszó »Aranyat vasért«. A világi- háborúban aranyékszereket cseréltek a magyar asz- szonyok vasért. Most is aranyat adnak: magyar asz- szonysziveket s vasat kapnak helyette, de erre a vasra — a fiák vasleikére, vasjellemére — legnagyobb szüksége van e szent hazának. Hallottam munkáról. Volt-e tél, ahol ők ne lettek volna? Volt-e tél, hogy ne jelentek volna meg a vándorkosarakkal, ételhordókkal, melyek életet visznek a szegény magyar otthonokba? Szeretetemet nyilvánítom a Stefánia nagy munkájáért, elismerésemet a pénztáros beszámolójáért. Szerény fillérekből gyűlt össze a kis tőke, de akik ezt összeadták, minden fillért szeretettel adtak: filléreiket nem a feleslegekből, hanem ön- maguktól vonták el és nem alamizsnaképen adták, hanem megosztották. Hallottam a Leánykor jelentését. Aggódva nézek gyakran a jövő felé, vájjon lesznek-e egyszer olyan magyar nők, akik helyettünk sorompóba állnak ? Most már látom, hogy lesz pótlás. Fogadja e tudatért a Leánykor vezetője hálás köszönetemet. Hallottam olyan munkáról is, melynek célja: tanácsadó,s az asszonyoknak. Akik a tanácsot kérték,
