Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-27 / 43. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 43. szám. tudják-e kihez mentek? Akik a logika tanácsait a férfiaktól kérik helyesen is teszik; de szívvel jobban tudnak az asszonyok tanácsot adni. Hallottam s örvendtem annak, hogy a Mansznak hajlékot akarnak szerezni Rákosszentmihályon, Szerezzetek hajlékot s tartsátok meg a szív inspekcióját és töröljétek le a könyeket! Ezt a munkát mélyítsétek el s az én lelkem, az én hálám és szeretetem fog kísérni benneteket ! Hallottam kulturmunkáról. Hallottam a keresztény sajtó támogatásáról. Mily fontos és jelentős törekvések! Legyen, legyen egy hely, mely megvéd bennünket, ha a túlsó oldalról megdobálnak. S hallottam arról, amit nagyon szerettem hallani: a hősök emlékszobrának fölállításáról. Csak az a nemzet fujhatja meg harci kürtjét, mely megbecsüli őseit. Minden Ígéret, kezdeményezés, amely a magyar asszonyoktól indul ki, utat jelent, mert amit a magyar asszonyok kezdeményeznek, meg is valósul. Amit az asszony akar, azt az Isten is akarja. Hallottam a szövődéről is, ahol a rákosszentmihályi magyar asszonyok az első magyar ruhát szőtték. Akkor jelentek meg e ruhákban először, amikor Papp Váry Elemérné síremlékét leleplezték a Magyar- asszonyok a Kerepesi temetőben. A sajtó akkor úgy nevezte el a-szentmihályi diszruhás magyar asszonyokat, hogy Tormay Cecil testőrsége. Ma ezt bebizonyították, mert mindazt megvalósították, amit kértem. A hála és köszönet mindazért Krenedits Sándorné' elnököt illeti meg, aki a Mansz munkáját a magyar lélek minden szeretetével megoldotta. Ha egy fasoron végig tekintünk, a távolodó fák mindig kisebbeknek látszanak a távlat törvényei szerint. Ha io év munkáját végig tekintem, úgy tapasztalom, hogy a Mansz munkája mindig nagyobbodik. Ez az én megható táborom ma is állja azt, arnirte io év előtt készült. Vállvetve dolgozik társadalmi, vagyoni, felekezeti különbség nélkül s csak abban vetélkednek, ki szereti jobban a hazáját. Ez ad erőt nekünk nehéz napjainkban. Csurog a vér óráról- ór.ára s a különböző társadalmi munkánál nem állunk meg, mig a szétszaggatott Veronika kendőjéből egységes ország nem lesz. Szeretlek benneteket s azokat a férfiakat is, akik otthon értetek is áldozatot hoznák. Egy történetet mondok el. Volt egyszer egy harangöntő. Nagy tűz lett s a harangöntő húzta a harangot. Szive a harangöntő szive maradt. Szerezte az ércet, gyűjtötte s mikor meglett, io év után eljött az idő, hogy harangját megöntse. Szive vére is kellett hozzá, — azzal forralta ércét. Ablakán kiváncsiak néztek be és csalogatták. »Nyár van, harangöntő, nézd a szép természetet, gyere velünk!« A harangöntő a katlannál maradt. »Csinálj ezüst csengőket inkább, azzal pénzt is szerzel«. És a harangöntő csak tovább dolgozott harangján — és önti élete harangját. (Mint a regényíró, aki csak folyton élete munkájára, a nagy alkotásokra készül s akit a könyebb sikerek vágya soha nem tud elhódítani ettől a nagy, nehéz munkától.) Egyszer csak jönnek a gyermekei s azok zörgetnek be: »Gyere hozzánk, mi szeretünk, szükségünk van rád, félünk, mert sötétedik.« S a harangöntő megáll az öntésben és eljön Rákosszent- mihályra. (Otthagyja a nagy alkotásokat, amelynek ércét szive vérével munkálta, amelyért élete örömeit áldozta.) Ha nehezek lesznek napjaitok, fáradság vegyül munkátokba, gondoljatok -a harangöntőre ... és ha ezt a szeretetet viszonozni akarjátok, akkor adjátok szereteteteket, szivetek melegét az elárvult haza szegény gyermekeinek. Munkátokra, községiekre, a jó Isten áldását kérem. így hangzott Tormay Cecilnek, a Mansz fenkölt lelkű elnökének mindent megértő, mindennek erőt, támogatást kölcsönző beszéde. Akik eddig nem ismerték meg nagy lelkének megnyilatkozásait, most azok is el nem felejthető, becses emléket kaptak tőle az élet nehéz küzdelmes útjaira, a jövő valláserkölcsös világa, lelkiekben is nagy és dicsőséges Magyarországa felé. A nemzetét nagyrabecsülő, érző szivü, erőslelkü Nagyasszony nemes tanításait mindenki őrizni fogja, mint drága értéket. A gyűlés Krenedits Sándorné elnök közvetlen szavaival zárult s a Himnusz eléneklése után a Mansz tagjai a Kaszinó helyiségébe vonultak, ahol Ízlésesen földiszitett asztalokon finom illatú, párolgó tea várta az országos elnököt, illusztris kísérőit és a tagokat. Az összes termet zsúfolásig megtöltött Magyarasszonyok és lányok vidám csevegés között költötték el teájukat, a jóizü szendvicseket, amiket a szorgos magyar asszonykezek nagy szakértelemmel és szeretettel gyártották. Meg is jegyezték maguk között, vájjon kiknek a nevéhez fűződik a sok »szem, szájnak ingere ?« Mire egymásután peregtek le a beavatot- tabbak ajkáról a nevek, akárcsak a mozifilmen: (Ez egyszer nem Greta Garbó, Olga Csellova, Bánky Vilma stb. — lévén ez is művészet.) Weinzierl Gyuláné, Schreker Edéné, id. Szabó Józsefné, Neuwirth Anna, Kóta Ambrusné, Dóra Mihályné, Halada Lászlóné, Herkner Nándorné, Berenkey Attiláné, Bilik Franciska. Különben nem is kellene neveket említeni, mert minden Magyar- asszony bőségesen kivette részét a nagy munkából. A gyors és ügyes felszolgálás a »tűzről pattant« magyar lányokat dicséri. Pénztárosaink: Németh Lászlóné, Paulinyi Gizi, Töröcsik Gyuláné, Kóta Ambrusné voltak. Este 8 órakor kezdődött a kulturest a Kaszinó nagytermében, ahol a lelkes közönség a megjelent elnököt szűnni nem akaró éljenzésben részesitette. A Hiszekegy eléneklése után Ungár Éviké, Móra István: »Angyal szállt az égbe« című versét szavalta olyan tökéletességgel és művészettel, mely felnőttnek is dicséretére válnék. Agyagfalvi Hegyi István, »Kard, vagy ásó« cimü költeményét Székely Gyula központi titkár szavalta. A költemény nemes szépségű megnyilatkozása Agyagfalvi hazafias, harcos erejű leiképek s Székely Gyula szavalata csupa tűz é,s fellángolás volt. Dr. Járossy Jenő, az irredenta zeneköltők k,is gárdájának egyik érdemes alakja, énekelt most ,igen hatásosan. Szivet-lelkeí gyönyörködtetett a magyar lányok: Molnár Ica, Jakab Mici, Stumpf Mády, Meissner Stefi festőiségben és rit- nükusságban egyaránt tökéletes és kedves tánca. A közönségnek ritka élvezetet szerzett dr. Piukovich Józsefné Ritter Olga hangverseny énekesnő igazán művészi kultúrára, az énekmüvésznői nagystil teljére valló éneke. Hangjának finomságokban és erőben is pompázó gazdagsága magával ragadta a hallgatóságot. Ezután Agyagfalvi költő maga adta elő három versét, megismertetve költészetének mélységét és sokoldalúságát. A közönségnek szűnni nem akaró tapsvihara fogadta ismét dr. Piukovich Józsefné Ritter Olgát, aki 3 énekszámban gyönyörködtette a hallgatóságot művészete rendkívüli szépségével. Majd dr. Járossy adta elő Revíziós énekét, amely ismét tanúságot tett arról, hogy dr. Járossy zeneszerzőinknek egyik legszimpatikusabb alakja.
