Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-05 / 18. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, május 5. 18. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIRAZRATÁSl ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Rákosszentmihály — a történet világításában. Irta: Pettkó Béla. Megint torzsalkodásokról szóló tanuvallató levelet közlünk. A királyi személynök az apáczák kérelmére Budán 1468 márcz. 10-én, kiküldvén a saját, a nádor és az országbíró emberét, a megejtett vizsgálatról kiadta bizonyságlevelét. Ennek eredetije Dl. 16618. sz. a. fekszik papíron, előlapra nyomott piros pecsét helyével. Ugyanez a jelentés, ugyanerről a napról szóról szóra megvan Pálóczi László országbíró nyilt levelében, hátlapján pecsét helyével Dl. 16619. sz. a., végre Guthi Országh Mihály nádor nyilt levelében, hátlapján pecsét töredékével Dl. 16620 sz. a., persze a bevezetés mindkét oklevélben más és más, de ez természetes és ép ez okból ezt a két levelet nem is közöljük, csak a teljesség okáért felhívjuk a figyelmet. Mi Mátyás, Isten kegyelméből Magyar, Dalmát, Horvát stb. országok királya. Emlékezetül adjuk a jelen levéllel, hogy midőn mi az ájtatos úrasszonyok Anna perjelnő és a nyulakszigeti többi apáczanővér kérelmére a mi emberünket, Kablazói István mestert Somogy- vári Imre nádori és Kajdacsy Györgyöt, a mi ország- biránk, nagyságos Pálóczi László főispán emberével az alanhrt tanuvallatás megtevésére véltük kijelölendőnek, végül azok onnan hozzánk visszatérvén, nekünk egybehangzóig jelentették ezen módon, miszerint ők a legközelebb múlt Invocavit vasárnap utáni legközelebbi hétfőn (márcz. 7.) Pest és Pilis vármegyékben együttesen eljárván, mindenkitől, a kitől illő és alkalmatos volt, nyíltan és titkon szorgalmasan nyomozván, az alantirtakról ilyen teljes bizonyosságot tudtak meg, miszerint szent Jakab apostol most legközelebb elmúlt ünnepe körül, (1467. jul. 26) midőn ugyanazon apácza- urasszonyok az ő Zenthmihal nevű falujuk igaz határai között birt valami rétjüket vagyis kaszálójukat jobbágyaik és belsőembereik által le akarták kaszáltatni, akkor a Gottvicznak nevezett Palothai Gáspár, az ő feleségének az Ágotának nevezett úrasszonynak, úgyszintén az ugyanazon Ágota úrasszony fiának Balázsnak, továbbá szintén Palothai Lóránt fia Imrének és a Porkolábnak nevezett Jánosnak beleegyezéséből és akaratából kiküldvén és kirendelvén némely belsőszolgáikat, tudniillik Sikátori Bikás Benedeket és némely másokat, a nevezett előadók fentelőrebocsátott belsőszolgáit és jobbágyait nevezett rétjük vagyis kaszálójuk lekaszálásától elüzette. Azonfelül Szent Mihály arkangyalnak szintén legközelebb múlt ünnepe körül (1467. szept. 29.) az ugyanazon előadók emberei által lekaszált és összegyűjtött ötven szekérre való összes szénát az ő belsőszolgáik és jobbágyaik, tudniillik a Tiborcznak nevezett János, a fentnevezett Sikátori Bikás Benedek, Oláh Ferencz, Káthay Mihály, Álcs Antal, Czendel Pál, Veres Vince, Kis Tamás, Molnár Tamás, Fodor István, Legát Pál, Fekető Balázs, Czendel Demeter, Legát Miklós és fia István, Pathay Mihály fia István, Petbe Márton, Török Jakab, Veres Gergely, Zubor Bálint, Sebastiani Jakab, Oláh Bálint, Zombor Balázs, Sebastiani Péter, Legath Benedek, Kosaras Lukács, Tóth János, Végh Illés, Czendel János, Porkoláb Balázs és Sebastiani Balázs által az ő nevezett rétjükről vagyis kaszálójukról elhordatta és ez által a nevezett rétet vagyis kaszálót és a fentnevezett Zentmyhalnak nevezett falu határai között birt bizonyos szántóföldeiket elfoglalta és az eifoglaltakat a jelenben is használja. Végül ugyanazon időben a vitézlő néhai Guthori Nagy László fiai András és Ferencz Haraszthy Sebestyén fia György beleegyezéséből és akaratából nevezett előadók egy bizonyos jobbágyát, tudniillik a Takson faluban tartózkodó s Pest városa felé igyekező Oláh nevezetű Gált a nyilt utón megtalálván az ő belsőszolgájuk a Zu- nyognak nevezett István és más fentnevezettek által elfogatta és kegyetlenül elverette és elfogva a nevezett Pest vármegyében létező Haraszthi nevű falujába vitette és ott addig tartotta bilincsekben, ameddig neki tetszett. Végül esküt vevén ki ugyanazon Gáltól, hogy ugyanazon Andrást és Ferenczet a fenti okból nem vonja perbe, szabadon bocsátotta. Végül a legközelebb múlt nyáron Mekcsei Balázs deák és Budai Petrach Solymár vár várnagyai az ő alvárnagyaikkal Bertalannal és Jánossal a nagyságos Újlaki Miklós vajda telchaki gróf és Garai Jób az ő uraik megbízásából és akaratából a a nevezett Pilis vármegyében fekvő Csaba nevezetű pusztájuk igaz határai között birt szántó, rét, kaszáló és erdőrészecskéiket az ő uraiknak a Solymár faluban tartózkodó jobbágyai által, Seres Balázs, Kecskés Dénes, Heregy Péter, Chygel György, Molnár István, Nagy László és Bálint által elfoglaltatták, s azt az erdőt legnagyobb részében kivágatták és az a Petrach abból igen sok fát az ő budai házába vitetett és budai és óbudai polgároknak és a körülfekvő szomszéd falubelieknek abból az erdőből több mint kétszáz arany forintért adott el fát. Azonkívül Szent Mihály arkangyal a legközelebb elmúlt fentnevezett ünnepe (szept. 29.) körül, mikor ugyanazon úrasszonyoknak az ő Somodor nevű falujukban lakó valami majorosuk a nevezett úrasszonyok erdejében az ő disznaikat legeltette, akkor a fentnevezett Solymár várának ugyanazon várnagyai és alvárnagyai fentnevezett uraik, úgyszintén az ugyanazon Solymárban tartózkodó fentnevezett jobbágyok megbízásából ezeket a disznókat a fentnevezett erdőből kiüzették és azokból a jobbakat kiválogatván, maguknak leölették. Végül a dicsőséges Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának szintén legközelebb múlt ünnepe körül (decz. 8), mikor valami nagy Bertalan, ugyanazon úrasszonyoknak az ő szigetükön tartózkodó beíső- szolgájuk ugyanazon urassszonyok követségében az ő Cholnok nevű falujukból hazafelé akart menni, akkor
