Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1928-05-27 / 22. szám

XXVIÍI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, május 27. 22, szám. rAkos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Pünkösd. Virágos, rózsás ünnep, napsugaras pünkösd, ara­nyos nyári tűz, — köszöntlek. Benned jut csúcspont­jára szent karácsony Ígérete, a husvét áldozatos emel­kedettsége, mert te vagy a beteljesülés világossága, a nagy világmegváltó mü koronája, a nagy kegyadomá­nyok legnagyobbika, a földöntúli örök, éltető erő. * „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának“, olvassuk az írásban. Igen, egyakarattal valának együtt az Ur Jézus tanítványai, mert az az érzés hatotta át őket, hogy az Ur Ígérete be fog teljesedni, érezték, hogy szükségük van segít­ségre, támaszra, földöntúli erőre. „És megjelentek előt­tük kettős tüzü nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan szent Lélekkel és kezdének szólni más nyelveken .. .! Milyen csodálatos! Az Ur, aki a lelkekbe lát és a jövő titkait tudja, ime valóban el­küldte az ő szent tüzér, a leírhatatlan erejű szent Lel­ket az apostoloknak. Hogyan, hát nekik is szükségük volt erre? A tanítványoknak, akik évek hosszú során át személyesen érintkezhettek az Ur Jézussal, akik még el voltak telve isteni lénye varázsával, látták csoda­tetteit, gyógyításait, nap-nap után hallhatták tanításait, akiknek halála után többször megjelent, hogy ezzel is erősítse hitüket? Igen, emberfölötti erőre, szent tűzre volt szüségük, mert emberfölötti feladat várt rájuk. Láttátok már nem egyszer a tüzet romboló mun­kájában, amikor kiszabadulva megkötöttségéből, gá­tat nem ismerve terjed pillanatok alatt, pusztítva min­dent, mi útjába áll! Haragos-piros lángnyelveit kiölti, mint dühös állat és démoni ereje mennyi reménységet hamvaszt el, mennyi értéket semmisít meg, mennyi kétségbeesést okoz és milyen félelemmel tölti el minden teremtett lélek szivét? Milyen részvétlen kegyetlenség­gel kap mindenfelé és hamvaszt el házat, rétet, erdőt és kinok-kinjával perzseli halálra az embert-, állatot, mig hősi erőfeszítéssel elfojthatjuk mérgét! És mikor ez a profán földi tűz az emberi szivekben gyullad ki! Ezer változatú furia ez, mely emészt és lángol, töme­geket ragad magával és tisztátalan téveszmék he­vét hordozza méhében, mig valahol gátat nem ér. De hajh, milyen romhalmaz marad utána, milyen sok könny és vér mutatja fergeteges útját! Vájjon ilyen volt-e az a tűz, — mely az aposto­lokra szállt? Oh, nem, ezek a lángnyelvek, mennyire különböznek attól, melyek e földön otthonosak! Pünkösdi szent tűz, te vagy az, amely nem éget, hanem mele­gít, mely nem füstös koronimal ég, hanem világit, mely nem rombol, hanem épit, mely nem homályositja el ér­telmünket, hanem kifejleszti bennünk a tudományok tu­dományát, mely nem távolit el bennünket az Istentől, hanem összeköt vele. Te vagy az a nagy lelki erő, az az igazi szent tűz, melyet az Ur Jézus Krisztus, ígére­téhez híven kiöntött az apostolok utján az egész vi­lágra, hogy meginduljon a nagy harc, hogy a világ minden nyelvén szólhassanak, betegeket gyógyíthassa­nak és csudákat műveljenek. Lejött a főidre a szent Lélek, az Isten ereje, hogy áldást és tisztulást hozó tűz képében telítse meg a keresztények szivét, hogy ne csüggedjenek. Földöntúli segítséget küldött az ő gyenge gyermekeinek, hogy ne rettegjenek az elkövetkezendő üldöztetések alatt, hogy ne remegjen a szivük midőn majd kövekkel ütik agyon őket, midőn a római arénák oroszlánjaival és tigriseivel kell szembenézniük. Szent tüzet küldött nekik, hogy ne érezzék a kínzó fájdal­mat, ha szurokfáklyaként égnek profán földi tűzzel az aréna szinjátékainak megvilágítására. Adott, — mert tudta, hogy igen nagy szükség lesz rá — a szent tüz- ből, hogy a lelkekben felgyülemlett szennyet kiégessék, mert ez a föld immár megérett e nagy kegyelemre. Nekünk ma e szent tűzre van szükségünk, foko­zottabban, mint valaha, mert nyomorúságunk, nyava­lyáink nem fogynak, hanem nőttön-nőnek. Tekints kö­rül e nagy világban, a jelek egyre jönnek, katasztrófák egyre-másra sújtanak le és a lelked még nem nyílik meg a szent tűz elfogadására. A föld egyre-másra reng, úgy látszik, mintha borzadás futna rajta végig, mert maga is megundorodott attól a hazug, képmutató élet­től, melyet hátán hordoz. Rövidlátó emberiség, a geo­lógusok és fizikusok tehetetlen magyarázatai itt mitsem érnek, reményt és vigasztalást nem nyújthatnak, az orvosprofesszorok is tehetetlenül állnak igen gyakran a betegágy mellett. Ezer problémát megoldanak és újabb ezer támad holnap helyette. „Hiú törekvés csa­tázni az Ur ellenében!“ Egy segítség van, a szent égi tűz. Nem a földben kell keresni a nyomorúságok okait, hanem az égi tüzet, az égi segítséget kérni és teljes szívvel vágyakozva utána, felfelé tekinteni az Egek Urához. Keresztények, — mint valamikor az aposto­lok, — egyakarattal együtt legyünk, egy szent akarat­tal, hogy magunkba fogadhassuk a tisztitó tüzet e szomorú nehéz időkben, egyakarattal együtt legyünk, hogy most, midőn csapás-csapásra zudul a földre, mél­tóak és készek legyünk a nagy purifikációra, egyaka­rattal — együtt legyünk mindannyian, hogy elmond­hassuk: Uram, mindenható Isten, adj a te erődből, mert a szivünk hideg és szeretet hijján szűkölködünk, add, hogy bő kalászba szökjék a vetés és tisztult szi­veket találjon majd a bőséges termés. —lg— Mai számunk 10 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents