Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-12 / 19. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, május 12. 19. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám óra 34 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A debreceni babér. Valamikor régen, amikor a most távollevő, de mindannyiunk kedves emlékezetében élő Polner Ernő szervező ereje és tudása szép szimfonikus zenekart toborzott Rákosszentmihályon és ezzel a Nagykaszinóban több önálló hangversenyt adott, szerény elmefuttatást Írtam a Rákos Vidékébe, melyben a zenét, mint legelső rangú és fontosságú társadalmi tényezőt állítottam előtérbe. Sok, nehéz és keserves esztendő rohant el azóta fejünk felett, a nyomor és küzködés,, a megélhetésért való küzdelem felőrölte energiánkat és bizony abból, amit akkor megálmodtam, és amiért olyan szívesen küzdöttem volna, majdnem semmi sem vált valóra. A műkedvelő zenészek, akiket a zene szeretete tartott össze, a súlyos viszonyok miatt legnagyobbrészt hivatásos zenészekké váltak, kik zeneismeretüket jövedelemszerzésre használják fel. Maga F jlner messze idegenben találta meg boldogulását. Azóta is figyelemmel kisérem Rákosszentmihály zenei életét és sok szép és örvendetes nekibuzdulást is láttam, sok szép egyéni produkciót is hallottam, de mindez még nem érte el a régebben elért igen magas színvonalat. Annak idején a németeket állítottam oda követendő példaként, akik az egyesülés eszméjét zenei téren is tökélyre vitték. Ismeretes az az anekdota, mely arról szól, hogy a fogorvos előszobájában várt paciensek a várakozás ideje alatt — dalkart alakítottak. Ezen nevethetünk jóízűen, de el is gondolkozhat tunk rajta. A tréfa mögött komoly és nemes törekvések rejtőznek, a dalkarban, a zenében való egyesülés szent áhítata, melyet ők a köznapi életbe is elvisznek magukkal. Rákosszentmihályon immár több állandóan működő és szép eredményeket felmutató énekkari egyesülés van, melyek között az iparosdalkar már ismételten értékes babérokat hozott haza községünkbe és nagy dicsőséget szerzett Rákosszentmihálynak. A RAFC és Krédó zenekar és énekkar, Mansz dalkar, Weinzierl Gitta, Bállá Ignácné, Mikes Miklós, Man ele Antal, postás dalkar és a többiek szintén nagy értékeink és a hatalmasan fejlődő községnek büszkeségei. E pár sor most megint abból az alkalomból íródott, hogy derék iparos polgártársaink, szivükben lángoló magyar érzéssel, ajkukon a szent magyar dallal résztvesznek a debreceni országos dalosversenyen. Önzetlenül, a napi munka mellől próbára sietve, fáradtságot nem ismerve, alapították meg a dalkört, mely immár nem egy győzelemmel dicsekedhetik eddig is. A legnagyobb dicséretet megérdemli ez a fiatal »zenei egyesülés«, mely a pihenésnek óráit adja oda és nehéz munkával készül rá, hogy a magyar dal dicsőségét zengje. Mindig dalos nemzet voltunk, az iparos szerszáma mellett, a földműves nehéz mezei munkájával, az arató és marokszedő lányok szivük túláradó érzéseit öntik dalba, a magyar dalba, melynek párja nincs e kerek földön. A dal, ez az isteni adomány megnemesiti, megtisztítja a szivet-lelket, derűsre hangol és hatalmas erővel segít viselni az élet terheit. Nem hiába mondja a német: »Ahol dalolnak, oda nyugodtan betérhetsz, ott nyugodtan megpihenhetsz«. A dalolás pihenés is, a legszebb pihenés, mert az élet szépségeit tárja fel, a harmónia eszményi magaslatokba röpíti a lelket, el messzire az élet zajos herce-hurcáitól, kicsinyességeitől elragad és ez az eszményi dalban való egyesülés kifejleszti bennünk egymás megbecsülését. Vidámsággal és megelégedettséggel tölt el, mert az örök szépség oltárán áldozunk. Derék iparos dalárok, áldozzatok a dal oltárára, vigyétek oda önzetlen jóakaratotokat, kitartó buzgalmatokat. Folytassátok a munkát soha meg nem szűnő lelkesedéssel, mert egy nagy, erkölcsi hatásaiban mérhetetlen horderejű eszmény szolgálatában állótok, mely jutalmát, gyümölcsét meghozza. Érezzétek át a nagy Goethe balladája hősének szavait: »Madárként dalolok, mely a gályák közt csicsereg, a dal, melyet énekelek, az egyedüli jutalom, mely mindenért kárpótol.« Derék dalosok, ha útra keltek, minden igaz szentmihályi magyar ember szive dobbanását viszitek magatokkal. El fog kisérni benneteket szivünk melege, a magyar dal és dalolás szeretete, melyet még a trianoni gyilkosság sem tudott elnémítani. —is— Zajti Ferenc előadóestje lóiról MoHzenlmiiyon — Ságod! Ottmár zeneművész, zeneiró is közreműködik a Károli cserkészcsapat ünnepén. A hegyes kalapok, zöldinges cserkészfiuk, beleillenek a friss virágokat fakasztó májusba. Minden hónap az övék, de a május sok gyümölcs virág bimbójával leginkább jelképezi a cserkész intézményben felsorakozó reményteljes ifjúságot, a cserkész nemzedékekben megnyilatkozó megújhodást. Most vasárnap, f. hó 12-iki estély, amellyel a Károli Gáspár cserkészcsapat mozgalmas májusi vasárnapja nagyon tanulságosan és érdekfeszítően befejeződik, az elernyedt, ősi dicsőségről felejtkező nemzet nagyszerű felébresztését és megújhodását szolgálja a próféta lelkű tudós indiai kutató Zajti Ferenc vetített képes előadásával. Az árvaságban legárvább magyar nép — midőn a csonka ország Lapunk mai száma 12 oldal
