Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-19 / 20. szám

XXiX. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, május 19.

20. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákosszentmihály,

Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő :

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill.

Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Pünkösdi lélek.

Irta: Alexy Rezső.

Az elhagyott apostolok lelkét félelem szállta meg, ahogy rágondoltak nagy küldetésükre, melyet az isteni Mester rájuk bízott, mert szemük előtt a bűn sötétsége boritotta a földet. Hogyan hirdessék az isteni igét a gőgbe, gyűlöletbe öltözött farizeiz- muisnak, hogyan menjenek a pogányok közé, hol az erkölcstelenségnek külön istenei vannak. Kihallgatja meg ajkukról s ki fogadja be szivébe az isteni törvényt: Boldogok az irgalmasok, boldogok a tiszta- szivüek, boldogok a békés lelkek, mikor eddig a rabszolgák kegyetlen zsarnokát tartottá boldognak mindenki, mikor az emberek között az ököl joga divik. A részegeskedés, tobzódás, a pávatoliaknak a túlzott ételfogyasztásnál való alkalmazása nem az a lelki előkészület, amelyben a tiszta szivek lilioma kinyiihatnék. »Az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak valának« az Ur szavai voltak ezek, s ebbe a sötétségbe kell nekik vinni és terjeszteni a Mestertől nyeri világosságot, a posványt kell felszáritaniok, megművelniük és az uj talajba kell beleültetniök a krisztusi erények virágait. Nem is mertek belekezdeni a munkába emberi erővel, imádkozva várták az égből jövő tüzet, a megígért isteni Erősítőt, az Isten Lelkét. S ahogy fölvirradt a pünkösd napja, a meleget, a fényt, erőt adó tüzes nyelvek szálltak rájuk s érezték, hogy most már munkásai lehetnek az isteni műnek, mert a Lélek tüze felszántja a mocsarat, a Lélek melege meggyökerezteti és szárba, virágba, gyümölcsbe hajtja a lelki életnek általunk elhintett magvát.

S a bűn posványainak kiszárítása azóta folyik. A tűz, az isteni kegyelem küzd a sötétséggel, a gonosz cselekedetekkel s az Isten végtelen irgalma várja-várja, mikor oszlik el a sötétséget okozó sürü köd, mely a bűn posványa fölött terpeszkedik és elzárja a fénytől, a Világosságtól az emberi sziveket.

Két évezred telt el s ki merné állítani, hogy már mindenütt virágoznak a tiszta szivek liliomai, ki merné vállalni a felelősséget azért, hogy a békés isteni tavasz ibolyáiból annyit ültetett el, amennyit az istentől kapott képességével elültethetett volna, ki mondhatja magáról, hogy a szelídség, az irgalom, a megboqsátás, a békés kereszthordozás miatt róla is megemlékezett az isteni Mester, mikor az irgalmaso- kat, szelideket, békéseket, az élet keresztjét türelmesen viselőket boldogoknak mondja.

S ha magában még talál is valamennyit

W La^ imk mai

pünkösdi Lélek müvéből, ha szétnéz maga körül, nem annyira a Lélek világosságát látja, mint a sötétségen ütközik meg szeme. A krisztusi tavasz virágai mellett a posvány föl-fölburjánzó hajtásain akad meg tekintete.

Mennyi munka vár itt a Lélek munkásaira, mennyi erőfeszítés kell azok részéről, kik már oda tudják állítani a gyertyatartóra a szivükben kinyílt világosságot, a kegyelmi életet az embernek,— az Ur parancsa szerint, — hogy világoskodjék azoknak, akik a házban vannak, akik körülötte élnek. Mily erőteljes hang kell hozzá, hogy felhívja a figyelmet az isteni fényre, melynek át kell hatnia a sötétséget, a szeretet mily erős tüzének kell lángolnia lelkében, hogy nemcsak a maga szivében tudja ápolni a virágokat, hanem maga körül is szárítani s termőképessé tudja tenni a lelkek nagy szántóföldjét. Ki nem kiált fel teljes szívvel igy Pünkösd ünnepén, a Lélek ünnepén: »Jöjj el Szentlélek Isten, áraszd reánk kegyesen mennyből fényességedet«.

^III!I!ÍIIIIIIIIIIIIIIIII!I!IIIIIII!IIIIIIIIH

A modern reklám.

— Urbányi János dr. előadása. —

Mindenek előtt bocsánatkéréssel kell szerény előadásomat megkezdenem.

— Reklám, reklám! méltóztattak mondani, amidőn az előadásomról szóló értesítést kézhez kapták. Hát nincsen elég részünk belőle reggeltől estig, sőt estétől reggelig. Mindig és mindenütt ott van, seholsem lehet menekülni előle. Betolakszik még a legbizalmasabb magányunkba, otthonunkba is. Reggel mosakodni megyünk, a toalettasztalon már ott vár az Odol-pohár: reklám. Kibontjuk a szappant, a borítékja biztosit, hogy csak ő teszi frissé, üdévé a bőrünket. Reklám! Gyorsan bekapjuk a reggelit, közben átfutunk az újságon. Vájjon mi ötlik legelőbb szemünkbe, mi van legnagyobb betűvel az újságban? Hogy az X. áruház milyen olcsó-, az Y-cég még ol- clsóbb, a Z. pedig mindakettőt lepipálja. És igy tovább, reklám, reklám, reklám. Felülök a villanyosra, kivül-belül tele van reklámmal. Át kell szál- lanom. Megnézem, vájjon milyen számú kocsik jönnek erre. Négyszögletű, este kivilágított üvegoszlop jelzi a megállóhelyet. Egyik oldalán moziba invitál, a másikon azt ajánlja, hogy egyek érett nyugatindiai banánt, az hizlal, harmadikon pedig azt, hogy Sveriska vízben fürödjem, az fogyaszt, a negyediken azt mondja, —• nekem — nincs többé kopasz fej. De mi tagadás, egész kis betűkkel ugyan, azonban

száma 12 oldal.